Weöres Sándor:

A TELJESSÉG FELÉ

* * *

Tau — Benso úT-ikalauz könytárából ! http://www.Tau.hu


Weöres Sándor: A teljesség felé

TARTALOM

WEÖRES SÁNDOR: A TELJESSÉG FELÉ 1
TARTALOM 1
A TELJESSÉG FELÉ 9
ELSŐ RÉSZ A FORRÁS 11

AZ ŐS TUDÁS 11
TÍZ LÉPCSŐ13
SZEMBE-FORDÍTOTT TÜKRÖK 14
A KIMONDHATATLAN 15
A MOZDULATLAN TUDÁS 16
A LÉTEZÉS 17
A KÉPZELET 18
AZ ALAP-RÉTEG 19
A TELJESSÉG 21
AZ ISTEN 22
ELSŐ HÁRMAS-CSOPORT 23
MÁSODIK HÁRMAS-CSOPORT 24


Weöres Sándor: A teljesség felé

A HALÁLRÓL 25
AZ ESZKÖZTELEN HATÁSRÓL 27
A VALLÁSOSSÁGRÓL 28
MENNY, POKOL, TISZTÍTÓTŰZ 29
A MENNY, POKOL, TISZTÍTÓTŰZ KÖREI 30
ÉLŐ ÉS LÉTEZŐ
31
KI VAGY TE? 32
AZ EGYÉNISÉG SZÉTBONTÁSA 33
A VÁGYAK IDOMÍTÁSA 34
AZ ÉLET IDOMÍTÁSA 35
A TELJES-EMBER 36
TALÁLKOZÁS EGY TELJES-EMBERREL 38

MÁSODIK RÉSZ A KARD 39
AZ ÉLET TANÍTÁSAI 39
A SZERETETRŐL 40
A VISSZAUTASÍTÓ ÉRZELMEKRŐL41
A JÓSÁGRÓL 43
AZ ÉRZELGÉSRŐL 44
AZ EMBERISMERETRŐL 46
A KÖZÖSSÉG-GYŰLÖLETRŐL 47
A KÖZÖSSÉG-JAVÍTÁSRÓL 48


Weöres Sándor: A teljesség felé

A VEZÉREMBERRŐL 49
FÖLDI ÉS ÉGI HATALOM 50
AZ ORSZÁGHOZ 51
A JELENKORRÓL 52
A TUDOMÁNY ÉS MŰVÉSZET PÁRTFOGÓJA 55
FEKETE TRILÓGIA, I. 56
FEKETE TRILÓGIA, II. 57
FEKETE TRILÓGIA, III. 58
JÓSLÁS AZ EGYÉNISÉG ALÁ SÜLLYEDÉSRŐL 59
JÓSLÁS AZ ÁLLANDÓ HÁBORÚRÓL 60
JÓSLÁS A TRÁGYAÖZÖNRŐL 62
NOÉ BÁRKÁJA 64
A HASZONLESŐ VALLÁSOSSÁG 66
FELEKEZETIESSÉG 67
A KÍVÁNSÁG, MINT VESZÉLY 68
A KÍVÁNSÁG, MINT VESZÉLYTELEN 69
A SZABÁLY, MINT FOGSÁG ÉS MINT SZABADSÁG 70
AZ ERKÖLCS, I. 71
AZ ERKÖLCS, II. 72
AZ ERKÖLCS, III. 73
PEHELY, MELY ÓLOMNAK LÁTSZIK 74


Weöres Sándor: A teljesség felé

TERMÉSZETES IGÉNYEK 75
A SORS 76
CSONKA ÉS EGÉSZ 77

HARMADIK RÉSZ A FÉSZEK 78
AZ ÉLET MEGÉRTÉSE 78
VÁNDORÚTON 80
NŐ ÉS FÉRFI 81
KÉTFÉLE ÓHAJ 84
IFJAK ÉS VÉNEK SZÉPSÉGE 85
A SZÉPSÉG 86
BESZÉLGETÉS-FOSZLÁNYOK A SZÉPRŐL 87
A REMEKMŰ
88
A VERSRŐL 89
A TEREMTŐ KÉPZELET 90
A GONDOLATOK VISSZÁJA ÉS SZÍNE 91
A TÁRGYAK VISSZÁJA ÉS SZÍNE 92
A LÉT VISSZÁJA ÉS SZÍNE 93
HÁRMAS-TÜKÖR 94
NEVEZHETŐK ÉS NEVEZHETETLEN 95
FEHÉR TRILÓGIA, I. 96
FEHÉR TRILÓGIA, II. 96


Weöres Sándor: A teljesség felé

FEHÉR TRILÓGIA, III. 96
TÉR ÉS PONT 97
IDŐ
98
AZ ESZME-IDŐ100
KÉRÉS 104

NEGYEDIK RÉSZ A SZÁRNY 105
ÚTRAVALÓ 105
NE VÁRJ CSODÁT 106
AZ ELMOSÓDÓ HATÁROK 107
A KULCS KETTŐT FORDUL A ZÁRBAN 108
ANGYALOK 109
TÜNDÉREK, MANÓK 112
AZ ÉRZÉKFELETTI ÉRZÉKELÉS 113
AZ ÉRTELEM FOKOZATAI 115
A LEGFELSŐ ÉLMÉNY 116
AZ ALKALMATLAN KÍSÉRŐ
117
A HÍRVÁGY 118
HALÁLTÁNC 119
VETKŐZÉS 120
MEZTELENSÉG 121
MINDENTUDÓ, MINDENHATÓ, MINDENÜTT-JELENVALÓ 122


Weöres Sándor: A teljesség felé

HULLÁMOK ÉS TENGER 123

ÖTÖDIK RÉSZ A KRISTÁLY 124
TALÁLKOZÁS EGY FIÚVAL 124
TELJES GYÖNYÖRŰSÉG 126
A NAGY LÁTVÁNY 127
A ROSSZ LÉTJOGA 128
AZ ÉRTELMÉT-ADÓ S A LÉNYÉT-ADÓ 129
HÁROM VÍZSZINTES, EGY FÜGGŐLEGES 130
PÁRBESZÉD 131
GENESIS 132
METAMORPHOSIS 133
APOCALYPSIS 134
TÍZ ERKÉLY 135
ÖSSZEFOGLALÁS 136
AZ IGAZSÁGRÓL 137
BEFEJEZÉS 138


Weöres Sándor: A teljesség felé

Hamvas Bélának, mesteremnek köszönöm, hogy megírhattam ezt a
könyvet: Ő teremtett bennem harmóniát.

E könyv arra szolgál, hogy a lélek harmóniáját megismerhesd, és ha rád
tartozik, te is birtokba vehesd.

Az itt-következők nem újak, nem is régiek: megfogalmazásuk egy kor jegyeit
viseli, de lényegük nem-keletkezett és nem-múló. Aki a forrásvidéken
jár, mindig ugyane virágokból szedi csokrát.


Weöres Sándor: A teljesség felé

A teljesség felé

Solvere volo et solvi volo.
Salvare volo et salvari volo.
Generare volo et generari volo.
Cantare volo et cantari volo.
Saltate cuncti!
Ornare volo et ornari volo.
Lucerna sum tibi, ille qui me vides.
Janua sum tibi, quicunque me pulsas.
Qui vides quod ago, tace opera mea.

(Oldani vágyom és oldódni vágyom.
Üdvözíteni vágyom és üdvözülni vágyom.
Nemzeni vágyom és megfoganni vágyom.
Dalolni vágyom és dalláválni vágyom.
Mind táncoljatok!
Ékesíteni vágyom és ékeskedni vágyom.


Weöres Sándor: A teljesség felé

Lámpád vagyok, ha látsz engem.
Ajtód vagyok, ha zörgetsz rajtam.
Ki látod, mit teszek, hallgasd el a munkám.)

Egy apokrif János-evangéliumából


Weöres Sándor: A teljesség felé

Első rész

A forrás

* * *

AZ ŐS TUDÁS

Az egyetlen igazi tanulás: a lényünkben szunnyadó tudásnak tevékenynyé
ébresztése.

Az emberalkatban rejloostudás lényegileg mindenkiben azonos, érvénye
teljes. Az ostudás az egyetlen alkalmas alap; ami rajta alapszik, ronthatatlan,
ami elgondoláson alapszik, szétmálló.

Az ostudás végtelenül egyszeru, olyannyira, hogy szavakba nem is foglalható.
Megegyezik vele minden, ami szükséges, nyugodt, szilárd; ellentétben
van vele minden, ami csábító, izgága, hemzsego.

Tíz hadsereg, száz pénzesláda, ezer okirat védettje elpusztul; amit az
ostudás birtokosai minden segítség nélkül létrehoznak, megmarad.


Weöres Sándor: A teljesség felé

Aki a lényében rejloostudást önmaga számára meghódította, mindent
elért, ami emberileg elérheto; az élet és halál csak felületesen sebezheti,
lényegében sérthetetlen és teljes.


Weöres Sándor: A teljesség felé

TÍZ LÉPCSO

Szórd szét kincseid – a gazdagság legyél te magad.
Nyudd szét díszeid – a szépség legyél te magad.
Feledd el mulatságaid – a vígság legyél te magad.
Égesd el könyveid – a bölcsesség legyél te magad.
Pazarold el izmaid – az ero legyél te magad.
Uzd el szánalmaid – a jóság legyél te magad.
Dúld fel hiedelmeid – a hit legyél te magad.
Törd át gátjaid – a világ legyél te magad.
Vedd egybe életed-halálod – a teljesség legyél te magad.


Weöres Sándor: A teljesség felé

SZEMBE-FORDÍTOTT TÜKRÖK

Örömöm sokszorozódjék a te örömödben.
Hiányosságom váljék jósággá benned.

Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni, gondolkozni,
cselekedni, hogy mindennek javára legyél.
Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég,
benned a létra.

Az igazság nem mondatokban rejlik, hanem a torzítatlan létezésben.
Az öröklét nem az idoben rejlik, hanem az összhang állapotában.


Weöres Sándor: A teljesség felé

A KIMONDHATATLAN

Teljes bölcsesség a koé s a meztelen léleké. A semit-sem-tudás azonos a
mindent tudással.

Menj a fényhez, de ne kérdezz tole semmit. Akinek nincs szüksége arra,
hogy kérdezzen: közös a felelettel.

Mihelyt okosabb vagy bárkinél: ostobább vagy mindenkinél. Hogy okosabb
legyen, ezt jogosan csak a mester teheti, aki „okosabb”-ságából eredo
ostobaságával tisztában van s akinek részérol a tanítás alázat: a hallgató
bölcset alárendeli a beszélo bolondnak.

Az igazság, mihelyt kimondtad: már nem igazság; legjobb esetben is csak
gyarló megközelítése az igazságnak. A bölcs csak addig bölcs, ameddig hall-
gat; mihelyt megszólal, bolond, mert tápláló tudásának csak az emészthetetlen
héját adhatja át. „Ami ebbe a szerencsétlen héjba úgy-ahogy belefér:
azt keresd, azt edd „- többet nem tehet.

Ha az igazságot akarod birtokolni, a tanításokat csak segítségül használhatod,
önmagad mélyén kell rátalálnod.


Weöres Sándor: A teljesség felé

A MOZDULATLAN TUDÁS

Önmagad beutazása: a mindenség beutazása. A térbeli világ úgy viszonylik
a mindenséghez, mint a ruhazseb az élo-testhez.

Éjjel, a csillagos ég alatt felfohászkodsz: Míly nagy a világ! De ládd:
egyetlen gondolatod a legtávolabbi égitesten is túl-fut pillanat alatt.

Egy gondolattól a másikig végtelenül hosszabb az út, mint csillagtól
csillagig.

Az ember a teret végtelennek érzi, de valójában úgy szorong a térben,
mint egy börtönkamrában, melynek sem hossza, sem szélessége nincs egy
teljes lépés. Aki lényében a végtelen áramokig hatol, a kamra falán kis rést
ütött; aki személyiségét feloldotta, a kamra falán akkora rést ütött, amelyen
már kifér.


Weöres Sándor: A teljesség felé

A LÉTEZÉS

Nézz meg egy kodarabot, egy kalapácsot, egy bokrot, egy paripát, egy
embert: mindegyik keletkezett, pusztuló, határolt, egyéni, külön-lévo. A
létezés mindenben azonos.

A sokféle keletkezo és pusztuló alakzat: ez az élet.

Az örök egymásután, melynek minden alakzat csak egy-egy állomása: ez
a létezés.

Az ember az egyetlen, aki a változókban a névvel rögzíthetot keresi: értelme
van.

Az ember az egyetlen, aki önmagában egyéni és feltételes dolgok alá, a
közös és feltétlen létezésig ás: lelke van.


Weöres Sándor: A teljesség felé

A KÉPZELET

A Föld a hazugság tisztítótüze; itt minden hazug körülöttünk: a tér álvégtelenje,
a dolgok ál-valósága, önmagunk ál-sokasága. S az emberagyban
még az igazság is táncol: egyszerre minden igaz, és egyszerre semmi
sem igaz. A hazugság-áradatból az egyetlen kivezeto út éppen az, amely a
leghazugabbnak látszik: a képzelet. A sok ál-valóság közt képzeletedre van
bízva az igazi valóság helyreállítása.

Nem a hegy és nem a völgy a valódi, hanem a szépség, melyet képzeleted
a hegyek-völgyek formáin élvez; és a jelenség világ ál-végtelenjébol képzeleteden
át vezet az út a benned rejlo igazi végtelenbe.

Más a képzelet és más a képzelodés, ahogy más a beszéd és más a fecsegés.
A képzelodés az élet törvénye szerint muködik és az éhen maradt
vágyakat köddel eteti; a képzelet a lét törvénye szerint muködik és amit
megteremt, mualkotás, tettet, gondolatot: valódi és igaz.

A Földön mindaz, ami keletkezik és elmúlik, valóságnak neveztetik; csak
éppen a képzelet tunik olyannak, mintha teremtményeit a semmibol húzkodná
elo. Az ál-semmi, ahonnét a képzelet merít: a valóság; s a sok különlévo
ál-valóságban csak az a valódi, ami bennük semminek, képzeletnek
rémlik: érzékelhetetlen, közös lényegük, a változó megnyilvánulások mögötti
változatlan létezés.


Weöres Sándor: A teljesség felé

AZ ALAP-RÉTEG

Szállj le önmagad mélyére, mint egy kútba; s ahogy a határolt kút mélyén
megtalálod a határtalan talajvizet: váltózó egyéniséged alatt megtalálod
a változatlan létezést.

Legtöbb ember azt hiszi, hogy halálakor megsemmisül, vagy majd testtelenül
él tovább a térben és idoben. A halál nem megsemmisülés, nem is
tovább-élés; a halállal szétmállik mindaz, ami az embernek idobeli, változó
része: a test, az érzés, az értelem, az egész személyiség; és meztelenül marad
az alap-réteg, melyben változásnak, keletkezésnek, pusztulásnak lehetosége
nincsen.

Az embernek nem a léte, hanem a külön-léte szunik meg. A mai ember
alig tud különbséget tenni önmaga létének és külön-létének megszunése
között: önmaga létét különléte nélkül, teste, érzései, tudata, idobelisége,
változékonysága nélkül csak ájulás-szeru, mélyálom-szeru állapotnak képzelheti.
Pedig a külön-létbol a személytelen, valódi létbe átjutás nem lecsökkenés,
sot végtelen felfokozódás; nem mélyálom, inkább az éberség
teljessége, melyhez képest a legéberebb életbeli állapot is csak káprázó tétovaság.


Weöres Sándor: A teljesség felé

Aki leszáll saját alap-rétegébe, ilyenkor maga mögött hagy minden életbeli
érzést, minden gondolatot és lehetoséget, s ott van, ahol majd halála
után, az idotlenben, változatlanban, ahol nincs többé „én” és „nem-én”, hanem
mindennek mindennel azonossága, tagolatlan végtelenség. Nem ájult
sötétség ez, hanem fényentúli ragyogás, tett nélküli sugárzó muködés, érzéstelen
teljes szeretet; örök változatlanság, mégsem megdermedés, hanem
változásfelettiség, melyben minden változó is bennerejlik, akár az ébrenlétben
az alvás lehetosége.


Weöres Sándor: A teljesség felé

A TELJESSÉG

Van Isten? Nincs Isten? – Abban, ami független a tértol, idotol és minden
káprázattól: a Van és Nincs ugyanaz.

Van öröklétem? Nincs öröklétem? – Túl a téren, idon és minden káprázaton:
a lét és a nem-lét ugyanaz.

Minden ismereted csupán arra jó, hogy a változók közt eligazítson, de a
változatlanról nem nyújt semmi bizonyosságot. Ismeret csak a változóban
van és csak a változóról, mert benne külön-külön vizsgálható a Van és
Nincs, helyes és helytelen, domború és homorú; de a teljességben mindez
bontatlanul azonos, ezért nincs benne semmi megnevezheto. A teljesség
nem egy és nem több, nem én és nem más, nem valami és nem semmi.

Ha a teljességet ismerni akarod, ne kérdezz semmit mert rávonatkozólag
minden „igen” és „nem” ugyan azt jelenti; hanem merülj önmagadba, személyed
alá, s ahol nincs tovább, ahol minden mindennel azonos: ez a teljesség.


Weöres Sándor: A teljesség felé

AZ ISTEN

Az ember, akit jönni-menni látsz: zárt, egyéni; s az emberalkat legmélyebb
rétege nem zárt, nem egyéni, mindennel összefüggo, azonos a minden
alakzat mélyén rejlo egyetlen létezéssel.

Az idobeli véges személyiség mögül kibontakozó idotlen végtelenség: a
lélek. A kibontakozásra nem szoruló idotlen végtelenség: az Isten.

Külön-külön határok csak a térben és idoben vannak; ami tértelen,
idotlen: bontatlan. A személyiség burkából kiemelkedo emberi lélek azonos
az Istennel, mint a csönd a csönddel, hanem mint a zaj megszunése a
csönddel.

Az ember, mikor zártságból megszabadul, háromféleképpen látja az Is-
tent: mint „van”-on túli, vonatkozás-nélküli lényeget; mint a mindenséget
beburkoló és telesugárzó szerelmet: s mint a véges személyiség leomlása
után felragyogó végtelen lelket.

Az Istenbe-olvadó ember számára nincs többé kívánatos és
nemkivánatos, nincs többé semmiféle fokozat; minden végtelenül és kívánság
nélkül szeret. Számára minden ugyanegy: minden a Teljes-Változatlan,
melybol a számtalan változó jelenség árad. Isten tartalmazza a mindenséget,
s a felszabadult lélek Istenben tartalmazza a mindenséget.


Weöres Sándor: A teljesség felé

ELSO HÁRMAS-CSOPORT

A közbeszéd nem tesz különbséget jó és kellemes között: Isten is jó, a
viszketeg megvakarása is jó. Legtöbb ember a mennyrol azt hiszi, hogy élvezet,
s a pokolról, hogy gyötrelem.

Az öröm, a kin és minden tagoltság, még ha legtisztább is, a testhez
tartozik. A boldogságot csak a testben kíséri öröm, a boldogtalanságot csak
a testben kíséri kín. A halállal elmállik az öröm, a kín és minden tagoltság.

A határtalan az érzelgosnek, mint a fagy; a gyujteni vágyónak, mint a
fosztogatás; az egyéniségnek, mint a megsemmisülés.


Weöres Sándor: A teljesség felé

MÁSODIK HÁRMAS-CSOPORT

Bontsd le magadban arcod köveit: szírt-talajod rád-világol! A hús és vér
hazug és mohó, de igaz és szelíd a csontváz.

Ha lényed mélyén dédelgeted egyéniségedet: akár ha gyomrodban viselnéd
a ruhát a fázó csupasz testeddel melengetnéd.

Ha boldogságot a változótól remélsz, nem a változatlantól; ha öröklétet a
változóban remélsz, nem a változatlanban: akár ha tükörképedet akarnád
etetni és öltöztetni, s vézna és pucér maradna tested is, tükörképed is.


Weöres Sándor: A teljesség felé

A HALÁLRÓL

Az ember kétféleképpen mentesülhet egyéniségétol: vagy alája-sulyed,
vagy föléje-emelkedik.

Vannak emberek, kik úgy belemosódnak a tömeg-lélek alaktalanságába,
vagy valamely züllöttség értelem-alatti áramába, hogy teljesen feloldódnak
benne, eltompulnak és külön-létük csak látszat. És haláluk már csak e látszatnak
halála: testük felbomlásával a külön-létük utolsó jele is megszunik,
végképp beleolvadnak a sötét, ragacsos áradatokra. Ez a kárhozat.

És vannak, akik egyéniségük fölé emelkedve, igazi lényükké a személytelen,
örök mértéket teszik; halálukban úgy omlik le róluk a különlét, mint
egy börtönfal és átömlenek idobeli, zárt életükbol az idotlen, határtalan teljességbe.
Ez az üdvösség.

Legtöbb ember a haláláig orzi egyéniségét. Tervei, körülményei, apró
kedvtelései jelentik részére az élet értelmét s haldoklás perceiben feltáruló
idotlen végtelenségtol, az üdvösségtol éppúgy visszariad, mint az elfoszló
tudat alól feltöro
homályos vonzástól, a kárhozattól; egyikben sincs érzés,
értelem, változás, tagoltság, melyek az o kedvteléseihez szükségesek; szét


Weöres Sándor: A teljesség felé

málló ösztöne az élet végso roncsába kapaszkodik, s ez már nem nyújt menedéket.

Az élet, változás, ido kicsúszik alóla, a változatlan örökléttöl iszonyodva
elhúzódik: dermedt állapotba kerül, melybol az élet tagoltsága és a lét teljessége
egyformán hiányzik. Meghalás utáni sorsa kis-részben attól függ,
hogy miképpen emlékeznek rá, imádkoznak-e érte, földi és nem-földi
jószándékok segítik-e; foképpen pedig attól, hogy volt-e az életében valamely
egyén-fölötti, általános erény, mely nem a személyiséghez, hanem az
alkat mélyén rejlo örök mértékhez tartozik, a személyiség elpusztulásával
nem pusztul el és ot támogatni bírja. Ez a tisztítótuz.


Weöres Sándor: A teljesség felé

AZ ESZKÖZTELEN HATÁSRÓL

A jelenkori tudomány ismeri a szuggesztiót: az ember-léleknek eszköznélküli,
kényszeríto
ráhatását a másik ember-lélekre; mégis, a ráolvasás,
kegyelet, ima hatóerejét babonának tekinti.

A ráolvasás, igézés; lelki hatás, mellyel valakit segítenek, vagy rontanak.

A kegyelet, szellem-idézés, szellem-riasztás; lelki hatás, mely az életbol
kijutott lény felé árad.

Az ima; rákapcsolódás az élet-fölötti erore; általa saját képességünket
sokszorosra növeljük. Egy társadalmi intézmény, mit pénz, hatalom, tekintély
létesít és ápol, ritkán él néhány emberöltot; s a szerzetesrendek megmaradnak,
pedig csak egy-egy imádkozó koldus teremti oket.


Weöres Sándor: A teljesség felé

A VALLÁSOSSÁGRÓL

Ha múló egyéniségeden áttörve, önmagad mélyén az örök lélekbe hatolsz:
úgy hódítod meg a teljességet, mint hadvezér a várat.

Visznek a teljesség felé könnyebb utak is. Nemcsak úgy egyesülhetsz
Istennel, ha minden ideigleneset átszakítva a múlhatatlanba nyomulsz. Az
ima és áldozat segítségével érzéseidet megtoldhatod olymódon, hogy Istenhez
elérjenek. A templombajárás, szertartás, áhítat, könyörgés, bunbánat,
erény, ha teljes szívvel végzed és nem akarsz földi javakat koldulni az égi
hatalomtól, mind Istenhez vezet: általuk Isten hozzád hajol, érzed az o
csókját és mindinkább eggyé válsz vele.


Weöres Sándor: A teljesség felé

MENNY, POKOL, TISZTÍTÓTUZ

A menny, pokol, tisztítótuz nem csak halál-utáni állapot: mindenki viseli
valamelyiket, akár holt akár élo.

Minden, ami sajátos véges, jellegzetes: a tisztítótuzben szenved. Élvezetek
csak a tisztítótuzben teremnek; s mert minden élvezet határolt s a körülötte
lévo élvezettelenség határtalan: azért a tisztítótuz gyötrelem.

A pokolban nincs gyötrelem, sem élvezet. Akit szenvedélyei úgy eltompítottak,
hogy már semmit sem élvez jobban, mintha rengeteg vizet inna; s
kínlódni csak úgy tud, ahogy egy gép csikorog: életében elérte a poklot.

A mennyben sincsen élvezet, sem gyötrelem. Akinek nincs többé igénye
élvezetre, azt nem kavarhatja fel semmi, egész lénye kitárul, mint az áldás:
életében elérte a mennyet.

A tér és ido világa tisztítótuz; ritka ember, aki már életében mennybe,
vagy pokolba jut. Egyéniséged nem egyéb, mint véges igényeid összessége;
ezért csak egyéniséged elvesztésével juthatsz a végtelen állapotba: a
mennybe, vagy a pokolba.


Weöres Sándor: A teljesség felé

A MENNY, POKOL, TISZTÍTÓTUZ KÖREI

A tisztítótuz: a menny és pokol harca, csupa változó alakzat, csupa múló
jellegzetesség, A menny és pokol végleges, tagolatlan, bontatlan: egyik a
végtelen teljesség, túl a „sok”-on, minden gazdagságon; másik a végtelen
hiány, túl a „kevés”-en, minden nyomorúságon.

A mennyben és pokolban nincsenek különbségek, bennük minden azonos;
mégis szólhatunk a menny és pokol köreirol és alköreirol, tagozatairól:
mert más és más minden üdvözültnél s minden elkárhozottnál az a lépcso,
mely ot a jelenségvilággal összeköti; hiszen minden lépcso aszerint alakul,
amiképpen gazdája a jelenségvilágban muködik. Aki üdvözült, vagy elkárhozott
már nem egyén, már nem külön-lény; de lépcsoje éppúgy egyéni,
amiképpen o is egyén a jelenségvilághoz való viszonylatában. Nincs két
egyforma lépcso, de vannak köztük csoportos hasonlóságok: ezek a menny
és pokol tagozatai.


Weöres Sándor: A teljesség felé

ÉLO ÉS LÉTEZO

Tiprás és eltiportatás, falás és fölfalatás: ez az élet. Ruhaként viselni tiprást
és eltiportatást, falást és fölfalatást: ez a lét.

Aki szeszélyét követi, az életbe burkolózik. Aki szükségletét követi, a létbe
burkolózik.

Aki viharosan szeret, gyulöl, sóvárog, undorodik: ez az élo. Aki nyugodtan
viseli az összefüggot: ez a létezo.


Weöres Sándor: A teljesség felé

KI VAGY TE?

Ha elvonatkoztatod magadat mindattól, amit lényednek ismersz: tulajdonképpen
lényed ott kezdodik:

Testedet, értelmedet, személyedet ne cseréld össze lényeddel, önmagaddal.
Csak segédeszközöd; csak batyu, mely szükségleteid orzoje is, görnyeszto
teher is.

Tested nem te vagy, hiszen csak anyag, mely folyton cserélodik: negyvenéves
korodban húszéveskori testedbol egyetlen parány sincsen. De érzelemvilágod
és értelmed sem te vagy, hiszen még nem volt, mikor te már a
bölcsobol nézegettél. Ki vagy? a határtalan, mely fogantatásodkor a határok
közt megjelent.

Ha elhatárolt személyedet tekinted önmagadnak, végezz copernicusi fordulatot:
a határtalan teljességet tekintsd önmagadnak, személyedet pedig
ideiglenes kötöttségnek, puszta tüneménynek, „nem-én”-nek.

Ahol megszunik az érzés, érzéketlenség, gondolat, gondolattalanság,
változás, változatlanság; ahol azt hinnéd, hogy semmi sincsen: tulajdonképpeni
lényed ott kezdodik.


Weöres Sándor: A teljesség felé

AZ EGYÉNISÉG SZÉTBONTÁSA

Egyenként vizsgáld át egyéniséged minden tartalmát és rendezgesd. Figyeld
meg szokásaidat: honnan erednek, mit muvelnek, hova tartanak.

Bontsd szét egyéniségedet és minden tartalma idegenként fog mutatkozni
elotted.

Bontsd szét egyéniségedet és ne félj, hogy elszegényedsz: mert helyébetódul
a határtalan összefüggés gazdagsága.

Bontsd szét egyéniségedet és ne félj, hogy bármit is elveszítesz: mert ha
a mosdatlant kiutasítod, mosdottan a helyén találod.

Bontsd szét egyéniségedet és szabaddá válnak lelked végtelen áramai,
melyek nem benned vannak és nem kívüled, áthatnak mindenen.

Akin egyénisége uralkodik: ha elorejut, pöffeszkedové, ha lemarad,
ronggyá válik. S aki egyéniségén uralkodik: valójában nem érinti a szerencse
és a balsors.


Weöres Sándor: A teljesség felé

A VÁGYAK IDOMÍTÁSA

Ne mondj le semmirol: mert ki amirol lemondott, abban elszáradt. De kívánságaid
rabja se legyél.

Visszafojtott szenvedélyekkel vánszorogni éppoly keserves, mint szabadjára
eresztett szenvedélyek közt morzsolódni.

Ha vágyaidat kényezteted: párzanak és fiadzanak. Ha vágyaidat megölöd:
kísértetként visszajárnak. Ha vágyaidat megszelídíted: igába foghatod oket
és sárkányokkal szánthatsz és vethetsz, mint a tökéletes hatalom maga.

Legtöbb ember, ha véletlenül megpillantja saját mélységének valamely
szörnyetegét, irtózattal visszalöki a homályba; ezentúl a szörny mégnyugtalanabb
és lassanként megrepeszti a falat. Ha meglátod egyik-másik
szörnyedet, ne irtózz és ne ijedj és ne hazudj önmagadnak, inkább örülj,
hogy felismerted; gondozd, mert könnyen szelidül és derék háziállat lesz
belole.

Jó és rossz tulajdonságaid alapjában véve nincsenek. Ápolt tulajdonságaid
jók; becézett, vagy elhanyagolt tulajdonságaid rosszak.


Weöres Sándor: A teljesség felé

AZ ÉLET IDOMÍTÁSA

Az életet úgy tekintsd, mint az óriáskígyót. Ha távol tartod magadtól,
gyönyörködhetsz táncos hajladozásában és borének ütemes mintázatában,
s gondozhatod és etetheted. Ha magadra bocsátod, rádtekeredik és nem
gyönyörködsz benne többé, s nem te táplálod, hanem a húsod és véred.

Az életet ne úgy tartsd távol magadtól, hogy elbújsz elole, mert észrevétlenül
utánad kúszik, vagy váratlanul összeroppantja rejtekhelyedet. Nem
lehet megszökni tole, még a halálba sem.

Az életet úgy tartsd távol magadtól, hogy uralkodni tudj fölötte: ahogy a
kígyó fölött, síp-zenéjével, a kígyóbuvölo uralkodik.

Míly zene, melytol az élet kígyója megszelídül és engedelmeskedik?
amely a véges igényeket levetkozo, meztelen, határtalan lélekbol árad.

Sem a tétlen remeteségben, sem a tevékenységben nem gyozheted le az
életet; csupán önmagadban, ha gyarló tulajdonságaidat úgy rendezed, hogy
a tökéletes mértékhez igazodjanak.

Ha ezt eléred: tétlenséged is tevékeny, mint a napsugár; tevékenységed
is tétlen, mint az idojárás váltakozása.


Weöres Sándor: A teljesség felé

A TELJES-EMBER

Ha külön-külön felismerted változatlan alaprétegedet: idotlen-határtalan
lényedet, melyben az örök mérték rejlik; s ennek idobeli, véges ruháját:
soktagozatú egyéniségedet, melyben az esetenkénti igények rejlenek: módodban
van, hogy az örök lényed s nem a folyton-változó egyéniséged vezessen.

Ezután felismerheted egyéniséged igazi szerepét: csak jelzokészülék,
mely eligazít a jelenség-világban. A vágyak nem lesznek eroszakosak többé,
hanem olyanok, mint a jelek a térképen: belátásodtól függ, hogy miként
igazodsz hozzájuk, nem követeloznek. A testi szenvedés nem érint többé:
tested bármekkora kínok közt vonaglik és jajgat, lényed úgy figyeli és úgy
gondozza, mint egy idegen, beteg állatot. Az éhség és szomjúság sem érint
ezentúl, sem érzékiség, sem öröm és bánat, sem tudásvágy: tested, érzésed,
értelmed hiányait úgy érzékeled és úgy javítod, idegenül, mint ruhádon a
gyurodést, foltot, szakadást, Mindaz, ami az életben kívánatosnak látszik:
gazdagság, siker, hatalom, egészség, számodra nem több, mint a felnottnek
gyermekkori játékszerei; nem sóvárgásod, hanem helyzeted jelöli meg, hogy
mit viselj. Örök lényed nem vágyik semmire, még az üdvösségre sem: csak


Weöres Sándor: A teljesség felé

úgy kívánja, ahogy a goz felemelkedni s a ko hullni kíván: nem a személyes
vágya, hanem helyzetének törvénye szerint.

Ha létezésednek fényforrását egyéniségedbol kiemelted és örök lényedbe
helyezted: sérthetetlen lettél, kezedbe vetted sorsodat. Többé nem érhet
kár, se haszon, jutalom igénye nélkül muködsz, ahogy a folyam homokot
görget, halat éltet, hajót cipel.


Weöres Sándor: A teljesség felé

TALÁLKOZÁS EGY TELJES-EMBERREL

Vonaton utaztam, harmadosztályon. Felszállt egy apáca, rengeteg csomaggal:
holmit vitt egy új gyermekmenhely berendezésére.

Szemre nem volt rejt semmi figyelemreméltó, de lénye tündökölt: ot már
nem érintette a földi élet, ami nem gátolta abban, hogy jobban tevékenykedjék,
mint akik az élettol százfélét akarnak.

Megszólítottam? Megvan-e minden csomagja? Elgondolkozott és számolni
kezdett: „Egy, ketto, három... nyolc, kilenc” aztán sajátmagára mutatott:
„tíz”. Oneki már csak poggyász volt a saját teste is. Ez az együgyu, tehetetlen,
szórakozott kis szolgáló nagyobb hatalom, mint a föld minden fegyvere
együttvéve.


Weöres Sándor: A teljesség felé

Második rész

A kard

* * *

AZ ÉLET TANÍTÁSAI

Mihelyt nincs többé igényed élvezetre: megtudod a szakadatlan élvezet
módját és nem élsz vele.

Mihelyt mindegy, hogy meddig élsz: megtudod a földi örökélet módját és
nem élsz vele.

Mihelyt belátod, hogy az emberiséget nem kell boldoggá, békéssé, bölcscsé
tenni: ennek módját is megtudod és nem élsz vele.

Mindaz, ami legkívánatosabbnak látszik: a legerosebb méreg: A világot
pokolra hajítaná.

„Mihelyt nem kell: mindenem a tied” – ez az élet vásárcsarnokának felirata.


Weöres Sándor: A teljesség felé

A SZERETETROL

A változatlan létezés a változó életet nem óhajtja, nem is utálja, hanem
magába foglalja, mint a fészek a benn tátogó madárfiókákat, érzés nélkül és
mégis végtelen szeretettel.

Éppígy, aki gyökerét az élettol a létbe helyezte; a fejlodon nem ujjong, az
elveszot nem siratja; senkin sem kíván segíteni; mindent egyformán, érzés
nélkül és végtelenül szeret.

Rajongás nélkül dicsér és undor nélkül kifogásol, mert az életnek bármely
dolga végso fokon se-jó se-rossz; semmi sem különb semminél, csak
az útnak más-más szakaszai vannak.


Weöres Sándor: A teljesség felé

A VISSZAUTASÍTÓ ÉRZELMEKROL

Rossz-hajlamaidat ne fojtsd el, hanem csiszold jóvá oket. Bármily ártalmas,
beteg, rosszindulatú hajlamra bukkansz: ne feledd, hogy akárminek
csak az állapota lehet rossz, de nem az alaptermészete.

A külvilágból se utasíts el semmit; ne gyulölj, ne irtózz, ne undorodj. Ha
valami iránt ellenszenvet érzel, ez annak a jele, hogy nem ismered eléggé.
Mind az, ami a világban szenny, csak hozzád való vonatkozásban szenny és
nem önmagában; húzódj ki belole és már nem szenny többé, hanem semleges
jelenség.

Ha egy tányérról levest ettél, az üresen maradó tányérra azt mondod:
piszkos; pedig nem tapad rája más mint annak a levesnek maradéka, melyet
elobb mint tisztát ettél. A trágya a szoba közepén mocsok, a gabonaföldön
élteto-ero. Így van mindennel, ami tisztának, vagy mocskosnak tunik;
semmi sem önmagában jó, vagy rossz, csak a helyzete szerint.

Ami hozzád-vonatkozásában tiszta: fogadd magadhoz; ami hozzádvonatkozásában
szennyes: ne érintsd; de a rád-tartozót és érinthetetlent
egyformán szeresd. Ne gyulölj, ne irtózz, ne undorodj. Ha valami iránt ellenszenvet
érzel, ez egyrészt megértoképességed csonkaságának jele, más


Weöres Sándor: A teljesség felé

részt annak, hogy ellenszenved tárgya valamilyen formában benned is jelen
van. Gyulölöd a gazdagokat? tisztítsd ki gazdagság iránti vágyadat s majd
nem gyulölködsz. Utálod a nohódítókat? tisztítsd ki érzéki vágyadat s majd
nem utálkozol. Ilyenkor nem az ellenszenv tárgyát kell megbélyegezned,
vagy javítani próbálnod, hanem önmagadban megkeresned annak megfelelojét
s azt finomítanod, míg az ellenszenv el nem oszlik benned.

Mások hibáján csak akkor próbálj javítani, ha e hibát jól látod, anélkül,
hogy számodra visszataszító volna; s ha biztosan tudod, hogy beavatkozásod
nem tolakodás és nem reménytelen kísérlet.


Weöres Sándor: A teljesség felé

A JÓSÁGRÓL

Ne kívánd senki szeretetét. Ne utasítsd el senki szeretetét.

Úgy áradjon szereteted, mint a tuz fénye-melege: mindenre egyformán.
Akik közel jönnek hozzád, azokra több essék fényedbol és melegedbol, mint
akiknek nincs szükségük terád. Családtagjaid, mindennapi társaid s a hozzád
fordulók olyanok legyenek számodra, mint a kályhának a szoba, melynek
melegítésére rendelik.


Weöres Sándor: A teljesség felé

AZ ÉRZELGÉSROL

Szereteted ne olyan legyen, mint az éhség, mely mohón válogat eheto és
nem-eheto között; hanem mint a fény, mely egykedvuen kiárad minden
elotte-levore.

Mikor a szereteted válogatni kezd, már nem szeretet többé, hanem sóvárgásnak
és undornak kettossége. S ez: az érzelgés, mely manapság mindennél
veszedelmesebb; cukros váladéka bekente az emberiséget.

Minden emberi indulat közt az érzelgosség a legnyomorúságosabb. Egyik
irányba szeretni csak akkor tud, hogy másik irányba gyulölködik; vonzalma
nyállal ken, gyulölete köpköd. Állandó mértéke nincs, önmaga kavargó formátlanságához
mér mindent; akár merre fordul, jó nem fakad belole.

A jelenkor legveszélyesebb ördög-násza: Érzelgoség úrno és Propaganda
úr egybekelése. Bármi képtelenséget akar a propaganda elfogadtatni, úgy
alakítja, hogy a tömeg érzelgosségébol kiváltsa egyfelé a meghatódást,
másfelé a fölháborodást és nyert ügye van.

Az érzelgosség kétfeju nostény: egyik feje édesen mosolyog és mohón
csókolgat, másik feje könnyeket ont, harap és piszkolódik. Csókolgató fejét
immár majdnem mindenki összecseréli a jósággal, szeretettel, erkölccsel,


Weöres Sándor: A teljesség felé

családiassággal, ízléssel, eszményi lelkülettel, harapós fejét pedig a joggal,
törvénnyel, megtorlással, igazsággal.

Korunk betegsége, a lelki talajtalanság és általános összezavarodás, innen
ered: a kétfeju bestia mosolyából és könnyzacskóiból. Többet ártott,
mint akár melyik szenvedély: a józan emberi mértéket összezavarta.


Weöres Sándor: A teljesség felé

AZ EMBERISMERETROL

Az érzelgoség legrikítóbb példái azok a regények és filmek, ahol a szereploket
szét lehet válogatni a jók és gonoszok csoportjába. Legangyalabbak
a foszereplok, kikkel az olvasó együtt sír és nevet, szinte egybeolvad velük;
de ha jobban megnézzük ezeket a foszereploket, nem is olyan angyalok:
kicsinyes, kapzsi, édeskés vágyaik vezetik oket. A többi szereplok aszerint
minosülnek jóvá és rokonszenvessé, vagy gonosszá és gyulöletessé, hogy a
fohosöket támogatják-e, vagy gátolják-e. Legtöbb mai ember az érzelgos regények
módjára nézi a világot: amerre vágyai terelik és akik e vágyakat segítik,
azok a jók; vágyainak gátlói a rosszak.

A mai átlagos emberismeret megdöbbentoen együgyu. Legtöbb mai ember
csak azt a felületet látja beloled, amelyet az o kedvtelései és igényei felé
mutatsz; nem nézi, hogy bensod milyen; a no aszerint ítél rólad, hogy szórakoztatod-
e, hevíted-e, a férfi pedig aszerint, hogy miként illeszkedsz az o
elveibe, terveibe, megrögzöttségeibe. A jót összecseréli a vonzóval, csábítóval;
nem csoda, ha a magánéletben is, közéletben is többnyire kalandorok
vezetik. Örökös a csalódása és kiábrándulása, hibáztat minden égi és földi
hatalmat, mások gonoszságát, néha még saját ostobaságát is; csak éppen
arra nem gondol, hogy embertársait ne az o igényein keresztül nézze, hanem
önmagukban.


Weöres Sándor: A teljesség felé

A KÖZÖSSÉG-GYULÖLETROL

A rendezetlen, ködös lelkület leggyakoribb és legjellemzobb tünete: gyulölködés
valamely közösség iránt. Minden baj okai a zsidók, vagy: a
katholikusok, vagy: a pénzemberek, stb.: a gyulölt közösséget tönkre kell
tenni és minden rendbejön. Indulatos kifakadások az illeto csoport ellen, de
lehetoleg olyankor, ha kellemetlenség nem lehet belole. S a gyulölet a gyulölt
közösség egy-egy tagja iránt lényegesen kisebb, mint az egész közösség
iránt; a közelebbi jó ismerosök kivételek, csak a többi tuzrevaló.

Effajta gyulölködés igen könnyen fertozodik, mert a balsikereink okozta
keseruséget és csalódást egyszerubb és kényelmesebb egy-egy általános
indulatrohammal levezetni, mint önmagunkat ellenorizni. Valójában nincs
olyan embercsoport, melyet gyulölni indokoltabb volna, mint például a kövéreket,
vagy a magastermetüeket.

Gyakran kérdezd meg önmagadtól: „Van-e olyan közösség, vagy egyén,
akit kéjjel bántanék?” S ha van: kutasd ki bántási-hajlamod okát; észre
fogod venni, hogy az igazi ok sosem az illetoben van, még ha talán csakugyan
kellemetlenkedett is neked, hanem önmagadban, teljesületlen vágyaidban.
Bosszúállással, vagy tétlen gyulölködéssel semmit sem javítasz, viszont
saját lelkületedet megmérgezed vele.


Weöres Sándor: A teljesség felé

A KÖZÖSSÉG-JAVÍTÁSRÓL

Írmagját se turd magadban semmiféle társadalomjavító szándéknak.
Mert minden elvont közösség kódkép; és aki a ködben rohangál, elobbutóbb
elevent tipor.

Tiszteld, ápold szukebb és tágabb otthonodat: a családot, nemzetet, emberiséget.
De egyiket se téveszd össze azokkal, kik e fogalmakra hivatkozva
ártalmasat követelnek.

Mi ártalmas? ha Pétert azzal akarod segíteni, hogy Pált visszaszorítod. –
Amelyik nemzet ezt homlokán viseli: nem vész el soha.

„Péterrel azonosítom magam, Pált nem szeretem; Pétert megcsókolom,
Pált megverem” – ez az érzelgosség; ez a közéleti elgondolások közös váza; a
jelenkor ettol koldul. Bárkit csak úgy segíthetsz, hogy más rovására ne essék.

Népedet és az emberiséget csak azáltal javíthatod, ha önmagadat javítod.

Az igazság sosem az emberiséget, mindig csak az egy-embert válthatja
meg.


Weöres Sándor: A teljesség felé

A VEZÉREMBERROL

Négyféle vezetoember lehet az ország élén: Prokrusztész, Napóleon, Samu
bácsi és Szolón.

Prokrusztész egy elgondolás híve, melybe nemzetét belekényszeríteni
akarja, ha törik, ha szakad.

Napóleon szenvedélyes játékos és akár nyer, akár veszít mindenképpen
tékozol.

Samu bácsi úgy ül az uralkodói teremben, mint egy fuszeresboltban,
dekákkal és garasokkal ravaszkodik.

Szolón az isteni ihletre figyel, minden tette az örök mértékbol ered és országa
virul.


Weöres Sándor: A teljesség felé

FÖLDI ÉS ÉGI HATALOM

„Amit nekem adsz: mindenkinek adod” , hirdeti a földi hatalom.
„Amit mindenkinek adsz: nekem adod” , hirdeti az égi hatalom.


Weöres Sándor: A teljesség felé

AZ ORSZÁGHOZ

Amelyik nemzet fölényben akar lenni más nemzetek fölött: hóhérrá, vagy
bohóccá válik.

Nemzetük életét elmocsarasítják, kik nemzetük valódi, vagy vélt erényeit
hangoztatják s a kíméletlen bírálatot turni nem akarják.

A legnagyobb csapás, ami egy népet érhet, ha egyoldalú irányítással az
ítéloképességét tönkreteszik. Az ilyen nép elzüllik és mennél vásáribb kalandor
nyúl érte, annál könnyebben odadobja magát. Nincs az a kívülrol
jövo veszedelem, végigdúlás, évezredes elnyomás, mely ezzel fölérne.


Weöres Sándor: A teljesség felé

A JELENKORRÓL

A pénz, vagyon, rang, érvényesülés mindenek fellett való becsülése, az
ökonomizmus, amit a mai ember a legteljesebb realizmusnak lát: tulajdonképpen
idealizmus, ha negatív és parodisztikus módon is. A pénz nem étel,
nem ital, nem ruha, nem mutárgy, alapjában véve hasznavehetetlen valami,
tulajdonképpen nincs, csak puszta idea és ideál; s ennek a fiktív dolognak
gyujtögetését tekinti a mai ember teljes józanságnak. A felgyujtött vagyon,
mely a szükségleten túl-burjánzik, csak nyug és gond, s elobb-utóbb kicsúszik
gazdája alól, úgy, hogy a szükséges sem marad meg. A rang eltávolít
minden elviselheto emberitol, értelmetlen korlátokat emel, melyek gyulölséget
és irigységet szítanak. Az érvényesülés nem vezet sehova, mert ezen az
úton mindig van tovább és mégtovább, az érvényesülési vágy elviselhetetlen
viszketegség, mint a borbaj. Ráadásul a mai ember a legködösebb közösségi
elvekbol rakásra gyujti magára a képtelen bilincseket. A rögeszmék és indulatok
zurzavarában emberevo bálvány lett a közösség, nemzet, faj, nép,
otthon, közbiztonság, kötelesség, határaink megvédése, életszínvonalunk
emelése, kultúránk terjesztése. Ha körülnézel: tilalom, kényszer, jelszó,
zsibvásár, mákony, maszlag, propaganda, haszonlesés, törtetés, rémület,


Weöres Sándor: A teljesség felé

bizonytalanság. Rendszereink turhetetlenségét a mai ember maga legjobban
nyögi és valami fellengzos kultúra-tisztelettel akarná ellensúlyozni: mindegyik
rendszer önmagát nevezi a kultúra megmentojének és a többit kultúrarombolónak.
De a mai ember, ez a minden realitásról elrugaszkodott negatív
idealista, hiába akar a kultúráért rajongani, rajongása üres szóhalmaz,
intézkedés-garmada, hadonászás, saját ásításainak folytonos takargatása;
és a kultúrát is vásári handabandának nézi, szakadatlan ember-, nép-, közösség-
mentésnek, „zsenik” ízetlen ön-mutogatásának, társadalmi eseménynek.
A kultúra sztatikus, nyugodt, nem intézményesítheto; az izgomozgó
mai ember mennél többet ugrál körülötte, annál jobban széttapossa.
Mennél inkább „szívén viseli” a kultúrát, annál inkább látszik, hogy semmi
érzéke sincs hozzá; mennél inkább „menti és védi” , annál inkább látszik,
hogy o szorulna annak védelmére. Pénzt, hadsereget, szándékosan butított
embercsordát mozgat és elpusztul, pedig a kultúrának egyetlen lehelete
megmenthetné. Csakhogy éppen ez az egyetlen lehelet elmarad, s a pénz,
hadsereg, embercsorda tovább orlodik.

Az emberi életnek, emberi érzésvilágnak e kínbarlangjából egyetlen kijutás
volna, de ez nem fog bekövetkezni: ha az emberiség áttérne a józan,
ráállható alapra: szükségleteit elégítené ki és nem az agyrémeit, indulatait.
Minthogy erre nincs remény, mindenki csak önmagában, önmagának te


Weöres Sándor: A teljesség felé

remtheti meg az elviselheto világot, ha elég eros ahhoz, hogy lemondjon
minden eloítéletrol és saját szemével lásson mint a gyermek: Mindenki csak
magának érheti el a negatív idealizmust helyett a realizmust, pénz, vagyon,
rang, érvényesülés, külso rendezettség lidérce helyett a belso, törhetetlen
biztonságot. S csak az a kevés érheti el még önmaga számára is, kinek erre
érzék adatott.


Weöres Sándor: A teljesség felé

A TUDOMÁNY ÉS MUVÉSZET PÁRTFOGÓJA

Ha valaki „ a tudomány és muvészet pártfogója” , ez majdnem oly nevetséges,
mintha egy vallásos emberre azt mondanák: „az Isten pártfogója”.
Ahogy Isten nem függ attól, hogy hisznek-e benne, éppúgy a tudományt és
muvészetet sem érinti, hogy törodnek-e vele. A tudomány és muvészet hazája
nem a lét, az „esse” , hanem a lehetoség, a „posse” s ha a létben megnyilvánul,
attól a lét lesz gazdagabb; a tudomány és muvészet részérol végtelen
alázat, hogy a létben magát megnyilatkoztatni engedi, hiszen minden
alakot-öltése fogyatékos. És ha a tudomány és muvészet eltunik az emberi
sorsból: nem az o
pusztulása ez, hanem a fogyatékos megnyilvánulásoké, s
e megnyilvánulások gazdájáé, az emberé.


Weöres Sándor: A teljesség felé

FEKETE TRILÓGIA, I.

Mért van a gyógyszertár bejáratán kígyó? Helyébe-festhetne a mai ember
néhány jókedvu kismalacot, amint majdnem megpukkadnak az egészségtol.

Mért van a bíráskodás széke fölött bekötött-szemu istenasszony? Leszedhetné
a mai ember az istenno szemérol a kendot: hadd legyen olyan,
mint egy elárusítóno, aki a közönség kedvét keresi.

Mért van az oltáron keresztrefeszített holttest? Tehetne helyébe a mai
ember egy zsibárust, amint portékát kínál.


Weöres Sándor: A teljesség felé

FEKETE TRILÓGIA, II.

A bun nem akkor legveszedelmesebb, mikor nyíltan és bártan szembeszegül
az erénnyel, hanem mikor erénynek álcázza magát és megfertozi a
felismero-érzéket.

A szeretet fo-ellensége nem a gyulölet, de az érzelgos jóságoskodás; a
hazafiságé nem a haza megtagadása, de a méltóságteljes piócaság és handabandázó
honmentés; a szerelmi erkölcsé nem a szerelmi erkölcstelenség,
de a társadalmi tisztesség, mely, míg a leplezetlen bujaságot üldözi, százféle
korcs bujaság-pótlékot kínál.


Weöres Sándor: A teljesség felé

FEKETE TRILÓGIA, III.

Korunk találmánya a kötelezo lelkesedés, a hatóságilag intézményesített
forradalom és az elnyomók lázadása az elnyomottak ellen.

A mai uralmi rendszereket az jellemzi, hogy hazugságaikat nem is akarják
feltétlenül elhitetni, csak feltétlenül elfogadtatni. Minden katonai fegyvernemnek
azt kell énekelni magáról, hogy o a legkülönb, anélkül hogy
bárki elhinné; minden állampolgárnak azt kell vallani az államforol, hogy
bölcs, hos, jótevo, anélkül, hogy bárki elhinné; és így tovább.

Immár egy hiheto
hazugság is elérhetetlen magaslat. Gödörben vagyunk,
lejjebb a béka ülepénél.


Weöres Sándor: A teljesség felé

JÓSLÁS AZ EGYÉNISÉG ALÁ SÜLLYEDÉSROL

A létezés egyetemes összefüggésébol kiszakadt, egyéniségbe-zsugorodott
mai ember hamarosan el fogja veszíteni egyéniségét, de nem fölfelé, hanem
lefelé. Minthogy nem bír egyéniségébol kiemelkedni, hát alája-rogy. Nemsokára
hatóságilag szabják meg, hogy melyik vezetoembernek képét kell a
falra akasztanod, milyen könyveid és egyéb tárgyaid lehetnek, mit ehetszihatsz
és mikor, s nemcsak a munka, de a szórakozás is kötelezo lesz, megszabott
módon és megszabott idoben; s az egyéniségük alá süppedt embereknek
ez tetszeni fog. Miután az európai ember ezer évig úgy volt egyéni,
hogy személyes szeszélyeit az egyetemes lehetoségekkel szembe-feszítette:
most a szeszélyekbol alakult ördögi rend nemcsak az egyéniségét, de az
emberi létét is maga alá temeti.

S a mai ember ezzel elégedett és boldog lenne, ha körötte az ól nem imbolyogna
szakadatlan.


Weöres Sándor: A teljesség felé

JÓSLÁS AZ ÁLLANDÓ HÁBORÚRÓL

A tehetetlen meghunyászkodást polgári kötelességnek nevezik, a tömeggel
együtt-üvöltést bátorságnak, az érzelgosséget költoi lelkületnek, a dióhéjak
csörgetését haladó-szellemnek, a kapzsi, szukhomlokú élelmességet
észnek, a csoportos unatkozást szórakozásnak, a mirigyek játékát élvezetnek.

A polgári kötelesség, bátorság, költoi lelkület, haladó-szellem, ész, szórakozás
és élvezet együttesét társadalmi és gazdasági egyensúlynak nevezik.

A társadalmi és gazdasági egyensúly egyre kényesebbé válik: mind-több
a rendelet, megszukítés, büntetés; nemsokára a nép jobban fog irtózni a
békétol, mint a háborútól; végül az egyensúlyt állandó hadiállapottal kell
fönntartani. Megkezdodik az a háború, melyben a gyozelmi szándék csak a
múlttól örökölt szólam, az igazi, titkos cél a háború tovább-vonszolása:
egyik harcolófél se meri vállalni azt a gazdasági gordiusi-csomót, amit a béke
jelentene. Majd örül, aki katona lehet, mert jobb az ellátása és nagyobb
a biztonsága, mint a lakosságé; s igyekszik a harctérre kerülni, mert ott
ígérkezik az elérheto
legnagyobb szabadság. Nem a béke lesz a rend, nem a


Weöres Sándor: A teljesség felé

háború lesz a zurzavar, hanem megfordítva; ez lesz az állandó háború kora.
Nem egy mozzanata a fordított sakkhoz fog hasonlítani, ahol az nyer, akinek
minden bábját kiütötték.

Ez az állapot részben már elérkezett. Most rövid, derus idoszak következik,
de ez csak a hosszú telet megelozo
csali napsütés, vénasszonyok nyara.
Harminc esztendo
sem telik el és megkezdodik az a korszak, mikor nem az
ember vezeti a háborút, hanem a háború az embert.


Weöres Sándor: A teljesség felé

JÓSLÁS A TRÁGYAÖZÖNROL

Minden megnyilvánulásod, mely szépen, üdén, szabadon kibontakozik:
ajándékod; miden megnyilvánulásod, mely mohóságodtól buzlik: ürüléked.
Bármelyikünkbol sokkal több salak fakad, mint adomány, s ez ellen nincs
más segítség, mint hogy salakunkat eltakarítjuk; ehelyett az európai ember
kezdettol fogva és mindinkább, ürülékébol rendszert, törvényt, erkölcsöt
épít, amit fegyverrel, pénzel, hatósági pecséttel rangos testülettel oriz és
mindenkitol megköveteli, hogy e bélsár-palotákhoz és ünnepélyes ganajszobrokhoz
igazodjék. Ezek folyton repedeznek, omlanak, általános buzt és
viszketegséget terjesztve; s egyre több, frissebb, puhább ganajjal kell toldani-
foldani oket. Lassanként az emberiség egész ürülék -metropoliszt emelt
maga fölé, mely most, a húszadik században ráomlott a gazdáira. Ahogy
valamikor az eget ostromló óriássá nott emberiségre tuz- és víz-özön zúdult,
most a ganajimádóvá törpült emberiséget utolérte a trágya-özön. Évszázadokig
nem lesz egyéb, mint fojtogató buz, mocsokban evickélés, háborúzás
durrogó, rotyogó, trágyaszagú fegyverekkel a régi fényes fegyverek helyett,
míg a ganaj-kor embere ki nem pusztul. Aki az egész földgolyóból pöcegödröt
csinált, most belefullad.


Weöres Sándor: A teljesség felé

Mit lehet tenni a trágya-özön ellen? orrunkat befogni, semmi egyebet.
Mert aki valamelyik ganajtornyot le akarja bontani, csak egyik helyrol a
másikra hordja és közben maga is szaporítja a rondaságot. A trágya-özön
magától fog lefolyni, lassan, míg a trágya-korszak embere az utolsóig bele
nem fullad. Aki bármilyen iránynak, rendszernek, emberi kigondolásnak
szívvel-lélekkel behódolt, azt elborította a trágya-özön; aki a tiszta érzést,
szabad látást, örök mértéket orzi, bárkában lebeg a trágya-özön felett. S
ahogy a vízözön után megjelent az égen a szivárvány, jeléül, hogy vízözön
nem lesz többé: majd megjelenik az égen a tiszta fehérnemu, jeléül, hogy
trágyaözön nem lesz többé.


Weöres Sándor: A teljesség felé

NOÉ BÁRKÁJA

A sötétbe-merülés, általános pusztulás, egyetemes kínszenvedés ellen
mit tehetsz? semmit és mindent. Ez a semmi és minden: ha saját érzéseiddel
nem veszel részt a sötétségben és megteremted önmagadban a teljesemberség
állapotát: nem vágyaiddal, hanem az örök mértékkel vezetteted
magadat. Az áradat bármerre sodor: nyomorba, jómódba, kényszermunkára,
harctérre, vezetohelyre, vesztohelyre: nem törodj vele; a sötét hatalom
nem adhat neked semmit és nem vehet el toled semmit, ha az egyedülérvényes
mérték muködik benned. Odaveszhet kényelmed, vagyonod, egészséged,
szabadságod, életed? mindezt úgyis elveszíted elobb-utóbb, a sírba
nem viheted magaddal; de a mélyedben rejlo tökéletes mértéket nem sértheti
még a világpusztulás sem, ezért kívánj hozzá-igazodni. Az örök mértékre
bízd magad: ez a Noé-bárka a mindent beborító áradat fölött.

Embertársaidért nem tehetsz többet, mint hogy az egyetlen menekülési
módot tudatod velük. Eroszakkal megmenteni senkit sem lehet, amikor az
özön mindent beborít.


Weöres Sándor: A teljesség felé

Nem igaz, hogy özönvízkor a tömeg a Noé-bárkára akar felkapaszkodni.
A Noé-bárka látszik a leggyöngébb, legegyügyubb tákolmánynak, melynél
egy bokor alja is többet ér.


Weöres Sándor: A teljesség felé

A HASZONLESO VALLÁSOSSÁG

Olyik ember a vallásosságot csereüzletnek nézi: az ember kötelessége,
hogy jól viselkedjék, Isten parancsainak és az eloírt szertartásoknak eleget
tegyen; Isten dolga, hogy az embert ugyanoly arányban lássa el földi javakkal,
amennyire jól viselkedett, a parancsokat követte, a szertartásokat elvégezte.
Eszerint a legvallásosabb és legjobb embereknek kéne leggazdagabbaknak
lenni, s a vallástalanoknak és törvényszegoknek nyomorogni kellene.

Aki úgy vallásos, hogy cserébe hozzájusson a sóvárgott javakhoz: máris
bebizonyította kapzsiságát és érdemtelenségét. Isten jósága nem hizlalda és
nem jótékonysági intézmény. Az isteni szeretet változatlan sugárzása semmihez
nem hasonlít kevésbe, mint a jótékonykodáshoz, a vágyak kielégítéséhez.
Ha vágyaid közül ki tudsz bontakozni, akkor éred el Istent.


Weöres Sándor: A teljesség felé

FELEKEZETIESSÉG

Sokan vannak lelkes és harcos katholikusok, protestánsok, izraelitás,
kik Istent csak félig-meddig hiszik és vallásuk dogmáiban egyáltalán nem
tudnak hinni, mindamellett ökölre mennek felekezetükért. A mozdonyból
csak a kazánt vállalják, mely robbanékony, de a kerekeket nem, melyekkel
járni lehet.


Weöres Sándor: A teljesség felé

A KÍVÁNSÁG, MINT VESZÉLY

Az egyéni-embernek az élvezet, a haszon látszik leg-kellobbnek; nem
különbözteti meg az élvezetest a jótól, a hasznot a céltól. Még az emberiség
sorsának javítását is úgy képzeli, mint mennél több embernek mennél kellemesebb
állapotba helyezését. S az üdvösséget úgy képzeli, mint örök élvezetre
és haszonra irányuló kívánság lidércének szétfoszlása.

A kellemességnek és haszonnak kívánása semmi egyéb, mint testi mivoltodból
feltöro elemi igény; ne hagyd, hogy lelked is behódoljon ennek az
igénynek. A lélek elemi igénye más: mindennel összhangba jutni. S az
összhangra-törekvést az élvezet és haszon, mihelyt túl-lép a szükségleten,
megzavarja.


Weöres Sándor: A teljesség felé

A KÍVÁNSÁG, MINT VESZÉLYTELEN

Az önkínzás többnyire zsákutca; néha nagy kerülo; csak igen ritkán a
legrövidebb út.

Legtöbb ember részére az élvezetekrol való teljes lemondás éppoly káros,
mint az élvezetekben tobzódás. Ami pedig a ketto közt van, a mértékletesség
(„élvezek, de kiskanalanként, óvatosan, takarékosan”): összezsugorító.

Úgy neveld kívánságaidat, hogy ne az élvezetek és hasznok felé irányuljanak:
ezzel elkerülöd a lemondást, tobzódást és mértékletességet egyaránt.
Úgy alakítsd kívánságaidat, hogy akár az élvezeteket és életbeli hasznokat,
akár ezeknek hiányát mellékesen fogadhasd, ne kelljen sokat törodnöd azzal,
hogy részesülsz-e bennük, vagy sem. Ha érzésvilágod nem a változóra,
hanem az állandóra irányul, ha a változót kívülrol, idegenül szemléled, ha
mindennel összhangra törekszel, ha az örök mértékre figyelsz: ezzel életbeli
kívánságaid méregfogát kihúzod és számodra az élet javai és kárai nem veszedelmesek
többé, csak felületesen érintenek.


Weöres Sándor: A teljesség felé

A SZABÁLY, MINT FOGSÁG ÉS MINT SZABADSÁG

Légy szigorú önmagadhoz, de ne gyötörd természetedet. Bontsd le szeszélyeid,
sóvárgásaid, nem azért hogy nélkülük nyomorogj, hanem, hogy
folyhass, mint a víz, és biztos lehess, mint az ég.

A szabály nem arra való, hogy beléje börtönözd magad; legyen lakószobád,
szabadon ki-be járhass, dolgod szerint.

A szabály semmit sem ér, ha elhatározás-szeruen viseled, ha komoran
és konokul csörömpöl rajtad; a szabály akkor jó, ha érzéseidbe ivódik és
finoman, hajlékonyan támogat.


Weöres Sándor: A teljesség felé

AZ ERKÖLCS, I.

Az erkölcs, mit kényszeredetten és kedvetlenül viselsz: nem erény, csak
gyöngeség.

Az erény mindig kiterebélyesül. Nincs az a bun, mely ne volna közelebb
az erényhez, mint a sokféle zsugorgó ál-erény.

Ha erkölcsös vagy, ennek próbája, hogy nem az erényed igáját érzed,
hanem tündöklését, zamatát, erejét.

Ha erkölcsös vagy, ennek próbája, hogy erényt és bunt egyformán és sóvárgás
nélkül szeretsz.


Weöres Sándor: A teljesség felé

AZ ERKÖLCS, II.

Hiába óvakodsz a buntol, ha az ál-erényt magadra bocsátod. Az erény és
bun mennél fejlettebb, annál tágabb; az ál-erény mennél fejlettebb, annál
görcsösebb. A bunbol mindig lehet erény, de az ál-erénybol bajosan.

Az ál-erények mindegyike valamely igazi erényen élosködik, amellyel
össze szokták téveszteni. A vallásosság élosdije a türelmetlen felekezetiség
és kenetes ájtatoskodás, a hazafiságé az eroszakos sovinizmus, az emberszereteté
a fontoskodó közéleti buzgalom, a tudományé az ál-tudományos
kandiság, a muvészeté a társadalmi sürgo-forgó muvészkedés-mupártolás,
a mindennapi szorgalomé a sárba-ragadó gürcölés, a jóságé a csepegosszívu
jótékonykodás és tolakodó vigasztalgatás, a szerelmi tisztességé a házastársra
horgászó mohóság és mások szennyesében turkálás, stb.

Az erény sosem eroszakos; ezzel szemben bármelyik ál-erény jelszava lehetne:
„Amit én nem teszek, másnak sem szabad.”

Az ál-erények fojtogatják a hitet, igazságot, erkölcsöt, tudást, szépséget;
mindazt, ami az emberiség állandó kincse, megmérgezik, azáltal, hogy rájuk
hivatkozva kötelezové teszik saját töpörödöttségüket.


Weöres Sándor: A teljesség felé

AZ ERKÖLCS, III.

Erény mindaz, mely az örök mértékkel megegyezik s a teljesség felé
emel; bun mindaz, mely az örök mértékkel szembeszegül s a teljességtol
távolít.

Aki a teljességet eléri, az örök mértékkel azonosul: nincs erénye és nincs
bune többé; ahogy a tuznek nem erénye, hanem természete a világosság,
éppúgy a teljességgel azonosult lénynek nem erénye, hanem természete az
örök mérték szerinti muködés. A teljességben nincs jó és rossz, nincs érdem
és hiba, nincs jutalom és büntetés.


Weöres Sándor: A teljesség felé

PEHELY, MELY ÓLOMNAK LÁTSZIK

Az egyéni-ember irtózik a megvénüléstol: úgy fogadja, mint elgyengülést,
tehetetlenné-válást, méltatlan megaláztatást. Az igazi-ember nem irtózik a
megvénüléstol, hiszen benne érheti el zavartalan kibontakozását; az o évei
lépcsok, egyre magasabbra.

Ha ne félsz betegségtol, nyomortól, öregségtol, haláltól, semmiféle csapástól:
részedre az öregség egyre biztosabb kiteljesülés lesz, a szegénység
tehertelen szabadság, bármilyen nyomorékság gyarapodás, a halált pedig
még halálod elott megismered.


Weöres Sándor: A teljesség felé

TERMÉSZETES IGÉNYEK

A gyermekkor természetes igénye: szabadság. S a mai gyermeket szinte
ketrecbe kényszerítik.

A felnottkor természetes igénye: élet. S a mai felnott, vagy alig-él, vagy
maga és mások rovására, rejtek-utakon él.

Az öregkor természetes igénye: nyugalom. S a mai öreg, minthogy korábbi
igényei ki nem elégülhettek, még a sír szélén is szabadságot és életet
akar.


Weöres Sándor: A teljesség felé

A SORS

Cserélnél-e sorsot valakivel?

Szeretnél gazdag lenni? A milliárdossal elcserélnéd vagyonodat, de nem
a sorsodat. Szeretnél népboldogító lenni? A királlyal, vagy népvezérrel elcserélnéd
hatalmadat, de nem a sorsodat. Szeretnél szent lenni? A szenttel
elcserélnéd fejlettségi állapotodat, de nem a sorsodat.

Mindenki csak a saját sorsát bírja elviselni; a másé alatt összeesne.

A sors mindenkinek az egyedül-megfelelo táplálékot nyújtja; de aki nem
tud minden zamatot egyformán kedvelni, az egyik ételt elégedetten csámcsogja,
másiktól émelyeg; s egyik ételt azért emészti nehezen, mert mohón
habzsolja, másikat azért, mert kiköpni kívánná.


Weöres Sándor: A teljesség felé

CSONKA ÉS EGÉSZ

A mozgó tárgy sértheto, a mozgás sérthetetlen; az élet dolgai sérthetok,
az élet sérthetetlen. Külön-külön ismerd fel magadban azt, ami mozgó és
élet-dolga: mindaz ideiglenes részed; s azt, ami mozgás és az élet maga:
mindaz végleges egészed.


Weöres Sándor: A teljesség felé

Harmadik rész

A fészek

* * *

AZ ÉLET MEGÉRTÉSE

Figyeld a tünemények szakadatlan áramlását: mind más és mindig más
és mégis mindig azonos. Figyeld tested fájásait: a tompán húzódó sajgástól
az élesen villámló fájdalomig mennyi változat! S ezek folyton cserélodnek,
egymásra rétegezodnek, akár egy zenemu
motívumai, vagy a fán a lombok,
gallyak, virágok csipkézete. Figyeld a történelemben, a jelenkorban és a
saját hétköznapjaidban a jószándék, szenvedély, hazugság, eroszak egymásba-
mosódó vonulását: mindaz, amit magában-véve rossznak, csúfnak,
aprónak ismersz, oly harmóniává szövodik, mit a felhok vándorlása, vagy a
hegykúpok láncolata.


Weöres Sándor: A teljesség felé

Az éltet úgy kell megérteni, mint egy zenemuvet. Ha eltudsz vonatkoztatni
mind attól a kellemes, vagy kellemetlen hatástól, melyet az élet dolgai,
egyenként egyéniségednek jelentenek: felismered a közös szépséget a hullámok
játékában és tested fájásaiban és az események váltakozásában és
érzéseid, gondolataid áramlásában és mindenben. Mind más és mindig más
és mégis mindig azonos. A dolgoknak nem a szerepét és hatását figyeld,
inkább a mintázatát és iramát: csak ezen az úton értheted meg az élete,
természetet, embertársaidat és önmagadat.


Weöres Sándor: A teljesség felé

VÁNDORÚTON

Ami az úton el nem indult, vagy ami az út elején van – a ko, a csecsemo

– még nem szerzett magának semmi kincset s önmagában-véve szeretetre
méltó. S a teljességbe érkezett lény, aki szerzett kincseit már magábaolvasztotta
és épp úgy nincs semmije, mint a konek, vagy a csecsemonek:
szintén önmagában véve szeretetre méltó. S a még el nem indult, s a már
megérkezett: azonos.
A gyarapodás útján járó embert, aki félig-megszerzett csonka kincsek
alatt roskadozik, csak az idétlen kincsek csábereje okozta tévedésbol lehet
szeretni, vagy rokonság kapcsán, vagy részvétbol, vagy a végtelen szeretet
hofok-nélküli, tökéletes egykedvuségbol.


Weöres Sándor: A teljesség felé

NO ÉS FÉRFI

A teljesség megbomlásának fo-formája, hogy no
és hím lesz belole. A noség
vagy hímség felé még csak közeledo kisgyermek ép úgy teljes, mint az
egyéni különlét fölé emelkedo lény, aki a noséget és hímséget egyesíti, a
változatlanba oldja.

Ahogy a no-test és férfi-test kiegészítésre szorul, épp így csonka a nolélek
és férfi-lélek. A no nem ismeri a világosságot, a férfi nem ismeri a meleget.
A nobol hiányzik az igazi teremto ero, a férfiból az igazi élet-ero. A no
ha az emberiség maradandó kincse felé törekszik, csak azt fogja fel belole
igazán, ami benne mozgalmas, eleven pezsgésu esemény-szeru: a teremtés
templomát úgy tekinti, mit egy uzsonnázó-hely, pletyka sarok. A férfi, ha az
emberi tenyészés édes játékaiban és meleg meghittségbe helyezkedik, elhomályosul,
elgépiesedik: az élet templomát úgy tekinti, mint alkalmat a
kényelemre. A no oldottan lebeg az élt mozgó, forró áramában és csak arra
figyel, ami szerves összefüggés tenyészet, enyészet: a férfi zártan határoltan
evez a mindenségben és érdeklodése tárgyait szigetekként szemléli.

Ha a férfi olykor átlát egy no lelkébe, vagy a saját férfi lénye alatt rejtetten
létezo not figyeli: látja, hogy vöröses félhomályban az egymásba mosó


Weöres Sándor: A teljesség felé

dó, alaktalan dolgok csíraként forró lüktetésben élnek: ha a no elott feltárul
egy férfi-lélek, vagy önmagában rejtett férfi lénye: látja, hogy kékes szürke
fényben dideregnek a dolgok, egymástól elkülönülve, szobor-szeruen.

A no, ha dolgozik, munkájába örömeit bánatait, egész világát belesugározza:
a férfi, ha dolgozik, munkájában minden mást elfüggönyöz elole. A
no, ha kártyázik, feloldódik a játszó csoportban és nyerni a játszóktól akar:
a férfi, ha kártyázik, ráhurkolódik a játék váltakozására és nyerni a játékban
akar. A no, ha felbont egy narancsot s abból pár gerezdet jó-szívvel feléd
nyújt, szinte önmagát bontotta fel, saját érzésvilágából nyújtja feléd azt,
ami belole téged illet: a férfi, ha jó szívvel étellel kínál, örül, hogy neked is
adhat abból, ami az övé. A no a szeretett férfi életét egybe akarja olvasztani
a saját életével: a férfi a szeretett not saját lényéhez akarja fuzni mennél
szorosabban. A no a szerelemben életének mámorára-teljesülését keresi: a
férfi a szerelemben a mámorzárt, folyton fokozódó egészét keresi.

No és férfi igénye nem fedi egymást: épp ezért a no kiegészítoje nem a
kiváló teremto férfi, hanem az arszlán aki folyton sürög és a not magávalsodorja,
újra meg újra elkápráztatja, még ez a kettos röpködés végül családi
biztonsággá higgad: s a férfi kiegészítoje nem a kiváló, élteto no, hanem a
bubájos, aki a férfi érzékeit feltudja pezsdíteni, s ezen át egész lényét lelkesedésbe
ragadni, s ráadásul át tudja venni az illeto férfi meggyozodéseit,


Weöres Sándor: A teljesség felé

kedvteléseit, terveit. Mint hogy a no ritkán találja meg egy-személyben az
arszlánt és a családfot, s a férfi a bubájost és alkalmazkodót, innen a sok
csalódás.

A férfi lénye kemény mag, a no lénye csupa vonatkozás. A családi, vagyoni
és egyéb körülmény a férfinál: életének formálója: a nonél: maga az
élet. Egy férfit akkor ismerhetünk meg igazán, ha körülményeitol mentesen,
magába-véve vizsgáljuk, egy not akkor, ha az emberekhez és körülményekhez
való vonatkozásait sorra-vesszük.

Ha egy no regényében az „ideális férfi” szerepel: nagy nohódító, tökéletes
családfo, bátor és határozott cselekvo, bármihez kiváló tehetsége van, de
nem tudjuk, a sok kiválóság hol fér el benne, mert lénye nem több, mint
egy felöltöztetett férfi-arcú fabáb a ruhaüzlet kirakatában. S a férfi regényében
szereplo „ideális no” csupa rózsaszín finomság és arany okosság, de
egyetlen igazi vonatkozása, hogy tuzön-vizet át szerelmes a férfi-hosbe, akivel
önkéntelenül azonosítja magát az író is, az olvasó is: oly talajtalanul li-
beg a világban, mit a karácsonyi képeslapok édeskés angyalkái.

Melyik ér többet: a no, vagy a férfi? Mindegy. Bármelyik elérheti a legvégsot:
a teljességet. De mindegyik más módon: a férfi saját zárt lényét fejleszti
egyre nyitottabbá, teljesebbé: a no, mint egy puha melegség száll a
végso puha, meleg fészekbe.


Weöres Sándor: A teljesség felé

KÉTFÉLE ÓHAJ

„Gyere velem repülni” – szól a darázs a virágnak.
„Tapadj az ágra mellém” – szól a virág a darázsnak.


Weöres Sándor: A teljesség felé

IFJAK ÉS VÉNEK SZÉPSÉGE

Az ifjú arc, váltakozó vidám és szomorú tündéreivel: mozgalmas, szikrázó,
örvénylo, csábító szépség.

Az öreg arc szilárd formáival, a ráncok egyenletes hálózatával: nem csábító,
önmagába-való, fenséges, nyugodt szépség.

A mai embert az érzékiség rángatja, csak a csábító-szépet ismeri s az
öreg arc hatalmas szépségéhez kevésnek van szeme.

S többnyire el is rútítják ifjú arcukat, nemiségük plakátját formálják
belole: s elrútítják öreg arcukat is, mert a fiatalság nyomorúságos roncsát
orizgetik rajta.


Weöres Sándor: A teljesség felé

A SZÉPSÉG

A természetben midig szép formák és színcsoportok vannak. Nézz meg
egy férget, vagy egy darab trágyát: annak is szép színe és formája van.

Ha az ember a természettol valamit elvon, hogy saját kívánalma szerint
alakítsa: az eredeti szépséget többé-kevésbé háttérbe szorítja rajta, s néha
szépet, többnyire rútat formál belole.

A természet a végtelen alkotó végtelen szépséget hordja. Az emberi készítmények
a véges alkotások különbözo szépségu muvei.


Weöres Sándor: A teljesség felé

BESZÉLGETÉS-FOSZLÁNYOK A SZÉPROL

Illés Árpád festo barátomtól hallottam:

– A természetben nincs semmi ízléstelen. Sot: még az emberi ízléstelenséget
is helyre-javítja. Nézz meg egy villamoskocsit: sárgára kent, otromba
skatulya.
De ha a hegyrol nézed a várost, a színek egymáshoz illeszkednek és a
mozgó kis sárga villamosok is gazdagítják a látványt. Vagy vegyél egy ronda
csillárt, amilyet a legtöbb polgári lakásba láthatsz: vidd ki az erdobe, ásd el
a földbe a gyökerek közé, menj érte néhány hónap múlva és meglátod, hogy
a természet megszépíti, amennyire csak lehet.

Tole és más festoktol is hallottam ezt is:

– Érdemes szemlélgetni a nyirkos, romló falakon alakuló foltokat, repedéseket.
Szebb rajzok, szebb színcsoportok nincsenek sehol. A foltok tömör,
vagy ezer-szálkájú vonalai oly teljes harmóniájúak, amit az emberi muvészet
csak a legtisztább korszakaiban ér utol. S a legtöbb-változatú színnek,
a szürkének zöldes, kékes, sárgás árnyalatai, vörösek, tompa-zöldek, rozsda-
színek, mindig egyszeru és hatalmas harmóniában. De az emberi szem
vásári lim-lom- hoz szokott és nehezen igazodik az isteni-széphez.

Weöres Sándor: A teljesség felé

A REMEKMU

Az alkotás lehetosége megvan az emberben és eszközeiben, de a muvészi
alkotás emberfölötti csoda.

Azt, ami a szép muveket széppé teszi, a jelenség-világ tényei közt hiába
keressük. A remekmuvek lehetnek egyszeruek, bonyolultak, rendezettek,
személyesek, tökéletesek, kezdetlegesek; éppígy a kontár muvek is. Csak
épp a remekmuben meg van az a csodálatos delejesség, mely a kontár mubol
hiányzik, s amelyet a jelenségvilág körülményeibol nem lehet levezetni.

A remekmuben, az alkotó és muélvezo képzelet közvetítésével, az idotlenen
dereng át az idobeli világba.


Weöres Sándor: A teljesség felé

A VERSROL

Olvass verseket oly nyelveken is , amelyeket nem értesz. Ne sokat, mindig
csak néhány sort, de többször egymás után. Jelentésükkel ne törodj, de
lehetoleg ismerd az eredeti kiejtésmódjukat, hangzásukat.

Így megismered a nyelvek zenéjét, s az alkotó-lelkek belso zenéjét. S eljuthatsz
oda, hogy anyanyelved szövegeit is olvasni tudod a tartalomtól függetlenül
is; a vers belso, igazi szépségét, testtelen táncát csak így élheted
át.


Weöres Sándor: A teljesség felé

A TEREMTO KÉPZELET

A képzelet köti össze az idobelit az idotlennel, éppezért tartalmai felemásak:
idobeli, változó megjelenési módjuk és idotlen, változatlan lényegük
van. A képzelet tartalmainak: egy vallási fogalomnak, erkölcsi törvénynek,
muvészi alkotásnak megjelenési módja változik, elobb-utóbb el is pusztul;
lényege nem-keletkezett és nem múló.

A vallásokat, mítoszokat, jóslási módszereket az emberi képzelet teremti,
akár a mualkotásokat. Ami nem jelenti érvénytelenségüket; sot: érvényüket
jelenti. Mert a képzelet, ellentétben az érzelemmel és értelemmel, nem az
idobeli világ esetlegessége szerint muködik, hanem az idotlennek törvénye
szerint.


Weöres Sándor: A teljesség felé

A GONDOLATOK VISSZÁJA ÉS SZÍNE

Vigyázz, hogy világosat gondolsz-e, vagy sötétet; mert amit gondoltál
megteremtetted.

A természet a természeti-világában alkot, a lélek a lelki világban. Ha egy
ruhát, bútort, akármit készítesz, elobb kigondolod, vagy is a lélek világában
megalkotod, s csak aztán készíted el a természet világában is, természetbeli
eszközeiddel. Igazi alkotásod nem a természetben, de a lélekben levo; egyik
elobb-utóbb szétromlik, másik belérögzodött a keletkezésének perceibe. S
aki nem a jelenben és nem az idoben létezik, hanem az ido egészét áthatja:
nézi alkotásodat.


Weöres Sándor: A teljesség felé

A TÁRGYAK VISSZÁJA ÉS SZÍNE

A jelenségvilágban Isten csak eszme; Istenben a jelenségvilág csak lidérc.

A dolgok érzékelheto mivoltában nincs jelen az Isten. A dolgok a
visszájukat fordítják az érzékelés felé és színüket az Isten felé. Isten jelen
van a dolgok közös lényegében, de nincs jelen a dolgok sokfajta érzékelheto
megnyilvánulásában, ahol a tünemények serege hullámzik.


Weöres Sándor: A teljesség felé

A LÉT VISSZÁJA ÉS SZÍNE

Nincsen két világ, csak egy, mely külso érzékelo képességünk felé a változó
tünemény-sort, belso felismero
képességünk felé az állandó lényeget
mutatja.

Az idobeliben, változóban az érzékelés igazít el, az idotlenben, változatlanban
pedig a képzelet.

Aki elmerül önmaga alap-rétegébe, a változatlanba: ezt akár hányszor
megismétli, a változatlant akár mennyire is megismeri, még sincs róla
semmi érzékelése. Amit ott megismer: nem tapasztalja, hanem képzeli;
csakhogy a változatlan épp úgy vezeti a képzeletet, mint a változó tünemény-
sor az érzékelést.

Érzéki tapasztalat csak a változóról, szilárd tudás csak az állandóról lehetséges.
A lényegrol nincs semmi érzéki tapasztalat, csak belso felismerésen
alapuló tudás; a tüneményekrol nincs semmi szilárd tudás, csak ideiglenes
ismeret.

Ha a változó „van”, az állandó csak eszme; ha az állandó „van”, a változó
csak lidérc. „Öröklét van” és „öröklét nincs”, „Isten van” és „Isten nincs”,
egyformán érvényes, aszerint, hogy az állandóból, vagy a változóból nézed-e.


Weöres Sándor: A teljesség felé

HÁRMAS-TÜKÖR

A határok-közti léleknek érzékelheto, ami tagolt; s eszme, ami tagolatlan.
A határtalan léleknek felfogható, ami tagolatlan; s tünemény, ami tagolt.
A teljes léleknek csonkaság, ami tagolt, vagy tagolatlan; valóság, ami
túl van a megnevezheton.


Weöres Sándor: A teljesség felé

NEVEZHETOK ÉS NEVEZHETETLEN

Asztal és nem asztal, hosszú és rövid, jó és rossz, örök és mulandó – A
kettos Nevezhetok tökéletesen vezetik az embert. És aki túllát rajtuk: megpillantja
a Nevezhetetlent.

Ahogy a nappal és éjszaka felezodik a földgolyó körül, a nevezheto kettosségek
éppúgy felezodnek a kölönlévo lélek körül. Az alvásban, halálban
és elmélyülésben nincs nappal és éjszaka, és ahol megszunik a különlét, ott
megszunnek a nevezheto kettosségek is.


Weöres Sándor: A teljesség felé

FEHÉR TRILÓGIA, I.

„Én vagyok a változó és én vagyok a változatlan.”

Aki nem tudja: a teremtést méltán kegyetlenségnek nevezheti.

FEHÉR TRILÓGIA, II.

A változó kínja a változatlan belégzése. A változó öröme a változatlan kilégzése.

FEHÉR TRILÓGIA, III.

A nyugalom szakadatlanul megvalósul a küzdelemben. A valóság szakadatlanul
énekel a látszaton keresztül. Az ének szakadatlanul elpihen a változatlanban.


Weöres Sándor: A teljesség felé

TÉR ÉS PONT

Egyetlen pont sem fér el a térben. A tér csak az érzékek részére tunik
határtalannak; tulajdonképpen szukebb mint a pont.

Ami határtalan: kiterjedéstelen; ami kiterjedéstelen, abban a végtelen
nagyság és végtelen kicsinység ugyanaz.

Isten nemcsak végtelen nagy, hanem végtelen kicsiny is: nincs az a parány,
melyben teljes-mivoltában benne ne rejlene.

Isten és a mindenség egyetlen ponton belül van.


Weöres Sándor: A teljesség felé

IDO

Tapasztalod a napok és az évszakok váltakozását: ez a külso ido, melyet
az óra egyenletes mozgásával mérhetsz.

Tapasztalod személyed testtelen tartalmainak változását: ez a belso ido,
melyhez méroeszközöd nincsen, a külso idohöz képest hol gyorsan, hol lassan
múlik.

Belso ido
játszódik le az állatban, növényben, ásványban is, ahogy változó
jelenségeik a változatlan létezésre árnyék-csipkékként rávetodnek.

Az élettelen erok muködésének egymásutánja: világfolyamat-ido.

Az emberiség egyetemes áramának hullámzása: történelmi ido.

Ezek mind jelenség-idok, csak a változó és véges tünemények sorozatából
alakulnak. Más természetu a teljes-ido. mely a változatlan, végtelen isteni
muködést tartalmazza. A világteremtés, világfolyamat és világvég a teljes-
idoben rejlik; a jelenség-idoben a vég nem fog elérkezni soha, ahogy a
teremtés nem történt benne semmikor és ahogy a létezés sem fér bele, csak
annak számtalan keletkezo-pusztuló megnyilvánulása. A jelenség-ido minden
percében egyformán jelen van a keletkezés, folytatódás, pusztulás,
mint véges mása a végtelen teremtésnek, létezésnek, ítéletnek; de a terem


Weöres Sándor: A teljesség felé

tés, fönnmaradás, végítélet nincs meg benne. A jelenség-ido nem végtelen,
még sincs kezdete és vége, akár a körnek. A teljes-idoben a teremtés a kezdet,
a fönnmaradás a közép s az ítélet a vég, s ezek éppúgy egybe esnek,
ahogy a pontban egybeesik a plusz- és mínusz-végtelen s a ketto közti végtelen
távolság. A teljes-ido, mit minden változatlan-végtelen, pont szeru; s a
számtalan fajta jelenség-ido közelebbi vagy távolabbi körként övezi.


Weöres Sándor: A teljesség felé

AZ ESZME-IDO

A teljes-ido mása a jelenség-idoben: az eszmeido. Egy ember élete az
eszme-idoben nem a születéssel kezdodik és nem a halállal végzodik. Homályos,
felelotlen tetteid az eszme-idoben mindig „ifjúkoriak”, érett, felelos
perceid pedig „öregkoriak”, független attól, hogy húsz, vagy hetven éves korodra
esnek-e.

Az eszme-idoben az egy-ember élete mindig a gyarlóbbtól a különb felé
halad, az emberiség élete pedig a különbtol a gyarlóbb felé. Mert mindig
csak az egy-ember emelkedik az életbeli állapot fölé; az emberiség egésze
alaktalan tömeg, mely elsötétül.

Az emberiség négy fo-korszaka az eszme-idoben:

Elso az Aranykor. Az emberekben a változatlan alap-rétegük tiszta, világos
és a változó tényezok minden nehézség nélkül, önkénytelenül köréjerendezodnek.
Az emberélet csöndes-derus, egyszeru, titok-nélküli, teljes
összhangban a testtelen erokkel és a természettel.

Második az Ezüstkor. Az emberekben különválik a változatlan alap-réteg
s a változó személyiség. Az öröklét háromféleképpen sugárzik át a mulandóba:
mint létezés, felétlen érvény, igazság; mint az idobelit az idotlen felé


Weöres Sándor: A teljesség felé

vonó jóság; s mint az elobbi kettonek formai tényezoje, szépség. Az emberéletet
a képességek burjánzása jellemzi, a nagyobb nehézség nélkül elérheto
óriás-eredmény. Az égi segítség megsokszorozza az emberi-erot, s az
ember nem mindig annak szolgálatára fordítja erejét, akitol kapta. Az
Ezüstkor lázadó embere oly hatalmas, hogy a testtelen erok csak súlyos,
váltakozó harcokban bírják legyozni.

Harmadik az Érckor. Az emberekben a változatlan és változó közti kapcsolat
meglazul, folytonos erosítésre szorul. Az igazság, jóság, szépség már
nem magától-értetodo, hanem keresni kell. Az igazság keresése a tudomány,
a jóságé a törvény, a szépségé a muvészet. Az Érckor embere szívós,
szorgalmas, bátor, szenvedélyes jussából nem engedo, bosszúálló; makacs
szorgalmával többnyire eléri az eredményt. Ha fellázad: ereje kevés ahhoz,
hogy veszedelmessé válhasson, de oly szívós, hogy a testtelen erok csak
tuz-vízáradattal tudják letiporni.

Negyedik a Vaskor. Az emberekben nincs többé kapcsolat a változatlan
és változó között, legföljebb villanásképpen, álomszeruen. Csak a változót
ismerik s a változatlan iránti érzéket elveszítik. Teljesen a tér és ido bontott,
jelenségvilágában élnek s azt, ami bontatlan, tér-és ido-fölötti: Istent, az
öröklétet, a testtelen eroket, mind a térben és idoben képzelik el különkülön,
a mozgalmas jelenségek mintájára: ezzel az emberi os tudás zurzava


Weöres Sándor: A teljesség felé

ros mesévé válik. Némelyek látják ennek a mesének képtelenségét, ezért
Istent és a lélek halhatatlanságát s a túlvilágot tagadják; mások, gyávaságból,
mindenáron hinni akarnak a lehetetlen mesében. A Vaskor tragédiája,
hogy a vaskori ember balga, ha hitetlen és mégbalgább, ha hívo. Az igazság,
jóság, szépség felé törekvo jószándék többnyire megvan, de ép oly reménytelen,
mint a szárnyaszegett madár repülése. Az igazságot felváltja a százféle
nézet, a tudományt az adat-bogarászás és népszerusíto tömeg-muvelés.
A jóságot felváltja az érzelgosség, mely, míg egyfelé könnyekig meghatódik
és cukrot-mézet osztogat, másfelé gyulölködik és könyörtelenül vetkoztet. A
törvényt felváltja mindenféle rendelet, melynek az erkölcshöz semmi közük,
a vezetoség érdekébol fakadnak; ha változik az uralkodó-párt, akkor amiért
egy nappal elobb börtönben ültél, most ugyanazért a húsosfazék mellé kerülsz,
és amiért egy nappal elobb kitüntetést kaptál, most ugyan azért felakasztanak.
A vaskorban csak orök és rabok vannak, s minden rendszerváltozáskor
e két kaszt megcserélodik. A szépséget felváltja a kívánatosság,
a muvészetet a szórakoztatás és lakásberendezési lim-lom. A Vaskor embere
amilyen eroszakos, ugyanolyan tehetetlen; mindent szervez, rendez, irányít,
de csak kuszaság lesz belole; minden, amibol építeni akar, kátyúból
van. Sosem fordul a felso hatalom ellen, hiszen nem is ismeri; kipusztításához
nem kell vízözön: ha feléli lehetoségeit, tönkremegy.


Weöres Sándor: A teljesség felé

E négy korszak az eszme-idoben létezik, nem a történelmi idoben; de a
történelmi ido minden szakasza viseli e négy korszak valamelyikének bélyegét.

Vizsgáld meg, hogy te magad az Arany-, Ezüst-, Érc- vagy Vaskorszakba
tartozol-e.


Weöres Sándor: A teljesség felé

KÉRÉS

„Add vissza mértékét az embernek.” Vedd imádba.


Weöres Sándor: A teljesség felé

Negyedik rész

A szárny

* * *

ÚTRAVALÓ

Ha arra törekszel, hogy az örök mértéket kövesd: ne botránkozz azokon,
kik nem erre igyekeznek, ha nem törekvéseik ingadozva ágaznak a sokféle
véges és változó mérték között. Ne azt nézd, hogy mijük nincsen hanem
mijük van: mert még a legnyomorultabbnak is van olyan lelki kincse, mely
beloled hiányzik. Kifogásolni, fölényeskedni bárki tud; tanulj meg mindenkitol
tanulni.


Weöres Sándor: A teljesség felé

NE VÁRJ CSODÁT

Ne várj csodát. Mert a csodás ígéret teljesül, anélkül hogy csoda történne.

Ha az élet-fölötti, különlét-fölötti világba akarsz hatolni, illetve életfölötti,
különlét-fölötti, valódi lényedbe ( itt az „én” és a „más” szét nem választható
) : vigyázz, hogy a valóság helyett káprázatokba, „csodákba” ne
keveredj. Ez ellen gyakori ima, gyakori önvizsgálat a védelem. Sehol olyan
szükség éberségre és józanságra, mint itt, ahol az életbeli mértékek nem
alkalmazhatók.

Ha megakarod ismerni idotlen alap-rétegedet, elobb meg kell küzdened a
rája-rétegzodött idobeli személyeddel, mely az alapot elfedi eloled. Bontsd
szét személyedet és szemléld, mint idegent. Ne maradjon benne semmi rejtett,
vizsgálatlan, tudatalatti. Ne maradjon benne semmi olyan, amihez ragaszkodsz,
vagy amitol utálkozol, mert a ragaszkodás is, utálat is hamisít.

Az önvizsgálat legegyszerubb módja az imádság. Ha az imádban Istennek
gyónod meg hibáidat, ezzel bejárod személyednek minden zegét-zugát,
mert az ember, imájában, oszintére-vetkozik Isten elott; önmagának folyton
hazudozik, de Istennek nem mer hazudni. S ha Isten segítségét kérte, ezzel
a személyed alatt ismeretlenül rejlo segítséget sorra muködésbe hozod.


Weöres Sándor: A teljesség felé

AZ ELMOSÓDÓ HATÁROK

Aki elkezdi lebontani egyéniségét, mindjobban elveszti a határt saját és
mások lelke között. Ha embertársa szemébe néz, megérzi annak érzéseit és
felismeri: „ez is én vagyok”; ha egy kutyát megsimogat, megérzi annak egybemosódó
világát: „ez is én vagyok”; ha egy bútort hosszabban érint, átveszi
annak tagolatlan csöndjét: „ez is én vagyok”. Saját lelke már nem csak az
övé s mindennek lelke az övé; minden átlátszó, mintha kristályból volna;
egyszerre mérhetetlenül gazdag, teste-lelke felfrissül és egyforma örömmel
tölti el a munka, pihenés, társaság, magány.


Weöres Sándor: A teljesség felé

A KULCS KETTOT FORDUL A ZÁRBAN

Bontsd szét személyedet és beléd tódul a világ.
Bontsd szét a személyeddé vált világot és beléd tódul a teljesség.


Weöres Sándor: A teljesség felé

ANGYALOK

Ha bensod tartalmait elrendezed; ha különválasztod magadban személyed
változó múló elemeit és lényed változatlan, örök világát: a múló elemek
úgyszólván tárgyakként, novényekként, álatokként mutatkoznak elotted, s
az örök világ tényezoivel érintkezni tudsz. Egyszer csak észreveszed magányodban,
hogy száj és fül használata nélkül valakitol tanulsz; és eleinte
nem tudod, hogy képzelodsz-e, vagy egy testtelen lény ereszkedett le hozzád.
Láthatatlan tanítód nem káprázat, nem is hozzád-ereszkedett szellem,
hanem a személyed alatt rejlo végtelen áramok valamelyike. A végtelen
áramok a személyiség formálói és vezetoi melyek a személyiség áttörése
után hozzáférhetok és kikérdezhetok. Bárki érintkezhet velük, csak nem
mindenki tud errol; az intuíció, az elozmény-nélküli hirtelen felismerés,
mindig a végtelen áramok valamelyikének sugallata.

A személyiség-mögötti végtelen áramokat a keresztények angyaloknak,
az ógörög Isteneknek, az indek déváknak nevezik. Kifélék ezek az angyalok,
istenek, dévák? Nem személyek; a mindenséget átható lélek-erok; nem is
saját lényünkön kívül levo és hozzánk leereszkedo szellemek, de nem is
saját lényünk alkatrészei, hanem a személyiség burka alól feltáruló mezte


Weöres Sándor: A teljesség felé

len lélek eroi; a léleké, mely nem „az én lelkem” s nem „külön lélek”, hanem
a „lélek”, határtalanul.

Az egyéniségbe-süppedt mai ember elvesztette az angyalokról való tudást;
nem hisz a levegobol leereszkedo láthatatlan szárnyasokban és ebben
igaza is van. Csakhogy nem tud arról, hogy személyisége és lelke nem azonos;
arról, hogy idobeli személyisége mögött rejlik a nem-idobeli lélek, mely
nem valakinek a lelke, hanem tagolatlan, határtalan; s a léleknek különféle
megnyilvánulásai az angyalok; úgy rejlenek benne, mint a színek sokasága
a színtelen napsugárban. S aki múló személye alá hatol; érintkezésbe lép az
angyalokkal, ahogy a börtönablakot kitöro rab érintkezésbe kerül a tiszta
levegovel.

Vannak másfajta angyalok is: egy táj, egy család, egy nemzet angyala és
még sokféle. S vannak ördögök is. Az angyal, vagy ördög nem személy, de
nem is jelkép. Ha bármely megnyilvánulásodban észreveszed azt, ami benne
nem idobeli, nem zárt, nem saját: ez az angyal, vagy az ördög.

Egy-egy általános-emberi gyarlóság: a kapzsiság, könnyelmuség, fösvénység,
stb. éppúgy nem zárt és nem egyéni, akár a lélek. Pazarlótól pazarlóig,
fösvénytol fösvényig láthatatlan áram vezet, nem térben, mégis
szinte kitapinthatóan: ez az áram az ördög.


Weöres Sándor: A teljesség felé

Angyal és ördög közt éppúgy nem lehet éles határt vonni, mint jó és
rossz ember közt. A személyiséged mögötti végtelen áramok, ha hozzájuk
férkozöl, angyalként, ha az élet salakjait föléljük halmozod, ördögként viselkednek.


Weöres Sándor: A teljesség felé

TÜNDÉREK, MANÓK

Az állat-, növény-, ásvány-fajok angyalai és ördögei: a tündérek, manók.
Nem lények; nem az idoben, hanem a változatlanban vannak.

Figyelj meg egy fölrebbeno verébcsoportot: ami a szárny-zizzenésükben
nem a természeti hang, de valami édes együgyuség: ez a verébcsapat tündére.
Vagy figyelj meg egy diófát: ha tépázod, kelletlenül és viszolyogva adja
gyümölcsét; s ha szelíden, tisztelettel közeledsz hozzá, szívesen adakozni
kezd és megpillantod a lefosztottnak látszó alsó ágakon a leg-elérhetobb és
addig észre nem vett diókat: ez a diófa tündére.


Weöres Sándor: A teljesség felé

AZ ÉRZÉKFELETTI ÉRZÉKELÉS

Aki a személye mögötti végtelen áramokhoz hatol, lassanként észreveszi,
hogy testi érzékszervei sajátságos módon megtoldódnak. Akire szemeddel,
füleddel, vagy bárhogy, erosen ráfigyelsz, annak alkata és jelen-állapota
szinte tükrözodik benned, s a futó, vagy tartós jelenségeké is. Ha valakivel
beszélsz, nem csak a szavait fogod fel, hanem azt is, mi lényébol árad; s azt
hiszik, hogy gondolatolvasó vagy. És mindaz, ami benned így tükrözodik,
mintha színes volna; nemcsak a szemed lát színeket, de egy belso, rejtett
szemed is.

Az élettelen tárgyak lelke sötétlila, a növényeké zöld, az állatoké
sötétsárga, barna, vörhenyes. Az eltompultság barna, a lelki gazdagság a
szürkének élénk világos színekbe játszása. A mozgékony lelkek színe halványabb,
tagozottabb, változóbb, a nehézkes lelkeké sötétebb, egybemosódóbb,
állandóbb. A gyermeklélek alapszíne, mint a fénylo gyöngyház; a férfié
hideg szürkéskék, mely többnyire megsötétül, megfakul, elbarnul, elvörösödik;
a noé lilás-piros és ez legtöbbször igen korán elhajlik a hervadt
szirom színe felé. Az a kevés ember, aki úgy öregszik, hogy vénsége nemes


Weöres Sándor: A teljesség felé

kiszáradás, nem pedig kényszeru
elfakulás: csupa érces szín, ezüst, bronz,
arany.

A lelki színes-érzékelés tulajdonképpen akárkinél megvan, csak nem
mindenki ügyel rá és nem mindenki fejleszti magában. A fellobbanó haragot
az ember vörösnek érzi, a tehetetlen dühöt méregzöldnek és élénk citromsárgának,
az ábrándozást lilának és rózsaszínnek, a széles jókedvet pirosnak,
a csöndes derut fém-fényunek, az unatkozást fakószürkének, a bánatot
sötétkéknek, a reménytelenséget feketének.


Weöres Sándor: A teljesség felé

AZ ÉRTELEM FOKOZATAI

Az értelem úgy gondolkodik, hogy a gondolatokat szó-sorozattá öltözteti.
Aki értelme mögé, a végtelen áramlatok világába hatol, itt más gondolatformához
jut, mely „angyali értelem”-nek is nevezheto: a lelki tartalmak nem
szavanként, hanem álló és mozgó alakzatokként jelennek meg egy másvilági
térben; itt nem vidám, szomorú, kellemes, kellemetlen gondolatok vannak,
hanem gömbölyded, szögletes, sima, eros, egyszínu, tarka gondolatok.
Megnevezhetetlen élesség és tompaság, ragyogás és homály együttese borít
mindent, mely leginkább „hangtalan zené”-nek nevezheto; ez az angyalokból
áradó zene, a szférák zenéje.

S a végtelen áramokon túl, a teljességgel-egyesülésben megint más a
gondolatforma: ez az „isteni értelem”, melyben a gondolkozó, gondolattárgy
és gondolat azonos.


Weöres Sándor: A teljesség felé

A LEGFELSO ÉLMÉNY

Valahányszor mentesülni tudsz körülményeidtol: határtalan ragyogásként
kibontakozik benned a végleges állapot, melyben azonos az élet és a
halál.

A végso ajándék: mozdulatlan tánc, ízen-túli édesség, mely semmivel
sem mérheto.


Weöres Sándor: A teljesség felé

AZ ALKALMATLAN KÍSÉRO

Aki a teljességet elérni akarja: a legmakacsabb akadék, mely bogáncsként
rácsipeszkedik: a hiúság. A teljességhez tudatosan közeledo ember
kiválónak, felsobbrendunek érzi magát. S amíg felsobbrenduségi érzése
megvan, egyénisége nem bír szétoldódni, hiszen felsobb- vagy alsóbb-rendu
csak az egyén lehet, a teljességben nincsenek különbségek. A teljességhez
vivo
út nem a kiválóaké, hanem minden külön-levoé: ezen az úton halad
valamennyi, ha nem is tud róla. S ha különbnek érzed magad azoknál, akik
még az út elején vannak, s magadnál különbnek azokat, akik már
célbajutottak: behagyod csapni magadat az ido káprázatától; hiszen hogy
valaki az út elején, közepén, vagy végén van-e, csak dátum különbség.


Weöres Sándor: A teljesség felé

A HÍRVÁGY

Ne kívánd azt, amit általában hírnévnek, dicsoségnek neveznek: mert a
híres emberek kirakatban tarkállanak, mint egy halom sütemény s a kíváncsiság
légy-felhoként lepi és mocskolja oket; hírnév nem dicsoség, hanem
nyomorúság és megaláztatás. Ne kívánd azt, amit általában örök hírnévnek,
halhatatlanságnak neveznek: mert semmit sem érsz vele, ha emléked
holtod után is megmarad a jövo nemzedékek emlékezetében, mint öszszeszáradt
múmia a piramisban. Amit a nagy emberek halhatatlanságnak
mondanak, nem örök élet, még csak nem is örök emlékezetesség, hanem
pár-száz vagy pár ezer évvel késobbre halasztódó feledés. Figyeld e lassúbb
feledésre jutottakat: szikkadt, porosodó változatlanságuk mily félelmetes.
Királyi csend az övék, arany és ezüst kripta-csend. Nem az életük, hanem a
haláluk nyúlik évszázadokra, vagy évtizedekre.

Dicsoségedet és hallhatatlanságodat ne embertársaidtól reméld, mert
benned van, vagy benned nincsen. Az európai ember nem akar akkora lenni,
hogy létének teljes lehetoségét betöltse, csak mint egy jókora világítótorony,
mely eltunik az éjszakában. Ne elégedj meg a mérhetovel, csupán a
teljes nagyságra törekedj.


Weöres Sándor: A teljesség felé

HALÁLTÁNC

Akinek elvei, vagy tehetségei vannak, általuk kiválónak érzi magát; aki
egy szemétdombot összekapart magának, vagy akit dicsérnek, kiválónak
érzi magát. Ismerd fel, hogy a fülemüle jól énekel, a kutya jól ugat, a bárány
jól eszi a füvet, az ember a bárányt és a fu az emberhullát: minden a helyén
van, minden tökéletesen táncolja a maga táncát és kiválóság nincsen.

Az összhang teljes és megzavarhatatlan. A sok külön-levonek mind
önálló igényei vannak, melyek az összhangot megzavarhatnák: ezeket a
haláltánc hozza összhangba. Ne kiválóságra törekedj, hanem igyekezz az
összhangot önmagadban megvalósítani, minden önálló igénytol mentesülni
s akkor a haláltáncból kimaradsz.

Aki boldogságot kíván, mindig rohan és rohanása az összhangba simul.
Aki összhangot kíván, boldog.


Weöres Sándor: A teljesség felé

VETKOZÉS

Írmagját se turd magadban semmiféle érvényesülési szándéknak. Mert
ahogy eloretörhetsz az életben, úgy csúszol vissza önmagadban.

Ne törekedj kiválóságra. Ez azonban nem jelenti, hogy képességeidet elhanyagold.
Önmagadban akkor jutsz elobbre, ha képességeidet mennél
teltebbé s összecsengobbé teszed; mindegy, hogy képességeid mekkorák: fo,
hogy a toled telheto legjobbat formáld belolük és általuk.

Képességeid a paripák, melyek a végso házig visznek; de a házba csak
úgy tudsz belépni, ha fogatod kívül marad. Minden képességnek mérete
van; s a végso kapun csak az fér be, ami mérhetetlen: a lélek maga.


Weöres Sándor: A teljesség felé

MEZTELENSÉG

A teljességet elérni végtelenül könnyu és végtelenül nehéz. Oly könnyu
és oly nehéz, mit ezt a három szót kimondani hazugság és öncsalás nélkül:
„Teljesen tiszta vagyok.” De vannak, igen kevesen, egyszeru szegény emberek,
kik anélkül, hogy törekedtek volna rá és anélkül, hogy tudnának róla,
a teljességet birtokolják. Minden érzésük, gondolatuk, szándékuk tiszta,
minden jó nekik úgy, ahogy éppen kínálkozik; ha veszíteniük kell, vagyontárgyakat,
egészséget, családtagot, életet: abba is nehézség nélkül belenyugodnak.
Életük csöndes-vidám, békéjüket nem sértheti senki és semmi.
Szavaikból nem sokat meríthetsz, de lényükbol magát a mindenséget.

Ezek a békés, boldog emberek nem fognak a teljességbe, a mennybe jutni:
máris ott vannak, nincs az a hatalom, mely valamit is adhatna még nekik,
vagy elvehetne tolük. Végtelen magas hegyen élnek, ahonnan nincs
tovább.


Weöres Sándor: A teljesség felé

MINDENTUDÓ, MINDENHATÓ, MINDENÜTT-JELENVALÓ

Az egyéniségétol megszabaduló ember közös az Istennel. A mindentudóval,
mindenhatóval, mindenütt-jelenvalóval.

Az egyéniségétol megszabaduló ember nem úgy mindentudó, hogy megbírná
mondani, mennyi pénz van egy csukott pénztárcában, s hogy a holnapi
hírlapot már ma ismerné, s hogy akármilyen kérdésedre biztosan
tudna felelni. Ami az embereknek mindentudásként tunne: véghetetlen
adat-tár; a mindentudás nem halmaz, csak éppen annak tudása, mely az
„egy”-nél is egyszerubb.

Nem úgy mindenható, hogy a kenyeret kaláccsá bírná változtatni; s talán
meg sem emelheti azt a zsákot, melyet egy zsákhordó könnyen cipel.
Ami az embereknek mindenhatóságként tunne: az életbeli sikeresség véghetetlenné
növelése. Úgy mindenható, hogy amíg hétköznapi munkáját végzi,
lényének mélyén az Isten tett-nélküli, teljes muködést viseli.

Nem úgy mindenütt-jelenvaló, hogy ha Nagyfüzesen van, jelen volna
Kisfüzesen is. Ami az embereknek mindenütt jelenvalóságként tunne: a tér
teljes betöltése. Úgy mindenütt-jelenvaló, hogy elér a létezoig, a kiterjedéstelen
pontig, mely mindent magába foglal.


Weöres Sándor: A teljesség felé

HULLÁMOK ÉS TENGER

A hullámokat az számlálja, aki sötétben hallgatja a hullámverést, és
nem az, aki látja a tengert.


Weöres Sándor: A teljesség felé

Ötödik rész

A kristály

* * *

TALÁLKOZÁS EGY FIÚVAL

Jobb a hegyen lakni, mint a völgyben. De milyen gazdag a völgy is, lelkem,
milyen gazdag.

Egy alkalommal egy fiatal szekerest figyeltem, nem a szememmel, csak a
fülemmel, mert deszkafal volt közöttünk. Régebbrol ismertem ot: tizenhat
éves legényke, együgyu, tele az érzékek gabona-szín derengésével, mely
valami ronthatatlan vígsággal öntötte el; amit megkívánt, ellopta, ha tehette,
anélkül, hogy cselekedete rákérgesült volna; a szigorú hatalom tole éppúgy
nem kérdezte, mit honnan és miért vett, mit a madártól. Ezt a suhancot
figyeltem én fülemmel; idosebb szekeres társával beszélgetni akart, soká
noszogatta, de az nem felelt, csak aludt. Erre a legényke dalra zendített:


Weöres Sándor: A teljesség felé

„Iszom, mindig iszom; haragszik érte a feleségem...” Dehogy volt itala, dehogy
volt felesége. Csak vágya volt; a vágy lehúz, mondja a bölcsesség; ot
mégis emelte a vágy, hiszen nem volt honnan lehúzza, hiszen o mindenestol
a földön állt. És vágya nem csak az italig röpítette, nem csak a feleségig, de
még azon is messze túl, mikor már régi veszekedo házasok s az asszony
pöröl az italért.

Az angyal sem tud nagyobbat repülni, mint amekkorát ez a hím bogárka
repült egyik fuszáltól a másikig.


Weöres Sándor: A teljesség felé

TELJES GYÖNYÖRUSÉG

Hogy mily tökéletes-ragyogású az élet minden dolga, csak az tudja igazán,
aki már nem óhajtja oket. Egy rablógyilkos, mikor irgalmatlanul végez
áldozatával: oly közösségben van vele, mint még az ágyban sem, soha;
anélkül, hogy tudná, nem az áldozatát öli meg, de önmagát; aki ezt felfogja
nem iszonyodik tole, hanem megtelik áhítattal. Vagy gondoljunk a kufárra,
aki rakásra gyujti a pénzt, mint ha a felgyulo vagyon valahová vezetne, valahol
elegendo volna: a lehetetlennel harcol, egy parány szembe száll a
mindenséggel. S hogy a nok milyen szépek, csak az tudja igazán, aki már
nem vágyik rájuk: ahogy egy csont szépségét, finom tagozatát nem a kutya
látja, mely rágni kívánja, hanem az ember, aki nem akarja rágni.


Weöres Sándor: A teljesség felé

A NAGY LÁTVÁNY

Fényes arc néz az erdo-borította völgyre. A tengerszem asszonyként felel.


Weöres Sándor: A teljesség felé

A ROSSZ LÉTJOGA

Mindenki pokollal táplálkozik, még akkor is, ha a menny felé növekszik.


Weöres Sándor: A teljesség felé

AZ ÉRTELMÉT-ADÓ S A LÉNYÉT-ADÓ

„No
vagyok”, sugározza a virág; „virág vagyok”, sugározza a no. „Férfi vagyok”,
sugározza a teremto fa törzse; „teremto fa törzse vagyok”, sugározza a
férfi.

Ha faggatni akarod: a rózsa eltunik illata, színe, formája mögött; a gyümölcsfa
kitárul. Ha élvezni akarod: a rózsa kitárul; a gyümölcsfa eltunik
gyümölcsei mögött.


Weöres Sándor: A teljesség felé

HÁROM VÍZSZINTES, EGY FÜGGOLEGES

Egyetlen érzés mindent elhomályosít. Egyetlen hang mindent elsüketít.
Egyetlen szó minden eltakar. Mégis: érzésen, halláson, beszéden át vezet az
út.


Weöres Sándor: A teljesség felé

PÁRBESZÉD

„A jázmin gyengéd-e, vagy bennem van-e a gyengédség, mit a jázmin
felidéz? A kökörcsin alattomos-e, vagy bennem van-e az alattomosság, mit a
kökörcsin felidéz?” „A külso és belso lényegében ugyanaz.”

„A porszem kicsiny-e, vagy bennem van-e a kicsinység, mit a porszem
felidéz? A hegy nagy-e, vagy bennem van-e a nagyság, mint a hegy felidéz?”

„A külso és belso lényegében ugyanaz.”


Weöres Sándor: A teljesség felé

GENESIS

A lámpa nem látja önmaga fényét. A méz nem érzi önmaga édességét.


Weöres Sándor: A teljesség felé

METAMORPHOSIS

A szivárványhíd az egyetlen, ahol angyalok és ördögök úgy járnakkelnek,
hogy alig lehet szétismerni oket.


Weöres Sándor: A teljesség felé

APOCALYPSIS

Kinek nevük a ruhájuk, fejüket szárnyuk alá rejtik, visszabújnak álmaikba.


Weöres Sándor: A teljesség felé

TÍZ ERKÉLY

A teljes lét: élet-nélküli.
A teljes öröklét: ido-nélküli.
A teljes muködés: változás-nélküli.
A teljes hatalom: ero-nélküli.
A teljes bölcsesség: gondolat-nélküli.
A teljes szeretet: érzés-nélküli.
A teljes jóság: irány-nélküli.
A teljes boldogság: öröm-nélküli.
A teljes zengés: hang-nélküli.


Weöres Sándor: A teljesség felé

ÖSSZEFOGLALÁS

Van valami, mely változatlan -

Mindennek lényege ez a változatlan

Ha minden esetlegestol mentesülök: nem marad belolem más, csak a
változatlan.


Weöres Sándor: A teljesség felé

AZ IGAZSÁGRÓL

A szavak különlevok és gyöngysor-szeruek, a dolgok összefüggok és halom-
szeruek. Ezért a szavak és dolgok csak súrolják egymást.

A gondolat összetett és kimondható, az igazság egyszeru és kimondhatatlan.
Igazságot csak beszéd nélkül tudhatsz meg, tehát csak önmagadtól.
Tedd alkalmassá lelkedet arra, hogy az igazságot tudhasd benne.


Weöres Sándor: A teljesség felé

BEFEJEZÉS

Amit itt olvasol: több mint világnézet, és kevesebb mint vallás.

Több mint világnézet, mert általa a dolgokat nem valamely irányból látod,
hanem közös gyökerüknél tapintod.

Kevesebb mint vallás, mert nincs benne szó az isteni misztériumokról,
melyekrol csak jelképekben lehet beszélni. Nincs benne szó Krisztusról, a
testet öltött Istenrol, aki szakadatlanul meghal és poklot jár az emberekért.

Az itt-mondottaknak nem az a rendeltetésük, hogy elhidd oket, hanem
hogy igazi lényedre, igazi világodra eszméltessenek.

Csönge, 1944-45

* * *

Ez a kötet a Magveto Kiadó 1970-ben megjelent
Weöres Sándor: Egybegyujtött írások címu kiadása
alapján készült. A helyesírási szabályoktól való eltérések
a költo szándékát tükrözik.