Ego Sum Via, Veritas et Vita...

"...nem a kakas szavára kezd virradni, de a kakas kiált mert virrad!"

Óh, mit tegyek hát, mester, mondd nekem.

Ki annyi éjt szenteltem a tudásnak,

Csak a butával lettem-é egyenlő,

És mind e munka elveszett hiába?

El nem veszett, mert épp ez ád jogot,

Most már megvetni minden csábjait.

Ki még nem nézett a vésznek szemébe,

Ha hátrál, gyáva. A próbált vitéz

Bátran mellőzi a kötekedőt,

Bátorságához nem férhet gyanú. -

Fogd hát e sárgult pergamenteket,

E fóliánsokat, miken penész ül,

Dobd tűzre mind. Ezek feledtetik

Saját lábunkon a járást velünk,

És megkimélnek a gondolkodástól.

Ezek viszik múlt századok hibáit

Előitéletűl az új világba.

A tűzre vélök! és ki a szabadba.

Miért tanulnád mindig, hogy mi a dal,

Minő az erdő, míg az élet elfoly,

Örömtelen poros szobafalak közt.

Hosszúnak nézed-é az életet,

Hogy sírodig teóriát tanulsz?

Együtt mondunk bucsút az iskolának,

Téged vezessen rózsás ifjuságod

Örömhozó napsúgár- és dalokhoz;

Engem vezess te, kétes szellemőr,

Az új világba, mely fejlődni fog,

Ha egy nagy ember eszméit megérti,

S szabad szót ád a rejlő gondolatnak,

Ledűlt romoknak átkozott porán.