Masaru Emoto:

A VÍZ REJTETT BÖLCSESSÉGE

ÉDESVÍZ KIADÓ BUDAPEST, 2007

A fordítás az alábbi kiadás alapján készült: Masaru Emoto /The Hidden Messages in Water

Beyond Words Publishing Inc, 2004

T A R T A L O M

Létezik-e valami, amit bizonbosan tudhatunk a világról?

Bevezetés

Előszó

E L S Ő F E J E Z E T

Mi alkotja a világegyetemet?

M Á S O D I K F E J E Z E T

Kapu egy másik világba

H A R M A D I K F E J E Z E T

Mindent a tudat teremt

N E G Y E D I K F E J E Z E T

A világ akár egy pillanat alatt is megváltozhat

Ö T Ö D I K F E J E Z E T

Egy mosolygó világ

Utószó

Kortárs gondolatok a vízről

L É T E Z I K - E V A L A M I, A M I T B 1 Z O N Y O S A N T U D H A T U N K A V I L A G R Ó L ?

materialista világképet először olyan tudósok kérdőjelezték meg, akik vizsgálataik során rá­

jöttek arra, hogy valami „nem stimmel" az egyete­mesnek tartott fizikai törvényekkel. A rést a kvan­tumfizika forradalma ütötte a 20. század elején. A fény tulajdonságainak vizsgálata során kiderült, hogy a különböző módszerekkel végzett kísérletekben a fény egyszer hullám-, máskor pedig részecsketermé­szetűnek mutatkozik. Az új tudomány egyik alaptéte­le ennek nyomán az lett, hogy az anbag különböző kö­rúlménbek között tejesen más természetet mutat.

Az idealista világegyetem újabb bizonyítéka buk­kant fel akkor, amikor kiderült, hogy az anyag elemi tulajdonságai egyáltalán nem olyan stabilak, mint ahogyan az a Dalton-féle atomelméletben látszott. Be­bizonyosodott az atomokról, hogy korántsem osztha­tatlan építőelemek, hanem maguk is kisebb és még ki­sebb alkotórészekből állnak, ráadásul ezek az elemi részecskék a radioaktív bomlás során teljesen vélet­lenszerűen, kiszámíthatatlan módon távoznak az anyagból. A kiszámíthatatlanság következtében ­

9

LÉTEZIK-E VALAMI...

amint azt Erwin Schrödinger osztrák kutató kimutat­ta - egy elemi részecskéről, elektronról lehetetlen megmondani, hogy pontosan hol van, és milyen tulaj­donságokkal rendelkezik. A legtöbb, ami tudható ró­la, hogy adott valószínűséggel körülbelül merre talál­ható. Ez a Heisenberg-féle bizonytalansági elv az 1920-as években újabb széklábat rúgott ki a materia­lista világkép alól.

A tudósok nagy megdöbbenésére a kvantumfizika felfedezései azt sugallták, hogy elemi szinten a világ­mindenség idealista elvek alapján működik, vagyis az értelem befolyásolja az anyag működését.

A 20. századi fizika talán legnagyobb alakja, Al­bert Einstein szintén a newtoni világkép alapjait kér­dőjelezte meg relativitáselméletével. A mechanikus felfogás szerint egy állandó erő hatására egy testben állandó sebességváltozás jön létre. Ez így is van a hét­köznapi, mérhető, felfogható világban. Ám - amint Einstein azt kimutatta - a fénysebességhez közeli tar­tományban minél nagyobb a sebesség, az adott erő annál kisebb sebességnövekedést hoz létre. Mi törté­nik akkor a közölt energia fennmaradó részével? A mozgó test tömegét növeli: az energia tömeggé, ha úgy tetszik, anyaggá válik. Egbik minőség a másikba alakul át.

Einstein bizonyította be azt is, hogy nem igaz az a modern állítás, miszerint a kepleri-kopernikuszi

Nap-központú világkép megcáfolta volna a Szentírás Föld-központú felfogását. Ez ugyanis relatív, az em­beri döntéstől függ: hogy honnan nézzük, hogy mi­lyen koordinátarendszert választunk.

A tudósok arra számítanak, hogy a további vizsgá­latokból olyan eredmények születnek, amelyek újraír­hatják a természetről, a társadalomról vagy a bennün­ket körülvevő világjövőjéről alkotott elképzeléseinket.

Einstein az oxfordi egyetemen egyszer év végi zá­ró dolgozatot íratott fizikushallgatóival. Tanársegédje meglepetten jegyezte meg: „De professzor úr, hiszen tavaly is ugyanezeket a kérdéseket tette fel ugyanen­nek az évfolyamnak!" Einstein így válaszolt: „Tudom, fiam, de azóta már megváltoztak a válaszok."

A kvantumfizika elveivel egyértelműen cáfolnile­het a radikális materializmus állításait. A fizikusok forradalmi felfedezése szerint az emberi gondolat és megfiggelés hat a bennünket körülvevő angagi valóság­ra. Azt lehetett volna várni, hogy ez sokkal nagyobb megrázkódtatást okoz majd a világban, hiszen a fizi­kában felborulni látszott - sőt, ma is annak látszik ­a szigorú oksági összefüggések érvényessége. Niels Bohr, Nobel-díjas fizikus szerint a sokkhatás azért maradt el, mert az emberek nem értették meg, hogy miről van szó.

Dr. Emoto könyve nem csak segít ennek megérté­sében, hanem egy új tudományos felfedezést is képvi­

sel, amely a világot már évek óta lázban tartja, s most végre a magyar olvasók is részletesen tájékozódhat­nak róla.

A tudások felfedezték, hogy a víz nem csak kémiai­lag igazolható anbagokat tartalmaz, hanerrt mindenfé­le egbéb információkat is, amelbekkel érintkezésbe kerül. A víznek olyan tartós az emlékezete, mint egy elefán­té. Ez pedig azt jelenti, hogy képes mindenféle jellege információt meghatározott frekvenciamintán tárolni, és ezt más rendszerekre - például az élő szervezetre ­átvinni. Ezért olyan alapvető fontosságú, hogy mi­lyen vizet iszunk: nemcsak lehetőleg káros anyagok­tól mentesnek és ásványi anyagokban szegénynek kell lennie, hanem energetikailag poziriv rezgésGnek is, hiszen ezt a rezgést adja tovább nekünk. A leg­ősibb információkat a tiszta, természetes ásványvíz hordozza.

A víz sokféle szempontból ellentmond a fizika tör­vényeinek. Más anyagokkal ellentétben nem úgy vi­selkedik, ahogyan viselkednie kellene, például -75 fok helyett (ahol molekulasúlya miatt kellene) csak +100 fokon forr fel, és 0 fokon fagy meg, holott a pe­riódusos rendszer szerint -120 foknál kellene. A víz fagyáskor kitágul, és könnyebb lesz, ahelyett hogy szabályosan összehúzódna, és nehezebbé válna. Mindezeket a szabálytalanságokat a tudomány máig nem tudta megmagyarázni. Ugyanakkor éppen ezek­

nek a szabálytalanságoknak köszönhetö,hogy életlé­tezik a Földön. Mert ha a víz úgy viselkedne, ahogyan tisztán logikai szempontból viselkednie kellene, ak­kor Földünk lakatlan, puszta sivatag volna, minden­fajta szerves élet nélkül.

Mindezeken túlmenően lenyűgöző a víz kristály­formáló képessége is. Nincs a világon két teljesen egyforma hópehely, mindegyik egyedi, egyéni, de mindenképpen szabályos, hatszög alakú kristály Úgy néz ki, mintha valamennyi vízcsepp önálló indivi­duum volna, egyfajta személyiség megt~áltoztathatat­lan karakterrel. Még ha egy hópelyhet fel is olvasz­tunk, majd újra megfagyasztunk, hajszálpontosan ugyanazt a mintát képezi, mint korábban. Ez tökéle­tesen meghökkentő, már csak azért is, mert felol­vasztva vízcseppé válik, amely minden teketória nél­kül összevegyül a többi vízcseppel.

Mindeddig csak a homeopátia bizonyítékaiból tudtuk, hogy a víz képes információt tárolni. Emoto azonban új módszerrel kezdte vizsgálnia víznek ezt a képességét. Egy új eszközt használ, a mágneses re­zonanciaanalizáló (MItA) készüléket, amely látható­vá teszi az emberi szem számára a vizsgált anyagok­ban rejlő energiákat. Eljárásának segítségével az anyagi és a nem anyagi jelenségek - gondolatok, sza­vak, zene, globális események - vízre gyakorolt hatá­sa egyaránt megjeleníthető. Az elektronmikroszkóp­

pal készített, lenyűgöző fotók a laikus számára is egy­értelművé teszik, hogy a vízre valóban külső hatást lehet gyakorolni, aminek eredményeképpen az külön­féle szerkezeteket képez.

Az állatok és a növények akár 90, az emberi szer­vezet és Földünk 70 százalékban vízből áll. A csecse­mőknél ez az arány a 80 százalékot is elérheti, ugyan­akkor az idősebbeknél 60 százalékra csökkenhet. A folyadékhiány a felelős olyan civilizációs és idősko­ri megbetegedésekért, mint például a reuma, az emésztési panaszok, a szív- és érrendszeri megbetege­dések, de a ráncos bőr és az emlékezetvesztés is ugyanerre az okra vezethető vissza. Egy iráni orvos, Batmanghelidj szerint nem betegek vagyunk, hanem szomjasak. Ő maga kizárólag víz itatásával meggyó­gyított olyan bántalmakat, mint a gyomorfekély, az allergia, a hátfájás vagy a depresszió. A víznek azon­ban nem csak testi feladatai vannak, hanem gondol­kodásunkért és érzéseinkért is felelős. Víz nélkül nem tudunk gondolkodni, mert agyunk több mint 90 szá­zalékát alkotja a víz.

A víz tisztító tulajdonsága annak köszönhető, hogy nagyon készséges oldószer. A testben is feloldja a méreg- és salakanyagokat, és megszabadítja szöve­teinket és szerveinket a maradványoktól. Ezért olyan fontos, hogy elegendő vizet igyunk. A víz Iát el min­den élőlényt nélkülözhetetlen energiával, és szállítja

el a salakanyagokat. Úgy is mondhatnánk, hogy egy­szerre „udvari szállító" és szemételhordó.

Nem csoda, hogy a vízben sokan - így Mózes, Ke­resztelő Szent János, Zarathusztra és Sebastian Kneipp - Isten teremtő erejét látták. A japán tudós, Masaru Emoto most azt bizonyította be, hogy a gon­dolatok, a zene és az ima vízre gyakorolt hatása látha­tóvá tehető. A tudós munkája kezdete óta tudja, hogy a víz az élet forrása. Ha a víz elszennyeződik, meg­szűnik az élet, ezért meg kell akadályozni ezt a súlyos környezeti ártalmat.

Minden egyes gondolatnak megvan a maga frek­venciája, egy adott hullámhossz, pozitív vagy negatív, örömteli és építő, kellemetlen és romboló. Ezt a hul­lámhosszt a másik ember rezonanciaként vagy disz­szonanciaként érzékeli, kellemesként vagy zavaró­ként. Ha a gondolatok és a szavak ilyen erős teremtő­alakító erővel bírnak, ha minden láthatatlan frekvencia ilyen szembetűnő változásokat idéz elő, ahogyan Masaru Emoto igazolta, akkor természetsze­rűleg felmerül a kérdés: Milyen hatást gyakorol az ember a környezetére óvatlanul kiejtett szavaival? Milyen következményei lehetnek a médiából áradó rossz híreknek, erőszakról és tragédiákról szóló tudó­sításoknak? Már Szókratész arra tanította a tanítvá­nyait, hogy a hírek esetén tegyék fel a kérdést: „Jó-e ez a hír? Fontos-e? Segítő-e?".

Egy példázatában Jézus világosan érzékelteti a je­lenkor összetett spirituális valóságát. A búza és a kon­koly nem egyszerre és nem is egyetlen kéz által kerül a szántóföldbe, mégis - legalábbis egyelőre - szétvá­laszthatatlanok. A szolgák kérdésére, hogy kiirtsák-e a gyomot, a gazda így válaszol: „Hagyjátok, hogy együtt nőjön mind a kettő az aratásig." Ez a kép érzékletesen leírja a bGn következtében gyomtengerré vált világot, amelyben ugyanakkor jelen vannak búzakalászként a világosság fiai is. Ez a kettősség - Jézus próféciája sze­rint - a jelenlegi világkorszak végéig, az igazak és a go­noszt cselekvők szétválasztásáig tart.

A Biblia egyébként a káosz egyik okaként az em­beri beszédet teszi felelőssé. Isten azt kérdi Jóbtól: „Ki az, aki elhomályosítja az örök rendet tudatlan be­széddel?"

Valamennyien ismerjük azt a lelkiállapotot, ami­kor levertek és kedvetlenek vagyunk, de kapunk egy jó hírt, és életkedvünk, energiánk azonnal visszatér. Ennek az a frekvencia az oka, amellyel a hír érkezett. A pozitív rezgések életigenlő információkat hordoz­nak, a disszonáns frekvenciák élettagadó rezgéseket.

Már csak ebből is világossá válik, mekkora jelentő­sége van a víznek, és mennyire létfontosságú a víz ezen a földön. Mindenki ismeri az olyan g~ógyulá­sokról szóló híreket, amelyek zarándokhelyeken tör­téntek. Ez nem mást jelent, mint hogy a víz itt har­

monikus frekvenciákat hordoz. A lourdes-i víz sugár­zó kristályai magukért beszélnek. Feltűnő, hogy a kristályok egy bizonyos alapminta nyomán rendeződ­nek el, de mégsem hasonlítanak egymáshoz - akár­csak az emberi arc vagy a hópehely, mindegyik egye­di. Vajon ki alkotta ezeket a kristályokat? Van, aki szerint Isten, mások szerint a természet. A hinduiz­mus szent könyveiben az áll, hogy a természet Isten látható ruhája. A mi feladatunk, hogy tisztán tartsuk, megbecsüljük, óvjuk és megismerjük a természetet és a vizet, hiszen önmagunkat ismerhetjük meg bennük:

A vizet megérteni nem mírs, mint megérteni a vi­lágegbetemet, a természet csodkit és magkt az eletet.

Dr. Emoto megalapította Svájcban a Szubtilis Energi­ák Világintézetét, amely a finom szerkezetű energiák kutatását célozza, különös tekintettel a vízre. Ennek a munkának a kiterjesztése olyan eredményeket hoz­hat, amelyek az egész világ számára nagy jelentőségG­ek. Választ adhat például arra a kérdésre, hogy mi­ként őrizhetjük meg az életet a környezetszennyező­déstől, és hogyan teremthetjük meg újra az elveszített harmóniát. Az egyesülethez bárki csatlakozhat, s már rengetegen meg is tették: híres tudósok, írók és mGvé­szek a világ különféle országaiból.

Magyarországon három népszerű írót, Müller Pé­tert, Szepes Máriát és A. J. Christiant kérdeztünk meg arról, mit jelent számukra a víz, s mi a vélemé­nyük a témáról. Gondolatébresztő írásaikat a kötet végén olvashatjuk.

• A Kiadó

Köszönetszabó Z. Leventének

B E V E Z E T É S

Több mint tíz éve készítek fényképeket a jégkris­tályokról.

Ezt megelőzően évekig a víz hullámingadozásának mérésével folytattam kutatásokat, de amikor elkezd­tem a kristályokkal ismerkedni, felfedeztem, hogy a víz meglehetősen sokféle módon fejezi ki önmagát.

Rájöttem, hogy a kristályokról készült felvételek hatalmas bölcsességet tartogatnak számunkra. A ter­mészetes vízben gyönyörű kristályalakzatokjelennek meg - a csapvízzel ellentétben -, és még pompásab­bak, ha a víz szép zenei aláfestést kap. Ugyancsak lát­ványos változásokat okoz a kristályokban, ha a termé­szetes víznek különböző szavakat mutatunk, mint például hála vagy ostoba. Ezek a kristályok arra taní­tanak, hogy miként kellene - és miként kell - élnünk.

1999 júniusában egy kis kiadót hoztam létre Hado Kyoikusha (Hullámingadozás Kiadó) néven, és itt je­lentettem meg egy fényképalbumot. Annak ellenére, hogy magánkiadásban jelent meg, és nem a nagy könyvesboltok polcaira szántuk, elterjedt a híre, és si­kerkönyv lett.

Ez egy olyan eset, amely nagyon ritkán fordul elő a könyvkiadás világában. Egyrészt nagy meglepetéssel fo­gadtam mindazt, ami a szemem láttára történik, más­részt pedig nagyrabecsülést éreztem azok iránt, akik időt áldoztak arra, hogy meséljen másoknak a könyvről.

Hogy még többekhez eljuthasson a könyv, a japán nyelvű magyarázatokat lefordíttattam egy angol vál­tozat számára. Ez további sikerekhez vezetett, és egy­re több felkérést kaptam Svájcból és a világ számos pontjáról, hogy tartsak előadásokat.

A kristályokról készült felvételek, valamint a világ­hoz szóló üzeneteik közreadása nem történhetett volna megfelelőbb időpontban a történelem során, és akár jel­nek is tekinthetjük, hogy oly sokan fogékonyak ezekre az üzenetekre. Köszönöm Istennek, amiért megadatott a lehetőség számomra ezen a területen dolgozni.

Tisztában vagyok azzal, hogy vannak, akik gond­ban vannak az Istera szóval vagy fogalommal. E könyv középpontjában a víz áll. Minél jobban megértjük a vizet, annál nehezebb tagadni Isten létét. Arra kérek mindenkit, hogy figyeljen ezzel kapcsolatos érzéseire, miközben végignézi a könyvben található felvételeket.

Amikor Japánban felkértek, hogy írjam meg ezt a könyvet a Sunmark Publishing számára, abban a pil­lanatban éreztem, hogy rengeteg csodálatos gondolat él bennem, amelyekről írni szeretnék, és amikor el­mondtam ezt a kiadó elnökének, Nobutaka Uekinek,

azt felelte, éppen az a kívánsága, hogy erre összpon­tosítsak. Még egy beosztottját, Ryuya Saitout is el­küldte, hogy meghallgassa svájci előadásaimat.

Most, hogy a könyv elkészült, elégedettséget ér­zek. „Fellépési lehetőséget" biztosít számomra, ame­lyen a „fluktuációs" elméletekről beszélhetek - ame­lyeket több mint egy évtizeden át tanulmányoztam -, valamint saját tapasztalataimról, az emberi viselke­dés megfigyelésére alapozott kutatásaimról és a világ­egyetemről kialakult gondolataimról.

Ezúton szeretném kifejezni nagyrabecsülésemet Shinji Tanigawa, a Kokoro Inc., Naoki Uchiki, a Sun­mark főszerkesztője, Tatsuya Saito és mindazok iránt, akik a könyvben megszólalnak.

Külön köszönetemet fejezem ki Tetsuya Taguchi­nak, a Nichirei Ice Inc. volt elnökének, aki nagyon sok vízmintát biztosított számomra, hogy elkészíthes­sem a belőlük képződött kristályok képét.

Köszönöm a Beyond Words Kiadónak, hogy angol nyelven is megjelentette ezt a könyvet, és így világ­szerte még több ember olvashat a víz és a köztünk lé­vő kapcsolatról.

Ugyanakkor szeretném hálámat kifejezni e könyv minden olvasójának is. És végül köszönetet kell mon­danom a világegyetem vizének, amelynek oly nagy tisztelettel adózom.

Köszönöm.

E L Ő S Z Ó

rra szeretném kérni az Olvasót, hagy amikor el­kezdi olvasni ezt a könyvet, értékelje az életét.

Mindenekelőtt azt szeretném, ha feltenné magának a

kérdést, vajon boldog-e?

A boldogságot természetesen mindenki az alapján határozza meg, hogy milyen alkatú - de vajon békés-e a szíved, nyugodt vagy-e a jövőd felől, és várakozással teli érzésekkel ébredsz-e reggelente? Ha ezt nevezzük boldogságnak, akkor boldognak neveznéd-e magadat ebben a pillanatban?

Attól tartok, biztonsággal kijelenthetem, hogy nem sokan lesznek képesek határozott igennel felel­ni. A legtöbben nem mondhatják el, hogy életük tel­jes mértékben olyan, mint amilyet reméltek. Mi az oka ennek a rengeteg fájdalomnak? Mi történik a vi­lágban, ami oly sok ember számára lehetetlenné teszi, hogy egyszerűen boldog legyen?

Számomra úgy tűnik, a káosz korában élünk. A káosz a zGrzavar, a világegyetem teremtése előtt lé­tező rendezetlen anyag állapota.

Mindennapjainkat élve megviseltnek és kimeriilt­nek érezzük magunkat. Az újságok és a televízió in­

formációkkal bombáz minket, munkahelyünkön gon­dokkal és nézeteltérésekkel találkozunk. Problémá­inknak számos oka van, és nyomasztóan nehezednek ránk.

Bárhova is megyünk a világban, ez az élet elkerül­hetetlen velejárójának tfiinik. Apró bolygónkat gazda­sági ellentétek, családi viszályok, faji előítéletek, kör­nyezeti veszélyek, vallási háborúk és a problémák minden elképzelhető formája lepi el. Minden szomo­rú hír a szenvedbkröl, a szenvedésben örömüket le­lőkről, a mások növekvő szegénysége árán egyre gaz­dagodókról, az elnyomottakról és elnyomókról má­sodpercek alatt elér hozzánk a bolygó túlsó feléről.

Ki a felelős - kérdezhetnénk - mindezért a szenve­désért? A világ egyre megosztottabbá, elidegenedet­tebbé és nehezebben élhető hellyé válik. Már csak­nem teljesen elmerültünk a káoszban, s a világ bajai mintha egyre súlyosabbak és súlyosabbak lennének.

Egyvalami mindannyiunkban közös, méghozzá, hogy kiutat keresünk. Mindenki választ keres - és ez a válasz oly egyszerű és célravezető, hogy mindeddig elkerülte a figyelmünket.

Mi az oka ennek a káosznak? Mi áll a középpontjá­ban? Bármi legyen is az, a világot egyre távolabb fezi a harmóniától, és zGrzavarba sodorja.

Lehet, hogy ez törvényszerű jelenség. Bár ugyan­ahhoz a fajhoz tartozunk, ha különböző helyeken és más bőrszínnel élünk, gondolkodásmódunk szükség­szerűen különböző lesz.

Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a legtöbben nemigen képesek elfogadni azt, ami különbözik a sa­ját környezetükben megszokottaktól. Ez a viszály és a szenvedés véget nem érő folyamatát indítja el. Úgy tűnhet, amíg ember az ember, minden megoldási ja­vaslat bizonyosan kudarcot vall.

Mindez visszavezet oda, ahonnan indultunk. Va­jon létezik olyan megoldás, amely bolygónk minden egyes embere esetében alkalmazható, amelyről min­denkit meg lehet győzni, és amely oly egyszerű, hogy bárki megértheti?

Ami azt illeti, én megtaláltam a választ, amely mindössze ennyi: az átlagos emberi test 70 százalékát víz alkotja.

Életünk kezdetén, magzatként 99 százalékban víz­ből állunk. Amikor megszületünk, 90 százalékban víz vagyunk, és mire elérjük a felnőttkort, ez az arány 70 százalékra csökken. Ha magas kort megélve halunk meg, testünknek talán nagyjából 50 százaléka lesz víz. Más szóval, életünk során döntően vízként létezünk.

Ha a testet nézzük - az ember víz. Amikor ráéb­redtem erre, és ebből a nézőpontból tekintettem a vi­lágra, mindent teljesen újszerűen kezdtem Tárni.

Először is felismertem, hogy mindannyiunkban közös a kapcsolat a vízzel. Ezért mindaz, amiről a to­vábbiakban szó lesz, mindenkire vonatkozik az egész világon.

Úgy hiszem, azt is kezdem látni, hogyan kellene élni az életünket. Hogyan élhetünk boldogan és egészségesen? Úgy, hogy megtisztítjuk a testünk 70 százalékát alkotó vizet.

A folyók vize tiszta marad, mivel folyamatos moz­gásban van. Ha a víz megreked, élettelenné válik. Így hát a testünkben lévő víznek folyamatosan keringe­nie kell. A beteg testben a víz - vagy vér - rendszerint pang. Ha a vérkeringés leáll, a test romlásnak indul, és ha az agyban áll le, az életünkbe is kerülhet.

De miért reked meg a vér? Ezt az állapotot az érzel­mek elerőtlenedésének tekinthetjük. Modern kutatók kimutatták, hogy lelkiállapotunk közvetlen hatással van a test állapotára. Ha teljes és örömteli életet élünk, fizikailag is jobban érezzük magunkat, míg ha életünk csupa küszködés és bánat, testünk megérzi azt.

Ilyenformán, amikor érzelmeink végigáramlanak a testünkön, örömet érzünk, és a test egészségesebbé válik. Mozgás, változás, áramlás - erről szól az élet.

Ha figyelembe vesszük, hogy emberré válásunk előtt vízként léteztünk, közelebb kerülünk az alapvető kér­

dés megválaszolásához, hogy mi is az ember. Ha vilá­gosan megértjük a vizet, tökéletesebben fogjuk érteni az emberi testet, és megfejthetjük annak rejtélyét is, hogy miért születtünk, és miért létezünk ebben a for­mában.

Mi a víz? Elsöre talán mindenki azt válaszolná, hogy életerő. Ha testünk vizének SO százalékát elve­szítjük, nem maradhatunk életben. A vérben és a testnedvekben lévő víz által kering testünkben az életerő. Ez a vízáramlás teszi lehetővé számunkra a cselekvőképes életet. A víz szállítja az energiát tes­tünk minden egyes részébe.

Az energiaszállítás olyan, mintha egy tehervagon járná be a testet. Ha a test tele van torlaszokkal, és szennyezett, a vagon rakománya is beszennyeződik, ezért létfontosságú, hogy a víz mindig tiszta maradjon.

Napjainkban az orvostársadalom - sokkal inkább, mint régen - az energia szállítójának kezdi tekinteni a vizet, és még betegségek kezelésére is alkalmazza. A homeopátia az egyik terület, ahol felismerték a víz értékét.

A homeopátia Németországban, a 19. század első felében, Samuel Hahnemann (1791-1843) munkássá­ga révén kezdett kialakulni, gyökerei azonban az or­vostudomány atyjáig, Hippokratészig (kb. i. e. 460­370) nyúlnak vissza, aki több hasonló gyógymódot írt le, mint amilyeneket a homeopátia fejlesztett ki. Tö­

mören összefoglalva a gyógyászat homeopata úttörői azt tanították, hogy „hasonlót a hasonlóval gyógyíts, méreg ellen méreggel küzdj".

Például, ha valaki ólommérgezésben szenved, a tü­neteket enyhíteni lehet, ha olyan vizet iszik, amely je­lentéktelen mennyisége ólmot tartalmaz - olyan mennyiséget, amely egy a 1012-höz (egybillió) és egy a 104°°-hoz közötti arányt jelent!

Ezen a szinten a vízben lévő anyag gyakorlatilag hatástalan, azonban az anyag tulajdonságai a vízben maradnak, és ez alkotja az ólommérgezés gyógyszerét.

A homeopátia felvetése szerint minél hígabb az ol­dat, annál hatékonyabb. Logikusan arra leherne kö­vetkeztetni, hogy minél több méreg van a testben, an­nál többre lenne szükség az oldatban is.

A gondolatot másképp megfogalmazva: ahelyett, hogy az anyag katáskt alkalmazva szüntetnénk meg a tüneteket, a vízbe másolt információt használjuk a mé­reg által előidézett tünetek információjának kitörlésére.

Tehát a víz képes információt másolni és tkrolni. Kijelenthetjük, hogy az óceánok vize emlékeket őriz a benne é1B lényekről. A gleccserek talán a bolygó tör­ténetének évmillióit rejtik magukban.

A víz körbejárja a Földet, átáramlik a testünkön, és szétterjed a világ minden részén. Ha képesek len­nénk elolvasni a víz emlékezetében tárolt informáci­ót, eposzi méretű történet tárulna fel előttünk.

A vizet megérteni nem más, mint megérteni a vi­lágegyetemet, a természet csodáit és magát az életet.

Sok éven keresztül tanulmányoztam a vizet. A felis­merés, hogy a víz képes információt másolni, megvál­toztatta az életemet. Miután ezt felfedeztem az Egye­sült Államokban, továbbvittem magammal Japánba, és azóta a víz információmásoló képességét felhasz­nálva segítek az embereknek visszanyerni az egészsé­güket.

Akkoriban azonban az orvosok még csak nem is mérlegelték volna annak a lehetőségét, hogy a víznek önmagában gyógyító hatása lehet. Tökéletesen meg voltam - és vagyok - győződve arról, hogy a víz képes megjegyezni és átadni az információt, de a gondolat az orvostársadalom részéről teljes elutasításra talált.

1988-ban egy francia tudós, Jacques Benveniste elvégzett egy kísérletet, amellyel a homeopátia alapel­veit vizsgálta. Egy gyógyszert egészen addig hígított vízzel, míg jelenlétét gyakorlatilag már nem lehetett kimutatni, és felfedezte, hogy az oldat ugyanolyan ha­tással van a betegekre, minta hígítatlan gyógyszer.

Egy évvel később benytíjtotta eredményeit a Na­ture című brit tudományos folyóiratnak, amely végül azzal a megjegyzéssel közölte, hogy a kísérlet eredmé­nyei kétségesek, és semmiféle fizikai bizonyíték nem

támasztja alá azokat. A hipotézis elásva, a mai napig feledésbe merülve nyugszik.

Amikor valaki olyan kutatásokkal és kísérletekkel áll élő, amelyekre felfigyel a tudományos világ, a re­akció bizonyos mértékig szinte mindig ugyanaz. So­káig tűnődtem azon, vajon lehetséges volna-e fizikai­lag bebizonyítani, hogy a víz képes információt raktá­rozni - vajon meg lehetne-e oldani, hogy ezt fizikai szemmel láthassuk?

Ha szívünk nyitott a lehetőségekre, olyan aprósá­gok kezdenek feltűnni számunkra, amelyek hatalmas felfedezésekhez vezethetnek. Egy nap találomra fel­nyitottam egy könyvet, és néhány szó ugrott ki a sorok közül: „Nincs két tökéletesen egyforma hókristály."

Természetesen ezt már kisiskolás koromban is tudtam. Az évmilliók során földre hullott összes hó­pehely alakja mindig más és más volt. A mondatot azonban mégis úgy olvastam, mintha teljesen más je­lentést hordozna, mivel szívem nyitott és üzenetre fo­gékony volt. A következő pillanatban az jutott eszem­be, hogy Yra lefaggasziom a vizet, és megnézerre a kris­tálgokat, mindegbik tejesen egbedi lesz. Ez a pillanat jelentette az első lépést kalandozásomhoz egy új és felfedezetlen világban. Azt terveztem, hogy vizet fa­gyasztok, és fényképeket készítek a kristályokról.

Természetemnél fogva nem szeretek sokáig ülni egy új gondolaton. Azonnal megkértem egy fiatal ku­

tatótársamat, hogy kezdjen el kísérletezni, de ez a te­rület teljesen ismeretlen volt mindenki számára. Semmi biztosítékunk nem volt arra, hogy erőfeszíté­seink végül eredménnyel járnak. Én azonban külö­nös módon egy pillanatig sem kételkedtem benne, hogy ez így lesz. Biztos voltam afelől, hogy feltevésem helyes, és a kísérletek jól fognak alakulni - eggszerűerc csak tudtam. Általában komoly gondjaim vannak a ki­tartással, de ez alkalommal nem voltam hajlandó megállni.

Első lépésben béreltem egy rendkívül pontos mik­roszkópot, és a konyhai hűtőszekrényben fagyasztott vizet néztem meg vele. Azonban - mivel a felvételek szobahőmérsékleten készültek - a jég hamar megol­vadt. Elég hosszú időbe telt, amire sikerült fényképet készítenem a kristályokról.

Késő esténként vacsorázni vittem a fiatal kutatót, és igyekeztem biztatni. Azt mondtam neki, mindössze annyit várok, hogy tegyen meg minden tőle telhetőt.

Két hónap kísérletezés után végül sikerült egy fel­vétel. A fényképen egy gyönyörű, hatszögletű kristály volt látható. Hihetetlen izgalom töltött el, amikor a kolléga közölte velem a hírt.

Jelenleg egy nagyobb méretű hűtőkamra áll ren­delkezésemre a kísérletekhez, amelyben az állandó hőmérséklet -5 °C (23 °F), de minden ezzel az első fényképpel kezdődött.

Ha összehasonlítom az akkoriban alkalmazott el­járást jelenlegi ismereteimmel, kész csodának tClnik, hogy ez az első fénykép egyáltalán sikerült.

Amit szívünk mélyén lehetségesnek érzünk, az le­hetséges. Akaratunk teszi lehetségessé. Amit elménk­ben elképzelünk, világunkká válik. Ez egy a számos dolog közül, amelyet a víztől tanultam.

A kristályokról készült felvételek rendkívül kifejező­en tükrözték a világot. Mély filozófiára bukkantam bennük. Ahogy a hőmérséklet emelkedni kezd, és a jég olvadásnak indul, a kristályok csupán húsz-har­minc másodpercre jelennek meg. A világegyetem igazságai alakot öltenek, és láthatóvá válnak, még ha csak néhány pillanatra is. Ezen a kicsiny időablakon egy varázslatos világba pillanthatunk be.

Hadd magyarázzam el, hogyan készülnek a fény­képek a kristályokról.

Ötven petricsészébe ötven különböző vízmintát helyezek. (Az első években százat használtam.) Az edényeket három órán keresztül -20 °C-on (-4 °F) fagyasztom a hCltőben. Ennek eredményeképpen a petricsészékben a felszíni nyomás hatására körülbe­lül egy milliméter átmérőjű jégcseppek alakulnak ki. A kristály akkor jelenik meg, amikor megvilágítjuk a jégcsepp csúcsát.

Természetesen sohasem jön létre ötven hasonló kristály, és olykor egyáltalán nem alakulnak ki kristá­lyok. Amikor grafikusan ábrázoltuk a kristályok ki­alakulását, rájöttünk, hogy más vízben másféle kris­tályok jelennek meg. Közülük néhány kifejezetten hasonló, mások alaktalanok, és bizonyos fajta vizek­ben egyáltalán nem képződnek kristályok.

Először különböző helyekről származó csapvíz­ben kialakuló kristályokat figyeltem meg. Tokió vize kétségbeejtő volt: egyetlen ép kristály sem jelent meg. A csapvízben fertőtlenítés céljából van valamennyi klór, amely teljes mértékben tönkreteszi a természe­tes víz szerkezetét.

Azonban a természetes vízben, bárhonnan is szár­mazik - természetes forrásból, földalatti folyóból, gleccserből vagy egy folyó felső szakaszáról -,teljes kristályok alakulnak ki.

A jégkristályok fényképezésére és a kutatásra irá­nyuló erőfeszítéseim kezdtek eredményre vezerni. Ekkor valamelyik nap az egyik kutató - aki ugyan­olyan elmélyülten vett részt a feladatban, mint én ­egy teljességgel képtelennek tűnő dolgot mondott: „Nézzük meg, mi történik zene hatására a vízzel."

Tudtam, hogy a zene rezgése hatással lehet a víz­re. Imádom a zenét, ráadásul gyermekkoromban ze­nei pályára készültem, így mindenképpen támogat­tam ezt a rendhagyó kísérletet.

Kezdetben fogalmunk sem volt, milyen zenével és milyen körülmények között végezzük el a kísérletet. Végül számtalan próbálkozás és kudarc után arra a következtetésre jutottunk, hogy valószínűleg a leg­egyszerűbb eljárás lesz a legmegfelelőbb - ha egy asz­talra, két hangfal közé helyezünk egy pohár vizet, és olyan hangerővel játsszuk le a zenét, amelyen az em­ber normális körülmények között hallgatná. Ezenkí­vül ugyanolyan vizet kellett használnunk, minta ko­rábbi kísérleteknél.

Először gyógyszertárban kapható desztillált vízzel próbálkoztunk.

Az eredmény megdöbbentett. Beethoven Pastorale szimfóniája derűs és tiszta hangszíneivel gyönyörű, arányos kristályokat hozott létre. Mozart 40. szimfó­niája, amely a szépséghez szóló fennkölt ima, kecses, előkelő kristályokat alkotott. A Chopin op. 10 etűdjére kialakult kristályok pedig finom részleteikkel okoztak meglepetést.

Amikor klasszikus zenét játszottunk a víznek, minden esetben szabályos alakú, pontosan megkü­lönböztethető formákkal rendelkező kristályok kelet­keztek. Ezzel szemben, amikor erőszakos heavy metal zenét játszattunk le, a legjobb esetben is csak töredékes, torz kristályok jelentek meg.

Kísérleteink azonban ezzel nem értek véget. Arra gondoltunk, mi lenne, ha szavakat vagy kifejezéseket

- mint például köszönöm vagy ostoba - írnánk egy da­rab papírra, majd vízzel töltött üvegek köré teker­nénk azokat úgy, hogy az írás befelé nézzen. Nem tűnt elképzelhetőnek, hogy a víz képes „elolvasni" és megérteni a szavak jelentését, majd annak megfelelő­en megváltoztatni a formáját. Azonban a zenével vég­zett kísérletekből tudtam, hogy történhetnek különös dolgok. Felfedezőknek éreztük magunkat, akik egy feltérképezetlen őserdőbe készülnek behatolni.

A kísérletek eredményei nem okoztak csalódást. A víz, amelynek a köszönöm szót mutattuk, gyönyörű, hatszögletű kristályokat hozott létre, míg abban, amelyre az ostoba szót helyeztük - akárcsak a heavy metal zene hatására -, alaktalan és töredezett kristá­lyok jöttek létre,

A további kísérletekből az derült ki, hogy a pozitív hangvételű kifejezések - mint például a tedd meg, kér­lek - szemrevaló, szabályos alakú kristályokat ered­ményeznek, a negatív hangvételű kifejezések, mint a csiruíld!, hatására pedig szinte egyáltalán nem jönnek létre kristályok.

A kísérletek eredményeiből a szavak hatalmáról tanulhatunk. A kedves szavak rezgése jótékony hatás­sal van világunkra, míg a durva szavak rezgése rom­boló erejű.

A víz megismerése olyan, mintha a világegyetem mű­ködését kutatnánk, a vízben megjelenő kristályok pe­dig mintha egy másik dimenzióba nyMó kapuk volná­nak. Tovább folytatva a kísérleteket a kristályok fény­képezésével, úgy éreztük, hogy elindultunk az úton, amely a világegyetem mély igazságainak megértésé­hez vezet.

Egy felvétel képe különösen élénken él az emléke­zetemben. A leggyönyörűbb és legkifinomultabb kristály volt, amelyet valaha láttam - a kristály, amely a szeretet és hála szavak hatására jött létre. Úgy nézett ki, mintha a víz boldogságát egy nyffó virág megalko­tásával ünnepelte volna. Oly szépséges volt, hogy ­bátran mondhatom - megváltoztatta az életemet.

A víz az emberi lélek érzékenységéről tanított, és megmutatta, hogy a szeretet és a hála milyen hatással lehet a világra.

Japánban úgy tartják, hogy a lélek szavai egy szel­lemben lakoznak, amelynek neve kotodama, a szavak szelleme, és a kimondott szavak ereje megváltoztat­hatja a világot. Mindannyian tisztában vagyunk az­zal, hogy szavaink nagymértékben befolyásolják gon­dolkodásmódunkat és érzéseinket, és minden köny­nyebben megy, ha pozitív szavakat használunk. Azonban egészen mostanáig nem láthattuk a pozitív szavak hatásának fizikai megjelenési formáját.

A szavak által a lélek jut kifejeződésre. Nagyon va­lószínű, hogy lelkiállapotunk óriási hatással van a testünk nem kevesebb, mint 70 százalékát kitevő víz­re, és ez a hatás nem elhanyagolható mértékben jele­nik meg testünkben is. Aki jó egészségnek örvend, annak jó a kedélye is. Persze nem meglepő, hogy az egészséges lélek egy egészséges testben érzi magát a legjobban.

Mivel vágytam rá, hogy a lehető legtöbb embernek segíthessek megőrizni vagy visszanyerni az egészsé­gét, évekig beteggondozóként dolgoztam. Minél több betegségben szenvedő emberrel találkozom, annál erősebbé válik bennem a meggyőződés, hogy a beteg­ség nem kizárólag egyéni probléma, hanem a társada­lom eltorzulásának eredménye.

Amíg nem teszünk valamit a torz világgal, amely­ben élünk, és amíg nem gyógyítjuk meg a sebzett lel­ket, a testi betegségben szenvedők száma nem fog csökkenni.

Mi az, ami eltorzult a világban? Minden torzulás a lélek torzulása, és ez magára a világegyetemre is ha­tással van. Ahogy egyetlen csepp is vég nélkül szétter­jedő fodrozódást kelt a vízben, ugyanúgy terjed szét az egész világon és eredményez torzulásokat egyetlen lélek is.

Azonban nincs minden veszve, van remény. A megváltás létezik, és a neve: szeretet és hála.

A Föld keres. Gyönyörű kíván lenni. Olyan gyö­nyörű, amilyen csak lehet. Korábban azt mondtam, hogy az embert vízként is meghatározhatjuk. Biztos vagyok benne, hogy a kristályokról készült fényké­pekre pillantó emberek testében lévő víz valamiféle változáson megy keresztül.

Megtaláltam minden kristály közül a leggyönyö­rűbbet - amelyet a szeretet és hála hoz létre. Valószí­nűleg erre épült a világ összes vallása, és ha ez meg­valósulna, nem lenne szükség törvényekre. Már tud­juk a választ. A szeretet és hála azok a szavak, amelyeknek utat kell mutatniuk a világ számára.

A víz világosan megmutatja, hogyan éljük az éle­tünket. A víz története az egyes sejtekből indul, hogy felölelje az egész világegyetemet. Bízom benne, hogy az Olvasó is ugyanolyan várakozással teli és izgatott, mint én voltam, miközben feltárult előttem ez a tör­ténet.

MI ALKOTJA A VILÁGEGYETEMET?

E L 5 Ő F E J E Z E T

Mi alkotja a világegyetemet?

világegyetem titkainak megfejtéséhez a kulcs annak a ténynek a megértésében rejlik, hogy

az ember lényegében víz. Ha ebből az új nézőpontból vizsgáljuk meg a körülöttünk lévő világot, eddig soha nem tapasztalt módon kezdünk látni mindent.

Az ember élete során kibontakozó események a vízben tükröződnek. Az egyén és a társadalom egyet­len hatalmas óceánt alkot; a társadalom alakításában azáltal veszünk részt, hogy egyéni vízcseppjeinket hozzáadjuk ehhez az óceánhoz.

Mivel azt akartam, hogy a lehető legtöbb ember meghallja, mit üzen számára a víz, úgy határoztam, közreadom a kristályokról készült fényképeket. Ez a tett csupán egy apró csepp volt, de az általa keltett fodrozódás egy folyamatosan terjeszkedő hullámot hozott létre, amely óriási hatást gyakorolt az életem­re, és sok más ember életére is.

A fényképek 1999-ben jelentek meg első alkalom­mal, hat hosszú évvel azután, hogy elindultam ezen a kalandos utazáson. E hat év során jókora halom fény­kép gyűlt össze, amelyek csak az irodámban hevertek.

Hogy előkészítsem a fényképeket a kiadáshoz, igyekeztem valamiféle rendbe rakni őket, és miköz­ben ezzel foglalatoskodtam, ráébredtem, hogy egy történet bontakozik ki előttem. Kezdtem látni, hogy minden egyes kristály egy lenyGgöző és csodálatos történetet próbál elmesélni.

Amint felmerült bennem a fényképek megjelente­tésének gondolata, több kiadóval is beszéltem elkép­zeléseimről, de egyik sem mutatott érdeklődést. A visszautasítás sem változtatott elhatározásomon, hogy közreadjam a fényképeket, ezért úgy döntöttem, magam jelentetem meg őket. Azonban hamar rájöt­tem, hogy bár módomban áll kinyomtarni és könyvbe kötni a fényképeket, a szigorú japán könyvterjesztési rendszer nem teszi lehetővé, hogy a könyv boltokba kerüljön.

Ez hatalmas akadálynak tGnt, de eltökéltem, hogy nem aggodalmaskodom miatta. Amikor megérkeztek az elkészült könyvek, becsomagoltunk példányokat néhány száz barát és ismerős számára, akiknek el­küldtük azokat. Az első példányok elküldése után nem sokkal különös dolog vette kezdetét. Új rendelé­sek érkeztek azoktól, akik korábban előjegyezték a

könyvet. Beszéltek róla barátaiknak és ismerőseik­nek, akik szintén beszéltek róla másoknak. Volt, aki öt vagy akár tíz példányt is vett, és szétosztotta a ba­rátai között. Úgy tűnt, a tóba pottyant vízcsepp gyor­san terjedő hullámokat keltett.

Mindez egyre nagyobb reménnyel töltött el, és most már azt szerettem volna, hogy szerte a világon tudják meg, mi van ebben a fényképalbumban, ezért megbíztam egy fordítóirodát, hogy a magyarázatokat ültesse át angolra. Örvendetes módon a könyv sokak­hoz eljutott a világon: Shizuko Ouwehand, az a hölgy, aki később a tolmácsom lett, elküldte Európában és az Egyesült Államokban élő barátai számára, és ez oda vezetett, hogy akik látták a fényképeket, meghív­tak az országukba, hogy tartsak előadásokat. Abban a szerencsében volt részem, hogy az évek során lehető­ségem nyílt meglátogatni Svájcot, Németországot, Ausztráliát, Hollandiát, Olaszországot, Angliát, az Egyesült Államokat, Kanadát és több más országot, hogy bemutathassam a kristályokat a világ számára.

Minden a lehető legjobb időben történt. Az embe­rek igyekeznek értelmet találnia kaotikus világban, amelyben élünk. Ez a fényképalbum egy apró, ám fontos cseppnek bizonyult, amely azóta az egész vilá­gon átsöprő hullámokat keltett.

E könyvben az általam készített fényképeknek csak a töredékét szeretném bemutatni. Közülük né­

MI ALKOTJA A VILÁGEGYETEMET?

hány helyet kapott az első albumban, néhány a követ­kező fényképgyűjteményből származik, más felvéte­lek pedig kifejezetten e könyv számára készültek. Mindenki világosan láthatja, hogy a szavak, a fényké­pek és a zene milyen hatást gyakorolhat a vízre.

A fényképeket japánok és a világ más részein élő emberek egyaránt láthatták, akik közül sokan levél­ben osztották meg velem véleményüket és gondolatai­kat. A kavics, amelyet a vízbe dobtam, nagy hullámo­kat keltett, és ez most kezd visszatérni hozzám.

Nagy meglepetéssel tapasztaltam, hogy mennyi emberre tett mély benyomást az emberi tudatnak és a szavaknak a jégkristályok képződésére gyakorolt ha­tása, még akkor is, ha ez az elképzelés - hogy a szavak és a gondolatok ereje változást idézhet elő a vízben és más anyagokban - talán szélsőséges vallási vagy filo­zófiai eszmének tűnik.

Míg egyes vízmintákban pompás kristályok kép­ződtek, amelyek mintha a világ minden szépségét jel­képeznék, más vízmintákban torz kristályok jöttek létre, vagy egyáltalán nem alakultak ki kristályok, ami talán a lélekben szunnyadó sötét mélységekről üzen valamit számunkra.

Előadásaimon vetített képeken mutatom meg a jégkristályokról készült felvételeket. A nagyméretű képek elég vegyes reakciót váltanak ki a hallgatókból. Gyakran hallom, amint a meglepetéstől eláll az embe­

rek lélegzete, de olykor az is előfordul, hogy könny­cseppek jelennek meg a szemekben. Azt tapasztal­tam, hogy egyetlen vízcsepp sokféle fodrozódást kelt­het egy emberben.

Manuela Khim, aki először hívott Svájcba előadást tartani, a következő szavakkal fejezte ki érzéseit, amelyeket a fényképek látványa váltott ki benne:

Saját szemünkkel látha~uk a vízkristálgokról ké­szült fénbképek csodájkt. Hatásukra tudatunk hirtelen magasabb szintre ugrik. A tudat eszmé­lése szinte azonnali. A téng, kiagg a saját sze­münkkel láthatjuk gondolatainkat és az érzésein­ket, felggorsítja ezt a változást.

Egy másik svájci résztvevő a következőképpen reagált:

A fénbképek megmutatták, hogb tudatunk és sza­vaink ercergikja képes változást előidézni a dol­gokban, amit a saját szemünkkel is lkthatunk. Ez az első és eggetlen módszer, amelg láthatóvá teszi ezt a megfoghatatlan energiát. Nem hiszünk ab­ban, amit nem lkthatunk, de a kristálgok min­dent megmutatnak - mindez többé már nem hit vagb hitetlenség kérdése. E módszer segítségével bárki elvégezheti a sajkt kísérleteit, és meggbőződ­het minderről.

Egyjapán olvasó írta:

A víz nem csupán egg angag a sok közül, hanem a fenséges természet eletereje. Mindez újra rkéb­resztett a víz rejtélges tisztító és életadó képességé­re. Tudom, kiagg a lelek, a szavak és a rezgés ha­tással van a kristálbok kialakulására, és ezkltal átérzem a lélek és a szavak jelentőségét. Ez az in­formáció hihetetlenül csodálatos és páratlanul le­ngűgöző.

Úgy tűnik, a jégkristályok szoros és állandó kapcso­latban állnak az emberi lélekkel. Amikor azon töp­rengek, miért szólnak annyi emberhez a kristályok, tudom, hogy azért, mert bennük rejlik a kulcs a világ­egyetem titkaihoz, és ez a kulcs nyitja meg a minden­ség sajátos rendjéhez és a benne játszott szerepünk megértéséhez szükséges tudatosság felé vezető ajtót.

A víz a lélek tükre. Sok arca van, melyeket azáltal alakít ki, hogy hozzáigazítja magát az ember tudatá­hoz. Mi teszi lehetővé a víz számára, hogy tükrözze az emberi lélek tartalmát? Hogy megválaszolhassuk ezt a kérdést, először meg kell értenünk a tényt: a Lét rezgés.

Az egész világegyetem rezeg, és minden létező sa­ját, egyedi frekvenciájú rezgést kelt. Minden, amiről ebben a könyvben szó esik, ezen az egyetlen tényen

alapul. A víz évekig tartó kutatása megtanította szá­momra, hogy ez a világegyetem alapelve.

Három szóban el lehet mondani, de aki még soha nem halott róla, igen nehezen érti meg ezeket a sza­vakat.

Sokan most talán azt kérdezik: „A lét rezgés? Még ez az asztalis? Ez a szék? A testem is? Hogyan lehet rezgés, amit láthatunk és megérinthetünk?" Kétségte­lenül nehéz elhinni, hogy a tárgyak, amelyeket kézbe vehetünk és megvizsgálhatunk - mint egy darab fát, a köveket és a betont -, mind rezegnek.

Mára azonban a kvantummechanika tudománya egyöntetűen tényként fogadja el, hogy az anyag nem más, mint rezgés. Ha valamit a legkisebb alkotóele­meire bontunk, mindig egy különös világba érke­zünk, ahol csak részecskék és hullámok léteznek.

Képzeljük el, hogy képesek vagyunk mikroszkopi­kus méretűre zsugorítani testünket, és felfedezőútra indulunk az ércnek nevezett világegyetem titkainak megfejtésre. Hamarosan azt láthatnánk, hogy min­den csupán atomokból áll, és minden atomot egy mag és a körülötte keringő elektronok alkotnak. Az elekt­ronok száma, alakja és pályája minden anyagnak sa­játos rezgésszámegyüttest ad. Láthatnánk, hogy bár­milyen anyagról van is szó, semmi sem szilárd. Ehe­lyett mindössze egy atommag létezik, amelyet egy megállás nélkül forgó hullám vesz körül.

Minden örök mozgásban van, és folyamatosan re­zeg - rövid időközökkel, hihetetlen sebességgel.

A Hanbashingbo, a buddhista Bölcsesség és szív szútra szerint: „ami látható, annak nincs farmája, ami láthatatlan, annak van formája". Ma már kije­lenthetjük, hogy e furcsa ellentmondást, amelyet a Buddha évszázadokkal ezelőtt fogalmazott meg, a modern tudomány igaznak találta.

Szemünkkel tárgyakat látunk ugyan, de a rezgést nem. Gondolkozzunk el rajta, hogy átéltünk-e valaha hasonlót:

Valakivel kettesben, egy szobában ülve meghitt, ba­rátságos és fesztelen hangulatban beszélgetünk. Ekkor belép még valaki a szobába. Amint kinyffik az ajtó, va­lami megváltozik a levegőben, és most a melegség he­lyett sötét és hűvös hangulat telepszik a helyiségre.

Az újonnan érkezett arcára pillantva elgyötört áb­rázatú, behúzott nyakú embert látunk, aki úgy fest, mintha megviselte volna az élet. Mi okozhatja ezt a kínt? Talán összetört szíve, munkahelyi ballépése vagy általános életundora - lényegtelen. Amin el kell gondolkoznunk, hogy miért változott meg a szoba hangulata, amint kinyelt az ajtó.

Az ember is rezeg, és mindenkinek a rezgésszáma egyedi. Mindannyiunk rendelkezik olyan érzékelő ké­pességgel, amely lehetővé teszi, hogy érezzük mások rezgését.

Akit mély bánat gyötör, a bánat rezgését árasztja magából, aki vidám és teljes életet él, annak megfele­lő rezgést bocsát ki. Aki szeretetteljes, a szeretet rez­gését küldi magából, viszont aki rosszindulahí dolgo­kattesz, sötét és visszataszító rezgést áraszt.

Ugyanez vonatkozik a tárgyakra és a helyszínekre is. Például vannak olyan helyek, ahol gyakran történ­nek balesetek, és van, ahol minden sikerül, és amely örömteli érzéseket kelt. Talán már mindenki hallott olyan ékszerről, amely szerencsétlenséget hoz min­den újabb tulajdonosára.

Mindez nem csak a kézzelfogható tárgyak eseté­ben van így, de a világ különböző jelenségei is sajátos rezgéssel rendelkeznek. A légkör energiájában bekö­vetkező változás villámot és vihart eredményez. A he­ves erejű energia természeti katasztrófát idéz elő, de tisztában kell lennünk azzal, hogy ez nem rosszindu­latú esemény. Ha meggondoljuk, milyen hatalmas mennyiségű ártó energiát söpör el a villámlás és a vi­

har, még örülhetünk is nekik.

Egy másik példa kedvéért gondoljunk arra, hogy az emberek a világon mindenütt szeretnek egybegyűl­ni és ünnepelni. Amikor az emberek összejönnek, kü­lönleges ruhákat vesznek fel, énekelnek és táncolnak, ünnepi hangulatban vannak, elűzik az áporodott és ártó rezgéseket, és helyette örömteli rezgéseket te­remtenek.

Minden rezeg, méghozzá a saját frekvenciáján. Ha ezt magunkévá tesszük, a világegyetemet is jóval átfo­góbb módon érthetjük meg. Ennek megértése azelőtt soha nem látott dolgokra nyitja fel a szemünket - ame­lyek addig tudatunk mélyére voltak száműzve -, és a felfedezések és az érzések új életre keltik lelkünket.

Az, hogy minden rezeg, azt jelenti, hogy minden hangot kelt.

Persze nem minden hangot hallhatunk, bár van­nak emberek, akik hallják a fák hangjait, és képesek kommunikálni a növényekkel. Akár halljuk a hangot, akár nem, a dolgok egyedi frekvenciája hangként is értelmezhető.

Ismereteink szerint az emberi fül általában a 15 és 20 ezer Hz (azaz Hertz, az ismétlődő hullámalakok által másodpercenként megtett szakasz, vagyis a má­sodpercenkénti rezgésszám egysége) közötti rezgés­tartományban képes érzékelni a hangot. Tulajdon­képpen szerencse, hogy hallásunk korlátozott - ellen­kező esetben valószínfileg nem tudnánk aludni éjszaka.

A természet világa mindenképpen nagyszerűen lett megalkotva - minden egyensúlyban van benne. És amiképpen hang keletkezik, úgy létezik egy meste­ri kallgató is, amely érzékeli a hangot: a víz.

Gondolkozzunk el azon, vajon miért befolyásol­hatja a zene a kristályok kialakulását, és miértjutha­

tank teljesen más eredményre attól függően, hogy mi­lyen kimondott vagy írott szavakat mutatunk a víz­nek. A válasz ezúttal is abban rejlik, hogy minden rezgés. A víz - mivel oly érzékeny a világ egyedifrek­venciáira - a lényeget mutatva, pontosan tükrözi a külvilágot.

A zene és a kimondott szó rezgés, amelyet gyakor­latilag mindenki könnyen megért, és értelmezni tud. Az olyan hangok, mint amilyeneket például egy budd­hista temetési szertartás éneke során képez az emberi hang, gyógyító frekvenciát képesek gerjeszteni.

De mi a magyarázat arra a jelenségre, hogy a kris­tályképződést befolyásolják a víznek megmutatott, papírra írt szavak? Maguk az írott szavak is egyedi rezgést bocsátanak ki, amelyet a víz érzékel. A víz hí­ven tükrözi a világon létrejövő összes rezgést, és eze­ket az emberi szem számára látható formába önti. Amikor a víznek egy írott szót mutatunk, rezgésként jut el hozzá, és üzenetét egy sajátos alakzattal fejezi ki. (A betűket a szavak kifejezésére szolgáló vizuális jeleknek is tekinthetjük.)

De mik is valójában a szavak? Az Ótestamentum­ban az áll: „Kezdetben vala az Ige." Ez azt jelenti, hogy a mindenség teremtése előtt az Ige már létezett. Az én értelmezésemben ez azt jelenti, hogy az Ige, az­az a szó teremtette az embert, és az emberek a termé­szettől tanulták a szavakat.

Az őskorban, amikor az ember a természetben élt, meg kellett védenie magát, ezért igen érzékeny volt a természet által keltett frekvenciákra és hangokra, hogy idejében észrevegye a rá leselkedő veszélyt.

A szél süvítése, a víz csörgedezése, a feben lopó­dzó állat hangja - a túlélése érdekében meg kellett ér­tenie ezeket a hangokat, és a saját hangját kellett használnia, hogy ezt másokkal is megértesse. A szó­beli kifejezésre irányuló erőfeszítések minden bi­zonnyal egyszerű, néhány szóból álló üzenetek vol­tak, de a kultúra fejlődése és a gyarapodó tapasztala­tok szókincsünk gazdagodását eredményezték.

Miért oly különbözőek az emberiség nyelvei? Ezt könnyen megérthetjük, ha figyelembe veszzük, hogy a nyelvet a természeti környezet rezgéseitől tanultuk. A természeti környezet helytől függően igen változa­tos, és minden környezet más rezgéseket kelt. Európa változékony éghajlata és Ázsia páráslevegője szigetei mind más rezgéseket teremtenek, amelyek a termé­szetből áradnak. Japánban négy évszak van, és ez a japán nyelv időjárással kapcsolatos gyönyöre szó­készletében is tükröződik.

A vízben, amelynek a köszönöm szót mutattuk, szépséges geometrikus kristályok képződtek, bármi­lyen volt is a nyelv. Amelynek az ostoba vagy más, megalázó szót mutattunk, szemmel láthatóan törede­zett és torz kristályokat hozott létre.

A VÍZ REJTETT BÖLCSESSÉGE " MI ALKOTJA A VILÁGEGYETEMET?

ABiblia szerint Bábel tornya előtt minden ember egy nyelven beszélt. A történet talán azt üzeni, hogy a hely és a természeti környezet különbségei ellenére a természet alapelvei ugyanazok.

Feltételezhetjük, hogy amikor tökéletes mértani alakzatú kristály jön létre, a víz összhangban van a természettel és a jelenséggel, amelyet élernek neve­zünk. Nem képződnek kristályok olyan vízben, amely azért szennyeződött be, mert elfelejtettük a természet törvényeit. Amikor Tokió csapvizében próbáltunk kristályokat fényképezni, szánalmas eredményre ju­tottunk. Ennek az volt az oka, hogy a vizet klórral fer­tőtlenítik, amely tönkreteszi a víz természetes kristá­lyosodási képességét.

Amikor a víz megfagy, atomjai összegyűlve kiala­kítják a kristály magját, és ha a mag biztosan növe­kedve hatszöglete formát ölt, látható vízkristály jele­nik meg; azonban amikor a természettel összeegyez­tethetetlen információ van jelen, tökéletlen kristály alakul ki.

A szeretet és hála szavak alkotják a természeti tör­vények és az élet jelenségének alapelveit. Ezért a víz­nek természetes formájában hatszögletű alakzatot kell létrehoznia. Ezzel szemben az olyan szavak, mint az ostoba, nem léteznek a természetben, csupán mes­terséges emberi teremtmények. A szidalmazó, bántó és gúnyos szavak az emberi kultúra termékei.

Valószíne, hogy a természetben csak a szeretet és a hála rezgései léteznek, és ezt a természet megfigye­lése is igazolja. A fák és a növények a harmonikus együttéléssel fejezik ki tiszteletüket egymás iránt. Ugyanezt láthatjuk az állatvilágban is. Még az orosz­lán is csak akkor gyilkol, ha éhes, sosem vaktában. A fák árnyékában élő növények nem panaszkodnak, és az állatok sem próbálnak több élelmet szerezni, mint amennyire szükségük van.

A21st Centurg Science and Technologg című ameri­kai tudományos folyóirat 1989. március-áprilisi szá­mában Warren J. Hamerman arról ír, hogy az emberi test szerves anyaga olyan frekvenciájú hangot ger­jeszt, amely 42 oktávval a középső C (a zongora kla­viatúrájának közepe melletti billentyű) feletti hang­nak feleltethető meg. A középső C a modern szabvány szerint körülbelül 262 Hz, tehát ez a hang durván 570 billió Hz lehet. Mivel a Hz a másodpercenkénti rezgésszám, ez azt jelenti, hogy az ember 570 billió­szor rezeg egy másodperc alatt, vagyis elképzelhetet­lenül nagy számmal kifejezhető mértékben, ami hihe­tetlen, és csodálatos, rejtett lehetőségek létét sugallja.

Nehéz elképzelni 42 oktávot, és megérteni, milyen mérhetetlenül változatos és egyedülálló az ember frekvenciája. Az ember egy világegyetemet hordoz magában, amely egymást átfedő frekvenciáival koz­mikus méretű szimfóniát hoz létre.

Amikor a rezgést és a frekvenciát magyarázom, az ál­talam „dó re mi fa szó la ti elméletnek" nevezett példát hívom segítségül. Ez az egyszerű elmélet annyit tesz, hogy a világegyetemben mindennek a frekvenciáját hét részben lehet összefoglaliti: dó, re, mi, fa, szó, la és ti.

A világegyetem megszámlálhatatlan mennyiségű létezőből áll, amelyeknek a rezgése a legalacsonyabb­tól a legmagasabb frekvenciáig terjed. Képzeljük el a zongoraklaviatúra sorba helyezett billentyűit, amely a legmélyebb hanggal kezdődik. A fehér billentyűket lenyomva a dó, re, mi, fa, szó, la és ti hangok szólalnak meg. Ha egy oktávval feljebb megyünk, egyik dótól a következőig, a frekvencia megduplázódik. Más szóval, a frekvenciák megkettőződése hét részre van osztva, amelyek a dó, a re, a mi, a fa, a szó, a la és a ti. Tehát e hét hang ismétlődése fejez ki minden hangot a leg­mélyebbtől a legmagasabbik.

De vajon mit láthatunk világosabban azáltal, hogy a frekvenciát hangnak tekintjük?

A legfontosabb felismerés a rezonancia jelensége. Az azonos frekvenciájú hangok rezonálnak. Ezt egy hangvilla segítségével, amely az énekhang vagy egy hangszer hangmagasságának beállításához használa­tos Y alakú eszköz, könnyen megérthetjük.

Amikor a hangvillára ráütünk egy gumikalapács­csal, és la hang keletkezik, amelyre egy énekes la hanggal felel, a hangvilla és az énekes hangja azonos

frekvenciájú hanghullámot kelt. Ez a rezonancia. Ha az egyik fél által keltett frekvenciára a másik azonos hanggal felel, akkor rezonálnak. Azt mondják, a ha­sonlók vonzzák egymást, így megtörténhet, hogy a rezgések vonzódnak és kölcsönösen hatnak egymásra.

Ha kissé jobban odafigyeljünk, láthatjuk, hogy ugyanez történik körülöttünk. Az utcán sétáló kutya talán ügyet se vet a többi állatra, amelyek mellett elha­lad, de nagyon is élénken reagál egy másik kutyára az út túloldalán. A kutyák gyakran vonyítanak a sziréna hallatán, ami szintén egyfajta rezonanciára utalhat.

A jelenséget az emberi kapcsolatok terén is megfi­gyelhetjük: a hasonló rezgést keltő emberek vonzód­nak egymáshoz, és barátság alakul ki közöttük. Füzo­nyos emberek közömbösek egymás iránt, bármilyen közel is vannak fizikailag. Ha azonban olyasvalaki közeledik hozzánk, akit nem kedvelünk, és ez reakci­ót vált ki belőlünk, az azt jelenti, hogy valamiképp re­zonálunk az illetővel.

A japán harcművészetek legnagyobb titka a „harc nélküli győzelem". Ez lényegében annyit jelent, hogy elkerüljük a rezonanciát az ellenféllel. A harccal kiví­vott győzelem során az ellenféllel rezonálunk, így ez egy alacsonyrendű kapcsolat.

Ha a frekvenciák alapvetően összeegyeztethetetle­nek, képtelenek rezonálni. Nem vagyunk képesek el­fogadni azt, ami alapvetően idegen tőlünk.

Érdekes, hogy akkor is kialakulhat rezonancia, ha a frekvenciák nem azonosak. Például ez történik ab­ban az esetben is, ha a frekvencia a kétszeresére nő. Ha egy zongorán egy időben szólaltatjuk meg 440 Hz-en, és egy oktávval lejjebb, 220 Hz-en a la hangot, igen kellemes rezonáló hangot hallhatunk, és az is szép rezonanciát idéz elő, ha egy hangvilla hangjára egy oktávval mélyebb hangot szólaltatunk meg.

Ha a frekvenciák közötti különbség kétszeres, négyszeres, nyolcszoros és így tovább - vagy fele, ne­gyedakkora stb. -, rezonancia jön létre. E kapcsolat érvényességi köre a végtelenbe nyúlik. Nem számít, mennyire távoliak a frekvenciák, ha az egyik szám a másik többszöröse, rezonancia alakul ki. Ezt úgy is megfogalmazhatjuk, hogy egy szint összes hangjának az összes többi szinten van rezonáló hangja.

Ha megfigyeljük, az emberek vonzódnak Krisztus­hoz, a Buddhához és azokhoz, akiknek magas a rez­gésszintjük, ugyanakkor vonzódunk a társadalom alacsony rezgésszámú bűnözőihez is (mint például Bonnie és Clyde). Ez ellentmondásosnak tűnhet, de magyarázatot szolgáltat rá a tény, hogy az ember min­denféle szinten rezonál másokkal. Ez a kettősség ta­lán az élet természetes része.

Mindez érthetőbbé válik, ha a rezgésszám felől kö­zelítve próbáljuk megmagyarázni a szerelem jelensé­gét.

A szerelem egyfajta rezonancia. Például ha adott­ságaink 10-es szintű rezgésszámot tesznek lehetővé, akkor az ezen, vagy egy valamivel magasabb, mond­juk a 12-es szinten lévő emberekkel rezonálunk.

Amikor két ember rezonál, és egymásba szeret, rezgésük az adottságaiknak megfelelS legmagasabb szintre emelkedik. Ha valaki, aki 10-es szintű rezgés­re képes, de ennek csak a felével él, olyan emberbe szeret bele, aki a 12-es szinten van, akkor természetes módon megvalósítja a lehetőségei alapján adott 10-es szintet, és rezgésszáma megnő.

Amikor szerelmesek vagyunk, jobban végezzük a munkánkat, és amivel foglalkozunk (de gyakran a környezetünk is) gyakran anélkül változik meg, hogy ezt észrevennénk. Akik idős korukban is kiváló mun­kát végeznek, szinte biztos, hogy szerelmesek. Persze ez a szerelem nem korlátozódik a szerelmi kapcsola­tokra. Ez lehet akár egyfajta szeretetteljes tisztelet és vonzalom is mások iránt. A szerelem hatására rezgés­szintünk megemelkedik, és kivirulunk. Hát nem vol­na csodálatos, ha az egész életünket szerelemben él­hernénk?

A természetben a legtöbb dolog változatlan frekven­ciájú rezgést bocsát ki. Alapvetően minden verébnek ugyanolyan a hangja (bár ők bizonyára felismerik a

finom eltéréseket), és a kutyák vagy a macskák hang­ja sem túl változatos. Ezzel szemben az ember teljes egészében képes kihasználni a dó, re, mi, fa, szó, la, ti skálát, és ezáltal gyönyörű dallamokat alkotni. Bámu­latos képesség, nemde?

Az ember az egyetlen lény, amely képes rezonálni a természet összes többi teremtményével és jelensé­gével. Képesek vagyunk beszélni mindennel, ami a vi­lágegyetemben létezik. Képesek vagyunk energiát ad­ni, és cserébe fogadni. Ez a képesség azonban kétélű fegyver. Amikor a puszta mohóság vezérli tetteinket, olyan energiát bocsátunk ki, amely megbontja a ter­

mészet belső harmóniáját.

Bolygónk szennyezése csillapíthatatlan kényelem­igényünk és mohóságunk kielégítésének következmé­nye, ami az ipari forradalommal kezdődött. Mindez a tömegfogyasztáson alapuló életshlushoz vezetett, amely komoly fenyegetést jelent az egész bolygó kör­

nyezetére nézvést.

Új évszázadba léptünk, és a történelem oly szaka­szába érkeztünk, amikor gondolkodásmódunkban je­lentős változtatásokra van szükség. Csupán az ember képes rezonálni a világ többi részével, ezért oly fon­tos megváltoztatni szemléletünket, hogy harmóniá­ban élhessünk a természettel, és ne pusztítsuk tovább a Földet. Hogy milyen rezgéseket adunk át a Földnek,

és milyen bolygót teremtünk, az rajtunk, minden egyes egyénen múlik.

Milyen életet választunk?

Ha szívünket szeretettel és hálával töltjük meg, rengeteg mindent fogunk találni, amit szerethetünk, és amiért hálát érezhetünk, és közelebb kerülünk ah­hoz, hogy megtaláljuk az egészséges és boldog élet módját. De vajon mi történik akkor, ha a gyűlölet, az elégedetlenség és a komorság jeleit sugározzuk ma­gunkból? Minden bizonnyal olyan helyzetben talál­juk majd magunkat, amely utálatossá, elégedetlenné és komorrá tesz minket.

Rajtunk áll, milyen életet és milyen világban élünk.

M Á S O D I K F E J E Z E T

Kapu egy másik világba

ost arra szeretném kérni az Olvasót, tegye félre ezt a könyvet, töltsön egy pohár vizet,

és tegye maga elé az asztalra. (Ha ez nem lehetséges, képzelje el.)

Mit látni a pohárban?

Láthatjuk a szobát, ahol vagyunk, a kilátást az ab­lakból és környezetünk általános hangulatát - és mindezt a víz feljegyzi az emlékezetébe.

A víz oly mindennapos számunkra, hogy ritkán állunk meg elgondolkozni rajta. Bár életünk minden egyes napján iszunk belőle, mosunk és főzünk vele, kevesen töltenek hosszabb időt azzal, hogy gondolat­ban komolyan foglakozzanak vele. Ennek ellenére ta­lán nincs is a víznél rejtélyesebb a világon.

A víz egyik legtitokzatosabb tulajdonsága, hogy a jég úszik benne. Ezzel szemben más anyagok eseté­ben az átmenetet a folyékonyból a szilárd halmazálla­potba molekuláik és atomjaik sűrűségének növekedé­

se kíséri, és az anyag így nehezebbé válik. A vízmole­kulák azonban igen szabályosan rendeződnek el, és sok helyen nagy tér marad közöttük. Amikor a jégből újra víz lesz, molekulái több százezerszer mozgéko­nyabbá válnak. A molekulák aktivitásának növekedé­sével az üres tér megtelik, így a víz folyékony állapo­tában nehezebb, mint szilárdan.

A víznek 4 ° C-on (39 ° F) a legnagyobb a súlya. Az aktív molekulák ezen a hőmérsékleten töltik ki a mo­lekulaszerkezet üres részeit. A hőmérséklet növeke­désével a molekulák még aktívabbak lesznek, így csökken a sűrűség.

Ezért van, hogy bármilyen alacsony is a hőmér­séklet egy tó (vagy más víztömeg) felszíne felett, a víz mélyén a hőmérséklet állandóan 4 ° C marad. Így a tó élőlényei a jég alatt átvészelhetik a hosszú teleket.

Ha a víz más anyagokhoz hasonlóan viselkedne, és a jég a víz fenekére süllyedne, mi történne? Annyi bizonyos, hogy nem lennénk itt. Ebben az esetben a hőmérséklet csökkenésével a tavak és az óceánok tel­jes egészében szilárd jéggé válnának, és minden élő­lény elpusztulna.

Mivel a jég akkor is úszik, ha a víz felszínét jég bo­rítja, a jégtakaró alatti körülmények lehetővé teszik az élet fennmaradását.

A víz azzal az egyedülálló képességgel is rendelke­zik, hogy magába oldjon és továbbvigyen más anyago­

kat. Gondoljunk csak arra, mennyi anyagot lehet víz­ben oldani, és milyen nehéz visszaállítani a víz erede­ti tisztaságát. A félvezető gyárakban és vegyi üzemek­ben különleges víztisztítókat használnak, hogy rend­kívül tiszta vizet nyerjenek, de amint műanyag (vagy más anyagból készült) tartályba helyezik a vizet, azonnal elkezdi feloldani a szennyező anyagokat. Hi­hetetlenül nehéz megőrizni a víz tökéletes tisztasá­gát. Nem meglepő, hogy még a csapvíz és a teljesen tisztának tGnő patakok vize is sok szennyeződést és ásványi anyagot tartalmaz.

Azáltal, hogy a víz képes más anyagokat feloldani, egyfajta „életoldatot" hoz létre, amely az óceánokat az élet fennmaradásához szükséges tápanyagokkal látja el. Ez az oldat lett a Föld minden élőlényének szülőhelye.

Természetesen a víz életet teremtő és életadó erő. Víz nélkül a molekulák nem keveredhetnének, és nem keringhetnének. A víz teremtette a Földön a káoszt, ugyanakkor a víz szülte a rendet is - aminek eredmé­nye egy élettől nyüzsgő bolygó lett.

Ősi hit, hogy ahol víz van, ott élernek is lennie kell. Japánban azokat a helyeket, ahol a víz a földfel­színre tör, szent és magas energiaszintű helyeknek te­kintették, amelyek eszményiek egy szentély számára. Más helyeket az általuk kibocsátott „energiaösvény"

miatt tekintettek szentnek, és ezekről szinte kivétel nélkül kiderült, hogy alattuk talajvíz van.

A víz az élet anyja, de egyben az élethez szükséges energia is. Mindez a víz egyedülálló tulajdonságai mi­att lehetséges.

A víz titkait kutatva arra kell gondolnom, hogy nem erről a Földről származik.

Vajon miért van olyan sok víz a Földön? A legtöbb magyarázat szerint, amikor a Föld úgy 4,6 milliárd évvel ezelőtt kialakult, a víz gőzzé vált, majd eső for­májában a földre hullott, és létrehozta az óceánokat.

Azonban minden a Nap születésével kezdődött. Gáztömegek gyűltek össze, és forogni kezdtek, amely­ből egy vörös golyó alakult ki. A fennmaradó por és gáz összetalálkozásábóllétrejött a Föld és a Naprend­szer többi bolygója. Ebben az időben a Föld még min­dig egy hidrogéntartalmú, izzó magma volt. Ahogy a magma hűlni kezdett, a párolgó hidrogénből légkör alakult ki.

Azonban nem minden tudós ért egyet ezzel az el­mélettel, és néhányan gyökeresen eltérő lehetősége­ket vernek fel. Az egyik ilyen tudós az iowai egyete­men dolgozó Louis Frank, aki felvetette, hogy a víz a távoli Grből jégrögök formájában érkezett a Földre.

Frank professzor akkor kezdte ez irányú kutatá­sait, amikor a Földről készült mGholdfelvételeken olyan fekete foltokat látott, amelyekkel nem tudott

mit kezdeni; arra a következtetésre jutott, hogy a fe­kete foltok a földbe csapódó apró üstökösök.

Ezek az apró üstökösök tulajdonképpen vízből és jégből álló, száztonnás vagy nagyabb súlyú golyók, amelyekből percenként körülbelül húsz (tehát évente tízmillió) lép be a Föld légkörébe. Elmélete szerint ezek a jéggolyók záporoztak a Földre negyvenmilliárd évvel ezelőtt, létrehozták a tengereket és az óceáno­kat, és ez a folyamat a mai napig tart.

A Föld gravitációja a légkörbe rántja az üstökösö­ket, azok a Nap hőjének hatására párologni kezdenek, és légneművé válnak. A gáz az űrből 55 kilométert zu­han, ahol a légkör levegőjébe vegyülve tovább sodró­dik, majd eső vagy hó formájában a földre hullik.

Néhány évvel ezelőtt a médiában nagy nyilvános­ságot kapott a NASA és a hawaii egyetem bejelentése, amely hitelt érdemlőnek nyilvánította dr. Frank el­méletét, de még ma is sok olyan tudós van, aki nem hajlandó elfogadni ezt az újfajta szemléletet.

Ha ezt az új megközelítést széles körben elfogad­nák, a világ könyvei közül sokat újra kellene írni. A bolygó életét magyarázó elméletekre - mint amilyen az ember eredetéri felállított tétel, vagy Darwin evo­lúciós elmélete - szinte kivétel nélkül hatással lenne.

Általánosan elfogadott tény, hogy víz nélkül nem létezhet élet, és ha elfogadjuk, hogy a víz - minden élet forrása - a távoli űrből érkezett, akkor ebből azt az

ésszerű következtetést kell levonnunk, hogy minden élet, beleértve az embert is, idegen ezen a bolygón.

Ha elfogadjuk a víz Földön kívüli eredetét valló el­méletet, talán könnyebben megérthetjük a víz külön­leges tulajdonságait.

Miért úszik a jég a vízen? Miért old annyi mindent? Miért itatja fel a törülköző a vizet, látszólag ellent­mondva a gravitáció törvényének? Ha onnan nézzük, hogy a víz nem e világról szárinazik, ezek és a vizet öve­ző sok más rejtély talán valamivel érthetőbbé válik.

Víz a távoli űrből - talán kissé a valóságtól elru­gaszkodott gondolatnak tűnik. De nem izgalmas gon­dolat? Miután a világegyetemben megtett hosszú út­jának végére ért, a víz utazása új szakaszba lép boly­gónkon.

A jégrögök a Földre érkeznek, felhővé válnak, vé­gül eső vagy hó formájában csapódnak le. A víz ez­után a hegyeket áztatja, beszivárog a talajba, ahol ás­ványi anyagokkal telik meg, majd újból a felszínre jön. A Nap hője a folyók és az óceánok vizét párává alakítja, és visszajuttatja a légkörbe, ahol ismét felhő­vé alakul.

A víz és a körforgása során magával hordott ásvá­nyi anyagok teszik lehetővé az életet. A légkörben lé­vő szén-dioxid az óceánokba vegyül, és lehetővé teszi a fotoszintézist, így tökéletesen kiegyensúlyozott öko­szisztémát hoz létre.

Az élet első jelei az óceánokban jelentek meg, úgy 3,8 milliárd évvel ezelőtt. Ezek fotoszintézisre képes algákká fejlődtek, amelyekkel megjelent az első oxi­génforrás. Az oxigén kölcsönhatásba lépett a nap ibo­lyántúli sugárzásával, és védőburkot vont a Föld köré, amelyet ózonrétegnek nevezünk.

Később, mintegy 420 millió évvel ezelőtt, az élet kilépett a vízből, és az oxigén és az ózonréteg segítsé­gével kiszabadult az óceán mélyéről.

Úgy tudjuk, emberszabású őseink mindössze 20 millió évvel ezelőtt jelentek meg Afrikában. Ha a Föld 4,6 milliárd éves történelmét 1 évnek tekintjük, akkor eszerint az ember az utolsó napon, este nyolc órakor született -amelyet az oxigén megjelenése és az ózonréteg kialakulása tett lehetővé.

Az erő, amely az életet teremtette, és fejlődését le­hetővé tette, természetesen a víz volt. Minderre azért volt képes, mert rendelkezik azzal az egyedülálló tu­lajdonsággal, hogy a szükséges tápanyagokat feloldja, és a hegyekből a folyókba és az óceánokba szállítsa.

Ezek után fel kell tenni magunknak a kérdést, hogy az élet lenyűgöző története csupán a véletlen műve-e. Amikor a képzeletünk határait meghaladóan távoli múltban kezdődő eseményre gondolunk - az élet születésére bolygónkon, amely az evolúció szá­mára feltételeket teremtő tökéletes rendszer kialaku­lásához vezetett -, önkéntelenül is azt érezzük, hogy

ebben valamiképp egy hatalmas szándék is szerepet játszott.

Kazuo Murakami, a tsukubai egyetem nyugalma­zott professzora az egész világ figyelmét felkeltette a renin nevű DNS-kód magyarázatával. Úgy álla kér­déshez, hogy minél többet tudunk a DNS-ről, annál inkább kénytelenek vagyunk belátni: valamilyen al­kotónak szerepe volt abban, hogy ennyi aprólékos és kidolgozott részlet ilyen kis helyre jegyeztetett fel. Ezt a létezőt valami nagbszerűnek nevezi.

A víz és az élet bámulatos történetét nem tudjuk megmagyarázni, ha a valami nagbszerű létét kizárjuk. A történet még mais kibontakozóban van, és a világ­egyetem hatalmas szándéka által írt forgatókönyv szerint halad.

Milyen információt hozhatott magával az ősvíz, amikor a világűrből a Földre hullott? Feltételezhet­jük, hogy az élet kialakulásához szükséges programot hozta el. Bízom benne, hogy most már világosabban látható, miről szól az élet.

A csapadéknak hosszú időbe, olykor évszázadok­ba telik, hogy a földbe szivárogva talajvízzé váljon. A zürichi Műszaki Egyetemen dolgozó Joan S. Davis harminc éven keresztül vizsgálta a folyók vizét Svájc­ban, amelyet bölcs víznek nevez. A nem olyan rég Földre hullott vizet az ifjú víz névvel különbözteti meg.

A Földre hulló, talajba szivárgó, majd újból fel­színre kerülő víz a folyamat során információt szerez a különféle ásványoktól, és bölcs lesz.

Harminc év tanítás után Joan visszavonult az egyetemről, és most önálló kutatásokat folytat. Egy Svájcban rendezett tudományos tanácskozáson ab­ban a megtiszteltetésben volt részem, hogy vele együtt tarthattam előadást. Kutatásainak középpont­jában a víz minőségének javítása áll. Jelenleg a vízel­látást hosszú csővezetékekkel oldják meg, így olyan vízhez jutunk, amely nem kimondottan egészséges a test számára. Amikor a víz nagy nyomáson egyenesen folyik a csővezetékben,a víznyalábok összezúzódnak, így az ásványi anyagok elvesznek.

Ezért Joan erőfeszítései arra irányultak, hogy egy­szerű módszereket találjon nagyszámú ember - bele­értve a szegényeket is - egészséges vízzel történő ellá­tására. Egyik javaslata a kristályok alkalmazása: ha apró jégkristályokat adunk a vízhez, az ásványi anya­gok megőrződnek, így olyan öntözővízhez jutunk, amely egészségesebb termést eredményez. Azt is vizs­gálta, hogyan lehetne a víz minőségét mágnesekkel javítani, és olyan vízcsapokat tervezett, amelyek kör­körös irányban áramoltatják a vizet. Arra kíváncsi, miképp volna lehetséges megoldania vízellátást a víz természetes mozgásának segítségével.

Joan a következőket mondja kutatásáról:

Érdeklődéssel hallottam sokaktól, milgen kutatá­sokat végez a jégkristklgokkal. Úgg gondolom, ez a kutatás fontos gondolatokat fog felveteti az em­berekben. Az egbik, bagó naggobb tisztelettel kell bánnunk a vízzel. A másik annak tudatosítása, bagó a víz még a ggengéd energiára is reagál. Szeretném azt is a tudósok és a hivatalos szervek tudomására hozni, hogg jelenleg szinte semmi­lgert védelem nem biztosított a víz a száméra.

Úgg érzem, kutatásaim a ggóggászat és tzz egészségügb területein lehetnek hasznosak. Nem­igen foglalkozunk azzal, menngire fontosak a víz fizikai jellemzői. Például, azt mondják, hogg az ásvángvíz jót tesz, de azt csak kevesen tudják, hogg az ásvángvízben lévő ásvángi anbagoktól megkeméngedhetnek az artériák. A szénsavval dtísított ásvánbvíz erősert savas, ami nem tesz jót a testnek. Mindenképpen ki kell küszöbölnünk, kogb üvegbe zárva jusson el hozzánk a víz, és ter­mészetesen folgó vízre kell cserélnünk. A víz sza­badságra vágóik.

Joan ezenkívül a következőket üzeni:

Fontos újból felébreszteni magunkban a vághat, hogg tisztelettel bánjunk a vízzel. Modern kultú­ránkban elvesztettük a szemléletet, amelg tiszte­

lettel tekint a vízre. Az ókori Görögországban az emberek valóban tisztelettel adóztak a víznek, és sokgörög mítosz a víz védelmén alapul. Megjelent azonban a tudománb, és elvetette ezeket a míto­szokat, mert nem voltak tudomángosak. A víz el­vesztette titokzatosságét, csupán egb anbag lett a sok közül, amelget a technika szükség esetén meg­tisztíthat. Azt szoktuk mondani, „a tisztított víz nem tiszta". A víztisztítókban kezelt víz nem az a víz, amelgben ggönbörű kristálgok képződnek. A víznek nem tisztításra, hanem tiszteletre van szüksége.

Ezek a bölcs szavak a víz megfigyelésével töltött hosz­szú évekre vallanak. Rendkívül bátorítóan hatott, hogy egy ilyen kiváló tudósa víz iránt érzett tisztelet­ből adódóan érdeklődést mutatott a kristályokkal vég­zett kutatásaim iránt.

Végül Joan ezt tanácsolta számomra:

Amikor kidolgozza a jégkristálbokkal kapcsolatos elméleteinek fizikai alapjait, a világ komolgab­ban fogja venni kutatásét, ha itt számol be róla, mivel a svájci vízkutatás világszerte nagg elisme­résnek örvend.

Ez mindenképpen bátorítólag hatott akkor, amikor éppen azt terveztem, hogy a vízkutatás támogatására egy központot hozok létre Svájcban.

A víz információt raktároz, és a Földet körbejárva mindenhol elhinti. A víz, amely a világegyetemből ér­kezett, az élet információjával van telítve, és az infor­máció megfejtésének egyik útja a jégkristályok megfi­gyelése.

Amikor a vízből kialakuló sok gyönyörű kristályt látom, olyan érzésem támad, mintha az élet a szemem előtt öltene testet. A kristályok, amelyek az után jön­nek létre, hogy a víznek pozitív szavakat mutattunk, egyszerűen lenyűgözően szépek. A víz válasza a szere­tetre és hklkra nem kevesebb, mint maga a ragyogás. Ezek az éltető szavak szellemmel töltik meg a vizet, amely formába önti, hogy teljes fényében tárja sze­münk elé.

Az a benyomásom, hogy a kristályok figyelése éle­tet teremt. Azért gondolom ezt, mert amikor a kristá­lyokat nézzük, a víz percről percre változtatja megje­lenését. Figyelő tekintetünknek saját különleges energiája van, és míg a jóindulatú tekintet bátorságot

ad, a rosszindulatú elveszi azt.

Egy család, amely előfizetett folyóiratunkra, elvég­zett egy érdekes kísérletet. Rizst tettek két üvegkan­csóba, és egy hónapon keresztül minden nap az egyik­nek azt mondták, köszönöm, a másiknak pedig, hogy te

ostoba, és megfigyelték, hogyan változik a rizs ez idő alatt. Az iskolából hazaérve még a gyerekek is elmond­ták ezeket a szavakat a rizzsel töltött kancsóknak.

Egy hónap elteltével a rizs, amelynek azt mond­ták, köszönöm, erjedni kezdett, és enyhe malátaszerű illatot árasztott, míg az, amelynek a te ostoba szavakat ismételték, rothadásnak indult, és megfeketedett.

A magánkiadásban megjelent könyvemben írtam erről, és ennek eredményeképpen Japánban több száz család végezte el otthon ezt a kísérletet. Minden­ki ugyanarról az eredményről számolt be. Egy család módosított a kísérleten: a többiekhez hasonlóan az egyik kancsó rizsnek ők is azt mondták, köszönöm, a másiknak pedig, hogy te ostoba, de volt egy harmadik is, amelyről egyszerűen nem vettek tudomást.

Vajon mi történt? A rizs, amelyről nem vettek tu­domást, hamarabb kezdett el rothadni, mint amely­nek azt mondták, te ostoba. Amikor mások is elvégez­ték ezt a kísérletet, megint ugyanez lett az eredmény. Úgy tfinik, ha gúnyt űznek belőlünk, az nem olyan romboló hatású, mintha semmibe vesznek.

Pozitív vagy negatív figyelmünkkel egyaránt ener­giát adunk. A legrombolóbb hatású viselkedés a figye­lem megvonása.

Véleményem szerint ez a kísérlet igen fontos ta­nulságokkal szolgál számunkra. Ügyelnünk kell rá, hogy gyermekeinknek jusson a figyelmünkből, és be­

szélgessünk velük. A kedves és szeretetteljes szavakat már a fogantatástól kezdve ki kell mondanunk.

Ha gyengédséggel gondozzuk szobanövényein­ket - szeretettel tekintünk rájuk, és dicsérő szavakat mondunk nekik -, egészségesek és élettelik lesznek. Ugyanez igaz a háziállatokra, sőt a rovarokra is.

Bízom benne, hogy e könyv hatására még több emberben ébred tisztelet a víz iránt, és nagyobb ked­vességgel tekintenek majd rá. Ha így lesz, a vízben még szépségesebb kristályok fognak képződni, és ez­által mindannyian részt veszünk egy kicsiny, ám gyö­

nyörű világ megteremtésében.

Biztos vagyok benne, hogy Isten hatalmas örömét leli művében, és szeretné velünk megosztani hatalmát - a teremtés képességét. Majd gyengédséggel a szemé­ben tekint le ránk, amint szabad elhatározásunkból döntjük el, hogyan éljünk ezzel a képességgel.

Az élet emlékét a víz lelke hozta el erre a Földre. Ebből az emlékből ébredt a lélek, jelent meg az em­ber, míg végül megszülettünk, te és én. És most fi­gyelmünket a víz felé fordítjuk, és újból életet lehe­lünk belé. Tudatunk, jó szándékunk és a szeretet ér­zéséből fakadó mosolyunk mind új életet adnak a víznek, így egy új és tündöklő világegyetem jön létre.

H A R M A D I K F E J E Z E T

Mindent a tudat teremt

mióta a víz csodálatos képességeinek bűvköré­be kerültem, abban a szerencsében volt ré­

szem, hogy lehetőségem nyílt találkozni és kísérlete­ket végezni többféle, a világ más-más részeiről szár­mazó vízzel. A világ különböző pontjairól érkező vízminták mindegyike egyedi, és gyönyörű tulajdon­ságokkal rendelkezik.

Saját szememmel láthattam azt is, hogyan vált szennyezetté a bolygó vize. A Világkereskedelmi Szervezet megállapította, hogy míg a 20. század az olajért vívott háborúkkal kezdődött, a 21. században a vízért fognak háborúkat indítani.

Már szó volt róla, hogy Japán csapvizében a hoz­záadott klór miatt nem alakulnak ki teljes és egész kristályok. A klór alkalmazását legelőször a 20. szá­zad kezdete táján Londonban vezették be, és már több mint ötven éve használják Japánban.

A csapvízzel ellentétben a források, a folyók felső szakaszán és más természetes források vizében gyö­nyörű kristályok képződnek. Azonban a föld mélyé­ről napjainkban felszínre kerülő víz túlnyomó része több mint ötven évvel ezelőtt hullott a felhőkből a földre - abban az időben, amikor Japánban elkezdő­döttaziparosodás.

Az esővíz szennyezettsége mára globális méretűvé vált. Megkíséreltem felvételeket készíteni egy japán nagyváros dioxinnal szennyezett csapvizében kiala­kuló kristályokról, de a vízben a kristályoknak még halvány nyomuk se jelent meg. Az ipari szennyező­dés belépett a körforgásba, útja során beszennyezi a vizet, amely a mérgező anyagokat széthordja a világ­ban.

Azonban van remény. A dioxinnal szennyezett vi­ze városokban élő embereket egyre inkább foglalkoz­tatja vizük megóvása, és évről évre egyre könnyebben alakulnak ki kristályok.

A szennyeződés a tudatunkból származik. Min­denáron bőségben és kényelemben akartunk élni, és önzésünk környezetszennyezéshez vezetett, amely mára a bolygó minden szegletére kihat.

A kristályokról készült fényképek megmutatták, hogy a víz lelkünk tükre. Hogyan fest a lelkünk - és milyennek kellene lennie? A víz ezekre a kérdésekre is választ adhat.

Merre tartunk? Milyen szerepünk van bolygónk megóvásában? Ilyen kérdésekkel csak akkor foglal­kozhatunk, ha felismerjük az ember nagyságát. Talán megérett rá az idő, hogy az embert ne gonosz erőnek tekintsük. Úgy hiszem, alábecsüljük a mindannyi­unkban rejlő, velünk született képességeket. Hatal­mas erő van a kezünkben.

A tudósok becslése szerint az elemek száma 108 és 111 között van. (Gyanítom, hogy a helyes szám 108, de ennek okait később fejtem ki.) Eddig 90 elemről bizonyosodott be, hogy megtalálható az emberi test­ben - az összes élőlény közül csak az emberben van ilyen sok elem. Sejtésem szerint azonban vannak még felfedezésre váró elemek a testünkben (vagy pedig to­vábbi fejlődésünk során, a teljesen kifejlődött emberi lénnyé váláshoz közeledve fognak megjelenni ben­nünk).

A fejlettebb lények az elemek szélesebb skálájával rendelkeznek. Az emberhez képest a növényekben jó­val kevesebb elem található, és mi ennek a következ­ménye? Azt a következtetést vonhatjuk le, hogy az alacsonyabb elemszám egyet jelent a korlátozottabb érzelmi lehetőségekkel. Más állatok is érezhetnek fáj­dalmat, de minden valószínGség szerint csupán az emberek (és az evolúciós fejlődésben az emberhez kö­zel álló állatok) képesek a bánat és a szenvedély ma­gasabb rendű érzelmeire.

Ha figyelembe vesszük, hogy az emberi test egy belső világegyetem, természetes módon következtet­hetünk arra, hogy magunkban hordozzuk az összes elemet. A buddhista tanítás szerint az ember 108 föl­di vággyal születik (mint például zavarodottság, ra­gaszkodás, irigység és hiúság), amelyek egész életé­ben gyötrik. Úgy gondolom, logikus azt feltételez­nünk, hogy a 108 földi vágy megfeleltethető a 108 elemnek.

Sőt, az első rezgésérzékelő mGszer segítségével, amelyet Japánban meghonosítottam, közel kerültünk ahhoz, hogy ez bebizonyosodjon. A mfiszer képes a belőlünk áradó egyedi rezgés mérésére, amelyet aztán vízbe másol. Sok különböző ember rezgését figyeltem meg, és rájöttem, hogy az általunk kibocsátott negatív rezgések megegyeznek a különböző elemek által kibo­csátott rezgésekkel.

Például az ingerültség által keltett rezgések meg­egyeznek a higany rezgéseivel, a harag az óloméval, a bánat és a szomorúság pedig az alumíniuméval. Ugyan­így, a bizonytalanság a kadmiumhoz, a kétségbeesés a vashoz, a stressz pedig a cinkhez kapcsolódik.

Az utóbbi években rámutattak, hogy az alumíni­umlábasok és -edények használatának szerepe lehet az Alzheimer-kór kialakulásában. Ha igaz, akkor en­nek valószínfileg az az oka, hogy az alumínium frek­venciája megegyezik a bánatéval, így az öregkor bána­

ta és szomorúsága előhívja az alumínium hatását, és ez Alzheimer-kór kialakulásához vezet.

Joan Davis, az előző fejezetben említett vízkutató

a következő érdekességről számolt be:

Egg fizikus elvégzett egb kísérletet, amellgel azt vizsgálta, milgen katást gbakorol a vízre a bolg­gók állása. Különböző ásvángi angagokat tartal­mazó vizet használt, és azt figgelte, hogg a papír menngire könngen itala fel a vizet bizongos bolb­góállások mellett.

Azt tapasztalta, hogb amikor a Szaturnusz­nak a Földre ggakorolt hatása erős, az ólmot fel­itatja a papír, míg más elemek, mint a réz, az ezüst és az acel alig vagg eggáltalkn nem rea­gklnak.

Ebből arra következtethetünk, hogg a Szatur­nusz és az ólom szoros kapcsolatban kll eggmás­sal. A férnek rezonálnak az ember érzelmeivel és kangulataival,ígg ebből logikusan azt a következ­tetést vonha~uk le, hogg a Szaturnusz szorosan összefügg a harag érzésével.

Talán a csillagállás és a szenzelgiség között fennálló összefüggésnek, amelgről az asztrológu­sok és mások beszélnek, valamiképpen köze van a fémekkel fennálló kapcsolathoz.

Ez számomra rendkívül sokatmondó elmélet, különö­sen, mivel megvan a saját elképzelésem a 108 földi vágy és az elemek kapcsolatáról. A Naprendszerben 9 bolygó van, amit 12-vel szorozva 108-at kapunk. A periódusos tábla segítségével egy nap talán képesek leszünk megállapítani, hogy mely bolygó mely ele­mekkel hozható összefüggésbe.

Miközben e könyv vázlatát írtam, láttam egy tele­vízióműsort, amelyben elhangzott, hogy a föld min­den elemét egy, a távoli űrben felrobbant csillag ma­gas hője hozta létre. Íme a kirakójáték újabb érdekes eleme.

Egész életünk során ki vagyunk téve a 108 földi vágynak, de hogyan bánjunk ezekkel az elkerülhetet­lennek tűnő negatív érzelmekkel? A negatív érzelmek kezelésének ismerete ugyanaz, mint ami ahhoz kell, hogy boldoguljunk az életben. Mit kell tennünk, ha agyunk haragos, bánatos, irigy vagy más negatív gon­dolatokkal telik meg?

Először is meg kell értenünk, hogy nem vagyunk képesek megszabadulni az érzelmektől, és erre nincs is szükség. Nincs olyan ember, aki tökéletesen men­tes volna a negatív gondolatoktól. Mindannyian ma­gunkban hordozzuk a messzi múltban élt őseink emlékeit, az első ember eszmélésétől kezdve, és aka­ratunktólfüggetlenül mindannyian örökölriink vala­mennyit negatív érzéseikből.

Azonban szenvedünk, ha képtelenek vagyunk megszabadulni a lelkünket felemésztő, állandóan je­lenlévő negatív gondolatoktól és érzésektől. Hogyan szabadulhatnánk meg mindettől, ha csak egy pilla­natra is?

A rezgés elvét alapul véve világos választ kapunk. Csupán annyit kell tennünk, hogy a negatív érzelem­mel ellentétes érzelmet sugárzunk. A két ellentétes hullám egyesítésével a negatív érzelem megszűnik.

Néhány éve egy japán egyetemen kidolgoztak egy módszert, amely hang segítségével szünteti meg a hangot. Az eljárás során olyan zajt keltenek, amely kiiktatja a nemkívánatos zajt, és egy csendes teret hoz létre (például egy telefon közvetlen környezeté­ben). A nemkívánatos zaj hullámhosszúságának meg­állapítása után a kutatók elő tudták állítania hang pontos ellentétét, és hangszórókból sugározva telje­sen megszüntették a zajt az adott területen. Ugyanezt a módszert már korábban is alkalmazták az autók motorhangjának semlegesítésére.

Ezt az elvet az emberi érzelmekre is alkalmazhat­juk. Minden negatív érzelemnek megvan a pozitív el­lentétpárja. Az alábbi érzelmek egymással ellentétes frekvenciát keltenek:

gyűlölet - hála harag - kedvesség

félelem - bátorság idegesség - nyugalom pánik - lélekjelenlét

Az a tény, hogy két ellentétes érzelem ugyanolyan hullámot kelt, két okból is fontos. Az egyik, hogy ­akár Jekyllnek és Hyde-nak - mindnyájunknak két arcunk van. Bizonyára mindenkinek feltűnt, hogy aki hirtelen haragú, hajlamos hamar sírva fakadni, és nem ritka, hogy akit mindenki jó embernek ismer, egyszer csak valamilyen bűncselekményt követ el. Gyakran hallhatunk olyan férfiakról is, akik kedvesek és gyengédek a barátnőjükkel, de amint el akarják hagyni őket, egy pillanat alatt fenyegetővé és erősza­kossá válnak.

Ahogy nincs olyan ember, akiben egy cseppnyi go­noszság se lenne, olyan sincs, aki velejéig gonosz. Ha valakiben egymásnak ellentmondó érzelmek élnek, az mindössze emberivé teszi.

Aki a gyűlölet érzésébe betegedett bele, annak a hála érzésében kell keresnie a gyógyulást.

De ha tisztában vagyunk is ezzel, nem biztos, hogy könnyű a hála érzésével megtölteni a szívünket, ha már kitölti a mások iránt érzett gyűlölet. Ebben az esetben tanácsos egy gyógyító szolgálatait igénybe venni. Lehetséges, hogy a franciaországi Lourdes cso­datévő vize, amelynek gyógyító erőt tulajdonítanak, a

Szűz Mária iránt érzett nagyrabecsülés érzésével van telítve. Ezért azok, akiket a gyűlölet rezgései betegí­tettek meg, csodálatos gyógyuláson mehetnek keresz­

tül, ha isznak a szent vízből.

A homeopátia ugyanilyen elven működik. Hogyan lehetséges, hogy amikor egy mérget addig hígítunk vízzel, amíg jelenlétét már nem lehet kimutatni, a ko­rábban káros anyag gyógyhatásúvá válik? Ha maga az anyag eltűnik, és csupán a rezgésből származó infor­máció marad meg, méreg és gyógyszer között megszű­

nik a különbség.

Logikusan gondolkodva beláthatjuk, hogy a gyógy­szer nem tesz jót a testnek. Ugyan megszünteti a tüne­teket, és megszabadít a fájdalomtól, de erős méreggé is válhat.

A fájdalmat megszüntető gyógyszer frekvenciája éppen a célba vett fájdaloméval ellentétes. Ha külön­féle anyagokat keverünk össze a laboratóriumban, megtalálhatjuk a keresett frekvenciát. Amikor ezt az anyagot egy egérbe fecskendezzük, és a kívánt hatást érjük el, embereken is kipróbáljuk.

Miután az anyag a szervezetbe került, és megszün­tette a fájdalmat, az anyagkeverék rezgése is megszű­nik, és a különböző összetevők visszatérnek eredeti állapotukba, amelyben eredeti rezgéseiket bocsátják ki. Ha azonban ezek a rezgések más sejtszerkezetek­ben is kárt tesznek, káros mellékhatások keletkeznek.

A gyógyszerekkel hatásosan kezelhetőek a beteg­ségek, azonban nem igazán tudjuk, miért hatnak. Ha a rezgés felől közelítjük meg a gyógyszereket, teljesen más kép tárul elénk. Például a műtétek alkalmával a sérült frekvenciát egy jóval erősebb frekvenciával ke­zelik. Tegyük fel, hogy valaki lezuhan egy épület tete­jéről. A becsapódás pillanatában testének a rezgés­száma több százszorosára nő, ami magától értetődően életveszélyes helyzetet teremt. A test frekvenciájának nagyfokú és hirtelen bekövetkező változása óriási fáj­dalmat és sérülést okoz. Ilyen esetekben a kezelés is csak ugyanakkora vagy nagyobb frekvencia alkalma­zásával lehet hatásos - amely gyakran a szike. Az éles eszközök természetüknél fogva igen nagy frekvenciá­val rendelkeznek, és a sebész dolga, hogy ilyen eszkö­zökkel a testbe hatoljon, és helyreállítsa a beteg frek­venciáját.

Véleményem szerint az emberi testet kezelő orvos­nak előbb filozófusnak kell lennie. A múltban az or­vos szerepét a közösség sámánja vagy papja töltötte be, aki arra buzdította az embereket, hogy kövessék a természet törvényeit, helyesen éljék az életüket, és használják a természet kínálta gyógyító erőket.

Ha az orvosok nem csupán a test, hanem az embe­ri tudat beteg részeit is kezelnék, akkor, úgy gondo­lom, jóval kevesebb orvosra és kórházra lenne szüksé­günk. A gyengélkedők inkább egy közeli filozófust ke­

resnének £el, hogy segítsen nekik megérteni, milyen hibákat követtek el, majd azzal az elhatározással tér­nének haza, hogy jobb életet fognak élni. Lehet, hogy a jövő orvosai sokkal inkább tanácsadókhoz fognak hasonlítani, mint napjaink gyógyítóihoz.

Sok emberrel beszélgettem egészségügyi gondjairól, és úgy látom, a betegség a legtöbb esetben negatív ér­zelmek következménye. Ha képesek vagyunk megszün­tetni az efféle érzelmek okát, akkor képesek vagyunk ösztönösen meggyógyítani magunkat. Nem szabad alá­becsülnünk a pozitív beállítottság fontosságát.

A pozitív gondolkodás erősíti az immunrendszert, és elindít a gyógyulás útján - erre az orvosok is kez­denek ráébredni. Például van egy orvos, aki rákos be­tegeit hegymászással kezeli. Azáltal, hogy értelmet ad az életüknek, lélekben megerősödnek, így immun­rendszerük is erősödik.

Egyre fokozódik az érdeklődés a holisztikus gyógyászat iránt, amely nem csupán a betegség tüne­teit kezeli, hanem a beteg életmódjával és lelki egész­ségével is foglalkozik. Az utóbbi időben az orvosok egy szervezetet is létrehoztak, amelynek neve Japán Holisztikus Gyógyászati Társaság, hogy a gyógyítás­nak ezt a fajtáját elterjesszék Japánban.

Elmúltak azok az idők, amikor csak azt hittük el, amit a saját szemünkkel láthatunk, és egyre jobban tudatosul bennünk a lélek fontossága. Ezáltal a meg­

felelő irányba mozdultunk el, és úgy vélem, ebben a században a többség gondolkodásmódját ez fogja meghatározni.

Az emberi test lényegében víz, tudat és lélek. A víz akadálymentes áramlását elősegítő módszerek min­den rendelkezésünkre álló gyógymódnál előbbre va­lók. Minden azon múlik, hogy megőrizzük-e lelkünk tisztaságát. Vajon milyen lenne, ha egész testünket olyan víz járná át, amelyben gyönyörű kristályok ala­kulhatnának ki? Ez megvalósulhat, ha engedjük.

Egyetlen gyógyszer sem olyan hatékony, mint a szeretet ereje. Mióta rádöbbentem erre, az emberek­nek mindig azt mondom, hogy az immunitás a szere­tet. Mi más kerekedhetne felül hatékonyabban a nega­tív erőkön, és adhatná vissza a test életerejét?

Egy ideje mégis úgy érzem, hogy meghatározásom kiigazításra szorul. Most már tudom, hogy az immu­nitást nem kizárólag a szeretet képezi, hanem a sze­retet és a hála együtt. Erről a következő kísérlet győ­zött meg.

Vizet melegítettem mikrohullámú sütőben, hogy megvizsgáljam a mágneses mező kristályokra gyako­rolt hatását. Kétféle vizet használtam: desztillált vizet és olyan csapvizet, amelynek megmutattam a szeretet és kkla szavakat. A desztillált vízben torz és töredékes kristályok képződtek, azonban az, amelynek a szeretet és hála szavakat mutattam, tökéletes kristályokat ho­

zottlétre. Más szóval a szeretet és a hála védetté tet­te a vizet a mágneses tér romboló hatásával szemben.

Már említettem, hogy olyan vízben alakulnak ki a legszebb kristályok, amelynek a szeretet és hála szava­kat mutatták. Persze a szeretet szó önmagában is cso­dálatos kristályokat hoz létre, de a szeretet és hkla együttese páratlan mélységet és kifinomultságot, gyé­mántszere ragyogást kölcsönöz a kristályoknak.

Továbbá azt is megfigyeltem, hogy a szeretet és há­la hatására kialakuló kristályokjobban hasonlítanak a hkla, mint a szeretet hatására képződő kristályok­hoz. Ez azt jelenti, hogy a hála rezgése erősebb és na­gyobb a hatása. A szeretet jellemzően aktív energia, a feltétel nélküli odaadás cselekedete. Ezzel szemben a hála inkább passzív, befogadó energia, abból fakadó érzés, hogy kaptunk valamit - a tudat, hogy megada­tott számunkra az élet ajándéka, amelyet teljes lé­nyünk örömmel fogad el.

A szeretet és a hála közötti kapcsolat a fény és az ár­nyék kapcsolatához hasonlítható. Ha a szeretet a Nap, akkor a hála a Hold. Ha a szeretet a férfi, a hála a n6.

De vajon mit jelent, hogy az árnyék vagy a hála passzív energiája erősebb a szeretetnél? Miközben ezen a kérdésen töprengtem, egy érdekes gondolatra bukkantam, amely nagy segítséget jelenthet a kérdés megválaszolásában, hogy miként élhernénk, és mi­ként kellene élnünk.

Milyen kapcsolatban áll egymással a szeretet és a hála? A kérdésre többek között a víz példájával is vá­laszolhatunk. A vízmolekulát két hidrogénatom és egy oxigénatom alkotja, amelyet a H20 képlet ír le. Ha a szeret és a hála - mint a vízben az oxigén és a hidrogén - aránya egy a kettőhöz lenne, a hála két­szer akkora volna, mint a szeretet.

Úgy gondolom, akkor lelünk egyensúlyra, ha a há­la érzése kétszer akkora bennünk, mit a szereteté. Egy előadásomat követő beszélgetésen, amelyen meg­említettem ezt, egy fiatal nő odajött hozzám, és azt mondta:

- Nagyon érdekes volt az előadás. Nem azt jelen­ti-e mindez, hogy egy szánk van a beszédhez és két fülünk a hallgatáshoz?

- Így van, pontosan így van! - kiáltottam fel, és tudtam, hogy valamivel bölcsebb lettem.

Ha megfigyeljük a természetet, azt láthatjuk, hogy a passzív energia nagyobb erővel rendelkezik. A ten­gerben a halak rengeteg ikrát raknak le, amelyek kö­zül nem kel ki

mindegyik. Csupán kis hányaduk jut el odáig, hogy kikeljen, míg a többi halikra más lények táplálékául szolgál.

Vajon az ember megvalósította-e a két rész hála, egy rész szeretet arányát az életében? Gyanítom, hogy ennek éppen az ellenkezője igaz.

Természetesen nem tagadhatjuk a szeretet nagy­szerűségét, és a legtöbben tisztában vannak a szeretet erejével. Azonban olyan kultúrában nevelkedtünk, ahol a szeretet energiáján van a hangsúly, míg a re­cept másik összetevője kevés figyelmet kap.

Az emberi faj figyelme a láthatatlanról teljes egé­szében a szemmel látható fizikai világra terelődött. És hogy annyi mindent birtokunkba vegyünk a fizi­kai világból, amennyit csak tudunk, kultúránk min­denek feletti uralmának megteremtésére törekedve erdőket irtottunk ki, és sivatagokat szorítottunk visz­sza.

Az emberi társadalom hasonló vívmányai a - csa­ládunk és hazánk iránt érzett -szeretetből fakadnak, de amíg erre a stratégiára építve éljük az életünket, soha nem fog megszűnni a viszály. A 20. század tör­ténete az ellenségeskedés és a háborúk története.

Talán már kezdjük látni, hogy olyan irányban ha­ladunk, amely sehova nem vezet. Túl sok mindent fel­áldoztunk a gazdag élet érdekében. Erdők pusztultak el, eltűnt a tiszta víz, és még magát a földet is feldara­boltuk és eladtuk.

Amire a világnak most szüksége van, az a hála. Először is meg kell tanulnunk, mi a megelégedettség. Hálásnak kell lennünk, hogy egy természetben gaz­dag bolygóra születhettünk, és hálát kell éreznünk a víz iránt, amely lehetővé teszi az életünket. Valóban

tisztában vagyunk vele, mennyire csodálatos, hogy vehetünk egy mély lélegzetet a tiszta levegőből?

Ha kinyitjuk a szemünket, látni fogjuk, hogy a vi­lágban oly sok minden van, amiért hálával tartozunk.

Gondoljunk bele: ha a megtestesült hálává vál­

nánk, mennyire tiszta lenne a testünket kitöltő víz. Ha ez megvalósulna, gyönyörű, ragyogó fénykristály­lyá válnánk.

N E G Y E D I K F E J E Z E T

A világ akár egy pillanat alatt is

megváltozhat

T Tajon hol találhatunk igazán jó vizet?

Talán a svájci Alpok lábainál; esetleg az Északi­vagy a Déli-sarkon? Manapság nem nehéz olyan pa­lackozott vizet találni, amely a világ legjobb vizeként hirdeti magát, de vajon tényleg kaphatunk jó vizet?

A víz nem pusztán H2O. Nem számít, milyen ter­mészetes vagy tiszta vizet iszunk, ha lelkünk nem tiszta, nem fog ízleni.

Hadd kérdezzem meg: Mennyire tiszta a lelked? Nyomasztanak-e a munkahelyi gondok? Mi a helyzet a családi problémákkal? Sérült-e a tudatod? Ha igen, akkor a víz talán jellegtelen és ízetlen számodra.

Sport vagy másféle testmozgás után a víz - még a csapvíz is - ízletes és frissítő. Más szóval: mindenek­előtt az számít, ami bennünk van.

Tudom, ez úgy hangzik, mintha azt mondanám, minden csak a fejünkben létezik, de valójában csak arra szerernék rávilágítani, hogy amikor a hála érzé­

sével isszuk a vizet, a víz fizikailag más, mint amikor lelkünkben sötét érzésekkel isszuk ugyanazt a vizet.

Érzelmeink és érzéseink minden pillanatban ha­tással vannak a világra. Ha az alkotóerő szavait és ké­peit árasztjuk, hozzájárulunk egy gyönyörű világ megteremtéséhez. Ha azonban a rombolás üzenete árad belőlünk, a világegyetem pusztulásához járu­lunk hozzá.

Ha ez tudatosul bennünk, többé nem leszünk ké­pesek haraggal szólnia körülöttünk lévőkhöz, vagy másokat okolni saját hibáink vagy gyengeségeink mi­att. Belső világunkat egy pillanat alatt megt~áltoztat­hatjuk. Mindössze egy egyszerű döntést kell meghoz­nunk. A szeretet és hícla világét választom, vagg egg meggbötört, elégedetlenséggel és nbomorzískggal teli vi­lágot? A választ az dönti el, hogy az adott pillanatban milyen a szellemi beállítottságunk.

A buddhista tanítás szerint a világon minden ál­landóan változik, és mégsem változik semmi. A rez­gés elvei alapján a rezgés energiájának örökkön-örök­ké, állandó mozgásban kell maradnia.

A megértés, hogy minden ebben a pillanatban lé­tezik, reményt és fényt hoz az életünkbe. Többé nem kell a múlt miatt keseregnünk, és tudni fogjuk, hogy a jövő olyan lehet, amilyennek kívánjuk. Ebben a pil­lanatban is, így, ahogy vagyunk, a kezünkben van mindennek a lehetősége.

A VÍZ REJTETT BÖLCSESSÉGE f~ I A VILÁG AKÁR EGY PILLANAT ALATT...

Aki szeretné megtapasztalni, mekkora hatást gya­korolhat tudata a világra, annak azt javaslom, hogy végezzen el egy egyszerG kísérletet egy játékkal, ame­lyet nevezzünk „felhőeltüntetésnek". A játék lényege, hogy gondolataink erejével próbálunk meg eltüntetni egy felhőt.

Egy viszonylag derűs napon nézzünk fel az égre, és válasszunk ki egy felhőt, mondjuk egy olyat, ame­lyik nem túl nagy. Ebben a játékban nagyon fontosak a gondolataink, és ugyanolyan fontos hinnünk ab­ban, hogy a felhő el fog tűnni, azonban nem szabad túlzottan erőlködni. A túlzott erőlködés megakadá­lyozza az energia irányítását.

Amikor készen állunk, képzeljük el, hogy tuda­tunkból egy láthatatlan energiasugarat bocsátunk a felhő felé, amely felbontja azt. Képzeljük el, hogy a lé­zersugár az egész felhőt - és nem csak egy részét - ta­lálja el.

Ekkor mondjuk azt múlt időben, hogy „a felhő el­tűnt"; ezzel egy időben az energiának mondjuk azt (ugyancsak múlt időben): „köszönöm, hogy megtetted". Ha követjük a lépéseket, biztos vagyok benne, hogy a felhő percek alatt halványulni kezd, majd eltűnik.

Ahogy a kísérletből is látható, az emberi tudat óriási hatást gyakorol a körülöttünk lévő világra. A felhő gáz halmazállapotú víz, ezért különösen gyor­san reagál az akaratunkra.

Ha valaki azt állítja, hogy a tudat hatással van a fi­zikai világra, szokás szerint azt kockáztatja, hogy tu­datlansága okán kiközösítik. Azonban a tudomány fej­lődése arra a pontra jutott, ahol a tudat és az elme megértésének kudarca a köriilöttünk lévő világ nagy részének csak korlátozott megismerését teszi lehetővé.

A kvantummechanika, bizonyos pszichológiai el­méletek (mint például Jung követői) és a génsebészet mind megmutatta számunkra, hogy létezik egy másik világ is azon kívül, amelyet oly jól ismerünk. Ezt a vi­lágot szemmel nem láthatjuk, ujjal nem tapinthatjuk. Ez olyan világ, ahol az idő nem létezik.

David Bohm, a híres elméleti kvantumkutató az érzékeink számára hozzáférhető világot „megnyilvá­nuló rendnek", a belső létet pedig „rejtett rendnek" nevezi. Úgy látja, hogy minden, ami a megnyilvánuló rendben létezik, a rejtett rendbe van burkolva, és a megnyilvánuló rend minden egyes része tartalmazza a rejtett rend összes információját.

Talán ezt nem könnyű megérteni, de arról beszél, hogy a világegyetem minden része magában foglalja a világegyetem minden részének az információját. Más szavakkal: egy egyénben - még az egyes sejtekben is ­a világegyetem minden információja megtalálható.

A világegyetem információja az időt is magában foglalja. Más megfogalmazásban az, hogy itt és most létezünk, minden jelen, múlt és jövőbeli információ­

val együtt a világegyetem információjának a része. Tehát nem csupán képzelődés, hogy az egész világ egyetlen pillanat alatt megváltozhat.

De gondolkozzunk el egy pillanatra erről a pilla­natról. Hogyan magyarázhatjuk a fizika segítségével? David Bohm magyarázatában a belső világegyetem egy bizonyos jellege minden pillanatban az időbe ve­tül, és létrehozza a jelent. A következő pillanat szin­tén egy másik jelleg kivetülése, és így tovább. Más szóval minden pillanatban egy másik világot látunk. Azonban az egyik pillanatnyi világ hatással lesz a kö­vetkezőre, így számunkra mindez egyetlen folyama­tos világnak tűnik.

Az elmélet szerint a világ minden pillanatban megváltozik, és újjáteremtődik. A világ megteremté­sének folyamatában tudatunk is szerepet játszik. Azt hiszem, aki ráébred erre, annak örökre megváltozik az élete.

A téma bonyolult, talán némi zavart is okozott. Ha azonban visszatérünk a kristályokhoz, több kérdésre könnyebben választ találhatunk. A világ pillanatról pillanatra változik, és a víz elsőként ismeri fel ezeket a változásokat.

Korábban említettem, hogy készítettem egy rez­gésmérő műszert, amelynek a segítségével a vizet igyekeztem jobban megérteni. Az első öbölháború kezdetekor, Irak lerohanásának délutánján a csapvíz

rezgését vizsgáltam Tokióban, és a higany, az ólom, az alumínium és más, emberi szervezetre káros anya­gok rezgésében rendhagyó mértékű erősödésttapasz­taltam. Semmi kézzelfogható magyarázatot nem talál­tam erre; először arra gondoltam, talán a műszerrel van valami gond, de az újra elvégzett mérések ennek az ellenkezőjére utaltak. Csak másnap, az újsághírek olvasása után jöttem rá az összefüggésre. A címlapo­kat az öbölháború kirobbanásáról szóló hírek borítot­ták. Állítólag az első napon ledobott bombák súlya az­zal egyenértékű, amelyet az egész vietnami háború során dobtakle.

Japánban, a Közel-Kelettől több ezer kilométeres távolságra már majdnem pontosan akkor meg tudtam mérni a káros anyagok rezgését, amikor kirobbant a háború. Felmerül a kérdés, hogy ez valóban lehetsé­ges-e?

Természetesen a Közel-Keleten ledobott bombák káros következményei nem értek el azonnal Japánba. De a Föld egyik oldalán felrobbant bombák káros rez­gései azon nyomban elérték a világ többi részét is. Ezek a rezgések tér és idő korlátaitól függetlenül ter­jedtek szét.

Sejtésem szerint a rezgések nem háromdimenziós világunkban, és nem is egy másik dimenzió láthatat­lan világában léteznek, hanem egy köztes világban. Amikor valami történik a Földön, akármelyik világ­

bon, elsőként a víz érzékeli és mutatja meg az új in­formációt számunkra.

Az öbölháború idején még nem kezdtem el kristá­lyokat fényképezni, de biztos vagyok benne, hogy igen érdekes felvételek készültek volna.

Hadd mondjak el még egy példát arra, amikor a rezgések közvetlenül hatottak a fizikai világra. Ebben az esetben az ima ereje tisztította meg a vizet.

Japán középső részén, Fujiwara Damban, a síntó vallás singon szektájának egyik papja, Houki Kato egy mágikus erejű szöveget ismételgetett. Első talál­kozásunk alkalmával két fényképet mutatott nekem, amelyek mély benyomást tettek rám, ezért tanúja kí­vántam lenni annak, amit megörökítettek. Az egyik felvétel a ráolvasás előtt, a másik azt követően ké­szült; az utóbbin szembeszökő különbség volt megfi­gyelhető: a víz jóval tisztább volt.

A mágikus szöveg ereje a szavak szellemétől szárma­zott, így lehetséges, hogy a szavak szellemének ener­giája tisztította meg a tó vizét. Hogy ezt bebizonyít­sam, elhatároztam, hogy fényképeket készítek a víz­ben a ráolvasás előtt és után kialakuló kristályokról.

A pap a tó partján állva, körülbelül egy órán ke­resztül ismételgette a szöveget, amit videokamerával rögzítettem. Miután befejezte, elbeszélgettünk; ne­gyedóra sem telt el, és társaim szólítottak.

- Ez hihetetlen! A víz a szemünk láttára válik egy­re tisztábbá - mondta egyikük. Valóban így volt. Ha­tározottan látni lehetett, amint a víz egyre áttetszőb­bé válik. Még a tó fenekén lévő növényzetet is ki lehe­tett venni, amely korábban rejtve maradt a zavaros vízben.

Ezt követően felvételeket készítettünk a kristá­lyokról. A ráolvasás előtt kialakult kristályok torzak voltak, hatalmas fájdalomtól eltorzult arcra emlékez­tettek. A ráolvasás után vett vízben azonban tökéletes és pompás kristályok jöttek létre. Egy hatszöglett alakzat egy kisebb hatszögletű alakzatot foglalt magá­ban, és az egészet dicsfényszerű fénymintázat övezte.

Természetesen némi időbe tellett, amíg a ráolva­sást követően kitisztult a víz, ami arra utal, hogy az anyag szabad szemmellátható változásai fokozatosan következnek be. Azonban nem kétséges, hogy az ima rezgéseit azonnal átveszik a közelben lévő tárgyak, így a közeli vízre is hatnak. Ezt a fizikai jelenséget nem lehet megmagyarázni anélkül, hogy elfogad­nánk, egy másik világ is létezik azon kívül, amelyet a sajátunknak nevezünk.

Azonban a történet ezzel még nem ért véget. Né­hány nappal a kísérlet után váratlan eseményről szá­molt be a sajtó. A tóban egy nő holttestére bukkan­tak, és amikor ezt meghallottam, eszembe jutott,

hogy a vízben az ima előtt keletkezett kristályok mennyire hasonlítottak egy kínoktól szenvedő arcra.

A nő szelleme talán a kristályokon keresztül pró­bált közölni velünk valamit. Szeretném hinni, hogy a ráolvasás legalább részben megszüntette a szenvedé­seit.

Egy másik világ is létezik azon kívül, amelyben élünk. Ha onnan tekintünk világunkra, olyan dolgo­kat láthatunk, amelyek itt rejtve vannak előlünk.

Dr. Rupert Sheldrake olyan kutató, aki ezzel a lát­hatatlan világgal összefüggésben igyekszik jobban megérteni egy új világképet. Miután a Cambridge-i egyetemen biokémiai doktorátust szerzett, ott maradt biokémiát és biológiát tanítani, ugyanakkor a termé­szettudományi akadémia tagjaként is működött.

Dr. Sheldrake elméletét egy több mint húsz évvel ezelőtt írt könyvében vázolja fel, amelyet a Nature cí­mű tudományos folyóirat azzal a kijelentéssel utasí­tott el, hogy el kellene égetni. Ennek ellenére elmélete sokakat megérintett, és továbbra is folytarnak kutatá­sokat ezen a téren. Vajon mi keltett ekkora feltűnést?

Azt mondják, ha valami kétszer megtörtént, az új­ra meg fog történni. Különös, hogy a balesetek és a bűntények sorozatban szoktak előfordulni. Ha a tör­

Megjeggzés: A következő oldalakon látható színes fényképekről az ötödik fejezetben lesz majd szó.

ténelmet és a társadalmi irányzatokat nézzük, láthat­juk, hogy hosszabb időszakok elteltével az események rendszerint megismétlődnek. Hogyan magyarázható ez a különös ismétlődés? Dr. Sheldrake a tudomány segítségével kísérelt meg választ találni erre.

A tudósok a szabad szemmel nem látható tarto­mányt szokás szerint úgy közelítik meg, hogy következ­tetések útján különítenek el egy fizikai jelenséget. Dr. Sheldrake megközelítése azonban teljesen eltér ettől.

Elmélete szerint, ha valami megismétlődik, egy morfogenetikus mező jön létre, és a rezonancia ezzel a mezővel növeli annak a valószínűségét, hogy az ese­mény újra megtörténjen. A morfogenetikus mező nem energia alapú információ, inkább egy ház terv­rajzához hasonlítható.

Ezt a rezonanciaelmélet egyik példájának is te­kinthetjük. Dr. Sheldrake felvetette, hogy az esemé­nyek ugyanúgy képesek rezonálni, mint a hang. Az ilyen események helyszínét morfogenetikus mező­nek, az ismétlődő események jelenségét pedig morfo­genetikus rezonanciának nevezi.

Bár elméletét a Nature azonnal elvetette, a nyitot­tabb elmék komolyan vették, és ez elmélyült vitákat eredményezett. Dr. Sheldrake kétségtelenül elhagyta a tudomány által kitaposott ösvényeket, de el kell is­mernünk, hogy elméletével közel került a hagyomá­

nyos tudomány számára megfoghatatlan rejtélyek magyarázatához.

Az ilyen rejtélyek megvitatásakor gyakran szóba kerülnek a glicerinkristályok. A glicerin felfedezését követő negyvenegynéhány évben általánosan elfoga­dott tény volt, hogy a glicerin nem hoz létre kristályo­kat. Ekkor egy nap a Bécsből Londonba tartó úton egy tartály glicerin kristályosodni kezdett.

Nem sokkal később, valahol egészen máshol, újra megtörtént a glicerin kristályosodása. A kristályoso­dás egyre gyakrabban fordult elő, és ma már általáno­san elfogadott, hogy a glicerin 17 °C (63 °F) alatt kristályokat hoz létre.

Mi következik mindebből?

Amikor a kristályok először alakultak ki (bármi volt is az oka), egy morfogenetikus mező jött létre, majd később ehhez a mezőhöz idomulva minden gli­cerin kristályokat kezdett alkorni. Ez a jelenség még több más anyagnál is előfordult. A világ minden vélet­lenszerűsége ellenére, ha egy anyag egyszer kristályo­sodni kezd, sok esetben általános vonásává válik,

hogy később is kristályokat hoz létre.

Néhány évvel ezelőtt egy angol televíziós csatorna úgy döntött, hogy egy nyilvános kísérlettel próbálja meg ellenőrizni dr. Sheldrake morfogenetikus rezo­nancia elméletének érvényességét. Készítettek két festményt: mindkettő esetlegesnek tűnő mintázato­

kat ábrázolt, de ez egyikben egy kalapot viselő nő, a másikban pedig egy bajuszos férfi képét rejtették el. A két alakot úgy festették meg, hogy nem lehetett ész­revenni őket.

A kísérletnek három szakasza volt. Először, még az élő adás előtt, egy csoportot arra kértek, hogy pró­bálják meg leírni, mit látnak a képeken. Ezután, már adásban, felfedték a bajuszos férfit ábrázoló kép tit­kát. Végül a műsor végén egy másik csoportot, akik nem láthatták az adást, megint arra kértek, hogy pró­bálják meg felismerni, mit ábrázolnak a képek.

Vajon mi lett az eredmény? A második csoport sokkal nagyobb sikerrel ismerte fel a bajuszos férfi képét, mint az első. A kísérlet végrehajtói mindent

megtettek, hogy az összes lehetséges tényezőt számí­tásba vegyék, például Anglián és Írországon kívül minden néző elől elrejtették az adatokat, de az ered­mény mindig az lett, hogy a második csoport három­szor jobban teljesített, mint az első.

A kísérlet azt mutatja, hogy amikor valaki tudatá­ra ébred valaminek, akkor ugyanez másokban is könnyebben tudatosul. A helyes válaszok ugrásszerű növekedését a morfogenetikus mező hatása tette lehe­tővé.

Dr. Sheldrake szerint nem kizárólag a DNS felelős azért, hogy a családtagok hasonlítanak egymásra, ha­nem a morfogenetikus rezonancia is szerepet játszik

ebben. Dr. Sheldrake elmélete segít megérteni az úgy­nevezett véletlen egybeeséseket (más néven „szinkro­nicitást"), valamint a csoporttudatot (kollektív emlé­kezet) és az archetípusos mintákat is.

Dr. Sheldrake elméletének az a lényeges tanulsá­ga, hogy ha a morfogenetikus rezonancia elterjed, ha­tása minden időre és térre kiterjed. Más szóval, ha létrejön egy morfogenetikus mező, azonnal hatást gyakorol minden más helyre, és ez egy pillanat alatt megváltoztatja az egész világot.

Amikor először hallottam Dr. Sheldrake elméletét, meglehetősen izgatott lettem, mert a vízkristályokkal végzett kutatásom nem más, mint kísérlet a morfoge­netikus mező rezonanciájának szabad szemmel látha­tó megjelenítésére.

A kristályok lefényképezésére irányuló próbálko­zásaim az első hónapban kivétel nélkül kudarccal végződtek, de amint sikerült elkészítenem az első fel­vételt, más kutatók is sikerrel kezdtek járni. Talán ez is a morfogenetikus rezonancia hatása.

Dr. Sheldrake elméletével Eüchi Hojiro Japánban megjelent, nagy sikere könyvében találkoztam elő­ször, amelynek címe Miképp lehetséges?, de akkor kez­dett el igazán érdekelni, miután a Hat érdekes tudós cí­mű dokumentumfilmben láttam Sheldrake-et. Négy évvel később a véletlen úgy hozta, hogy egyik európai előadókörutam alkalmával személyesen találkozhat­

tam vele. Az előadásokon részt vevő egyik barátom is­merte Sheldrake feleségét, és úgy alakult, hogy meg­hívtak londoni otthonukba.

Kellemes meglepetés volt számomra, hogy már hallott a vízkristályokkal végzett kutatásomról.

- Legalább hetente kapok egy olyan levelet, amely­ben önről írnak - mondta.

Sok mindent szerettem volna kérdezni tőle, de őt is nagyon érdekelte a munkám, és kiderült, hogy ne­ki is legalább annyi vagy még több kérdése volt felém. Többek között ezt mondta:

Tanulmknboztam elő szervezeteket, vizsgáltam a viselkedésüket, a vizet azonban nem; ígg hát a vi­zet nem ismerem. De valószínű, hogg eggszer ösz­szefüggésekre bukkanunk az érc kutatásaim és az ön, vízkristálgokkal végzett kutatásai között.

A legjobban az érdekel, hogg a megfiggelés milgert hatással van a megfigbelés tárgbkra. Vannak, akik tudják, ha valaki a hktuk mögül nézi őket. Olgan kutatást szeretne1z végezni, amelbnek során megpróbálnám ezt statisztikai úton kimutatni.

Fennáll a veszélb, hogb a kutatás során a bl­zonbíte1zul szolgáló adatok szubjektívek lesznek, ezért felmerült bennem, hogg esetleg használhat­néh vizet a kísérlethez. Megpróbálok féngképeket

készíteni a kristálgokról, hogb lássam, bogban változik a víz különböző feltételek mellett, mint peldkul, amikor nem vesznek róla tudomást, majd amikor különleges tehetséggel rendelkező, átlagos és különösen rosszindulatú emberek figge­lik meg.

Amit elmondott, szembetGnően emlékeztetett a kísér­letre, amelynek során a figyelmen kívül hagyott üveg­ben lévő rizs hamarabb rothadt meg, mint azok, ame­lyeknek a köszönöm és a te ostoba szavakat mondogat­ták. Amikor elmeséltem neki ezt a kísérletet, még izgatottabbá vált, és felvetette, hogyha csak a vízre irányuló figyelem hatását vizsgálnám, könnyebben jurnék eredményhez, mint amikor rizst is használok (amelynél számolni kell a mikrobák összetett növeke­dési folyamatával is).

Dr. Sheldrake-et újabban erősen foglalkoztatja a telepátia jelensége. Elvégzett egy kísérletet, amellyel azt vizsgálta, hogy a kutyák megérzik-e, amikor gaz­dájuk hazaindul. A megfigyelést videokamerákkal vé­gezte, és több mint kétszáz ilyen esettel bizonyította ezt a jelenséget.

Szeretnék átadni egy üzenetet, amelyet dr. Sheld­rake mondott el nekem:

Életünket egg láthatatlan energia működése teszi lehetővé. Ezért bízom benne, hogg ennek mindig tudatéban leszünk, és figgelünk a körngezetünk­ben lévőkre és mindarra, ami körülöttünk törté­nik. Ez nagbon fontos, mert tekintetünk hatkssal van arra, amit figgelünk. Úgb tűnik, ezzel min­denki tisztában van, azonban mégsem eszerint élünk. A szülőknek fzgbelniük kell ggermekeikre. Ez egg és ugganaz.

Figyelmünk által - bármire is irányul - a szeretet fe­jeződik ki. Dr. Sheldrake élen jár a tudat tárgyakra gyakorolt hatásának tanulmányozásában, így szavai különös jelentőséggel bírnak.

Ha a víz tanításait ötvözzük dr. Sheldrake elméle­teivel, közelebb kerülünk ahhoz, hogy megfejtsük azt a sok titkot, amelyet világunk rejt. Mindannyiunkban megvan a világ megváltoztatásának varázslatos képes­sége. Isten mindnyájunkat teremtő erővel ruházott fel. Ha teljes mértékben kihasználjuk ezt az erőt, mindössze egyetlen pillanat is elég lesz, hogy megyál­toztassuk a világot.

Akik nem látnak kiutat gondjaikból és gyötrel­meikből, azok számára jelentős enyhülést jelenthet ez a lehetőség. Te - igen, te - képes vagy megváltoztat­ni a világot!

A világon minden kapcsolódik mindenhez. Bármit teszünk is éppen, azzal egy időben ugyanazt teszi va­laki más is. Milyen morfogenetikus mezőt kellene te­remtenünk? A fájdalom és rosszindulat mezőjét hoz­zuk-e létre, vagy szeretettel és hálával teli világot te­remtünk?

Ha víz előtt ülünk, és a szeretet és hála üzenetét su­gározzuk magunkból, valahol a világon valaki szere­tettel és hálával telik meg. Egy lépést sem kell ten­nünk. Az előttünk lévő víz a világ minden vizével kapcsolatban áll. A víz, amelyet figyelünk, a világ minden részén lévő vízzel rezonanciába lép, és szere­tetteljes üzenetünk a világ minden egyes emberének a lelkéhez eljut.

A világot szeretettel és hálával vonhatjuk be. Eb­ből egy tündöklő morfogenetikus mező jön majd lét­re, amely megváltoztatja a világot. Nem kell foglal­koznunk térrel és idővel; itt és most csodálatos lehe­tőségeink vannak.

A

Ö T Ö D I K F E J E Z E T

Egy mosolygó világ

Mivel azt szerettem volna, hogy a lehető leg több ember megismerje a világegyetem cso­

dálatos titkait, amelyeket a vízkristályok fednek fel számunkra, megjelentettem Japánban a róluk készült fényképalbumomat, de Európából még több visszajel­zést kaptam. Úgy tűnik, olyan hullámjelenség kelet­kezett az emberek lelkében, amely képzeletemet messze felülmúló sebességgel terjedt.

Mi kelthette fel ennyi különböző országban oly sok ember érdeklődését? Úgy gondolom, amikor vala­ki a vízkristályokról készült fényképeket nézi, a testé­ben lévő víz fizikai változáson megy keresztül. A víz egy üzenetet tartogat a világ számára: A világot a sze­retet és a hála tartja össze.

A szeretet és a hála a természet alapelvei. A világ­egyetemet átszelő hosszú útja után a víz szeretettel és hálával a szívében a Földre érkezett. Ez a szeretet és hála teremtette az élet első szikráját, majd biztosította

a fejlődéshez elengedhetetlen gyengéd gondoskodást. A vízkristályokról készült fényképekre pillantva, egy ősi emlék ébred bennünk, amely a testünk minden egyes sejtjében jelenlévő víz mélyén szunnyad.

A víz üzenete a szeretet és a hála.

Nézzük meg újra a könyv 129-160. oldalán látha­tó felvételeket. A képek gyönyörű világunkat tükrö­zik. Megmutatják, milyen változás következik be a vízben a világ tájainak és zenéinek hatására, és össze­hasonlíthatjuk a csapvizet a természetes vízzel.

Az első fejezetben említettem már, hogy a világ először az első vízkristályos fényképalbumomon ke­resztül szerzett tudomást a munkámról. Mindez Shizuko Ouwehand, egy holland állampolgárságú ja­pán hölgy munkájának köszönhető, aki jelenleg a tol­mácsom.

Egy közös ismerősünk mutatott be minket egy­másnak, majd amikor Shizuko felkeresett az irodám­ban, éppen abban a hónapban jelent meg először Ja­pánban a fényképgyűjtemény, ezért a kezébe adtam egy példányát.

Amint rápillantott a fényképekre, látszott rajta, hogy a hatásuk alá került. Akkor és ott hetvenhét pél­dányt megvett, amelyeket később Hollandiában, Svájcban, Németországban, az Egyesült Államokban, Ausztráliában és a világ más országaiban élő barátai­nak, ismerőseinek küldött el.

Alig telt el idő a könyvek postázása után, máris kezdték elárasztania visszajelzések. Mintha sok em­ber épp a kristályokban lelt volna rá arra, amit kere­sett. Shizuko ezután meghívott, hogy tartsak előadást a tanácskozáson, amelyet Emberi ékkövek keresése cím­mel minden évben megrendez Svájcban, Zürichben.

Az eseményt követő héten nagy éves összejövetelt tartottak; Shizuko segítségével lehetőségem nyfft rá, hogy riporterek előtt tarthassak előadást, és interjút adjak néhány folyóirat számára. Ennek eredménye­képpen hatalmas érdeklődés támadt a munkám iránt, és sokak értették meg, mivel foglalkozom.

Az egyik személy, aki e nagy esemény hátterében állt, Manuela Khim volt, még valaki, akit megigézett ez a fényképalbum. A következő üzenetet küldte szá­

morcra:

Két ggermekem van, ígb tudom, hogb tejesen más katbst érünk el, ha szeretettel szólunk a gbe­rekekbez, mint amikor csak utasí~uk őket. Ez a tedd meg, kérlek és a csináld! közötti különbség. Azt is világosan megértettem, hogb ezt mindent egbes sejlünk érzi.

A vízkristálbok a mindennapi eleiünkre vo­natkozó fontos dolgokra tanítanak. Mándennap­jainkban mágneses mezőkkel vagbunk körülvéve. Képtelenek vaggunk szkmítógép nélkül élni.

Azonban tisztán lágyuk, mekkora különbség van aközött, hogb nem vaggunk tudatéban a mágne­ses mezők veszélgeinek, vagg tudunk erről, és óva­tosak vagbunk. Mindez nagb katást ggakorolt rám.

Miután látta a fényképeket, Manuela meghívott, hogy tartsak egy előadást, amelyet ő szervez meg. Először egy kisváros, Sanglant környezetvédelmi képviseleté­vel beszélt egy - a víz és környezet témáival foglalko­zó - előadásról, de azt a választ kapta, hogy a téma ké­nyes volta miatt nem segíthetnek. Ezt követően a szellemi kérdések iránt nyitottabbak felé fordult, és olyan emberek csoportjait gyűjtötte egybe, akik vágy­tak a szabad szemmel láthatatlan világ felfedezésére. Mindazok, akik hallottak a vízkristályokról, szemmel láthatóan érdeklődőek érlelkesek voltak.

Manuela igyekezetének köszönhetően egy hét alatt három svájci városban tartottam előadást, és az­zal a tudattal térhettem vissza Japánba, hogy renge­teg olyan ember van, aki szeretne többet megtudni a tevékenységemről.

Manuela meghívását számos másik követte, és bárhol beszéltem a vízkristályokról, csodálatos visz­szajelzéseket kaptam. Többször elutazhattam Euró­pába, ahol olyan előadótermekben tarthattam előadá­sokat, amelyek zsúfolásig teltek azokkal az emberek­

kel, akiket személyes vagy szakmai okokból foglalkoz­tatott a víz témája.

Az ezt követő újságcikkek tovább fokozták a nem­zetközi érdeklődést, és ahogy egyre több és több em­bert kezdett el foglalkoztatni a fényképgyűjtemény, elárasztottak az előadásokra és bemutatókra szóló fel­kérések.

Munkám híre Európából az Egyesült Államokba is eljutott, ahol meghívtak a Harvardra, valamint Bos­ton külvárosában egy „szabadiskolába", amelybe olyan gyermekek jártak, akik nem voltak képesek be­illeszkedni a fegyverekkel, drogokkal és erőszakkal fertőzött amerikai társadalomba. Talán a diákok érzé­kenysége volt az oka, hogy ők még fogékonyabbak vol­tak a vízkristályokról átadott információkra.

Biztos vagyok benne, hogy megértették: a barát­ságtalan szavak ugyanúgy kárt tesznek az emberek­ben, mint a vízben. Mosolygok, miközben elképze­lem, hogy aznap hazatérve megmondták a szüleik­nek, ne mondjanak olyasmiket, mint ggerünk leckét írni! vagy takarítsd ki végre a szobád!

Azonban mindez a rezonancia jelenségének csak az egyik oldala. Ahogy az érzékeny lelkükben valami­lyen módon sérülést szenvedett emberek megismer­kednek a vízkristályokkal, a víz üzenete egyre gyor­sabban terjed el a világon.

Azt is mondhatnánk, hogy ez azért történhetett meg, mert az emberek válaszokat keresnek ezekben a zavaros időkben. Nincs kétségem afelől, hogy a víz­kristályok egy közös gyújtóponttá válnak világszerte mindazok számára, akik értelmet próbálnak találni a káoszban.

Németországba, Svájcba, Hollandiába, Angliába, Franciaországba, Olaszországba, Kanadába és az Egyesült Államokba tett látogatásaim lehetőséget te­remtettek számomra, hogy találkozhassam és kapcso­latot tarthassak sok más emberrel a világon, akik szintén a vizet kutatják. Talán mert a víz oly rejté­lyes, megközelítésük változatos és eredeti.

A víz iránti érdeklődésem azzal jár, hogy - mivel a világ valamely pontján mindig tartanak tudományos tanácskozásokat és gyeléseket - meglehetősen elfog­lalt vagyok, olykor túlságosan is elfoglalt. A svájci tu­dományos tanácskozást azóta még két alkalommal megrendezték, és valószíne, hogy az idő előrehaladtá­val még nagyobb méretűvé és nemzetközibbé fog vál­ni. Ausztráliában és Angliában is részt vettem tudo­mányos találkozókon.

Kezdetben nem tudtam, mekkora lehet az érdeklő­dés a víz iránt Európában és más országokban, most már viszont látom, hogy máshol is legalább akkora vagy még nagyobb, mint Japánban. Hallottam egy ja­pán csoportról, amely a Zürichi-tavat látogatta meg.

A tó oly gyönyöre volt, hogy a csoportból valaki meg­kérdezte a svájci idegenvezetőt:

- Miért nincsen sehol sem szemét?

Az idegenvezető, aki számára magától értetődő volt a tó tisztasága, nemigen tudta, mit is feleljen, így visszakérdezett: - Hogy jut eszébe ilyen kérdés?

Mindenhova magammal viszem a vízkristályokról készült diafelvételeket, majd megmutatom azt is a hallgatóságnak, hogy saját lakóhelyük vizében milyen kristályok alakulnak ki. Mondandómat hallva és a ké­peket látva, az európaiak szemmel láthatóan megle­pettek, és le vannak nyűgözve. Ez az őszinte reakció azt mutatja, hogy magasan fejlett a tudatosságuk a vi­zet illetően.

Japánban a kristályokat előállító kutatásilehető­ségeim korlátozottak, ezért felkérést kaptam, hogy hozzak létre egy kutatóintézetet Európában. Válasz­ként elmondtam egy tervemet, amely már régóta for­

málódik a fejemben.

A terv nagyszabású és egyedi: olyan kutatóintéze­tet szeretnék létrehozni, amely maga is egy hatszögle­tű vízkristályt formáz. A vízkristályok tanulmányo­zására szolgáló laboratórium az épület középpontjá­ban lesz, és körülötte hat másik laboratórium fog elhelyezkedni, amelyek különböző tudományágak és területek - fizika és matematika, biológia és orvostu­domány, csillagászat és oceanográfia, filozófia és val­

lás, kémia és műszaki tudományok - tanulmányozá­sára szolgálnak majd. A laboratóriumok mindegyike 18 kutatási területre fog összpontosítani, tehát össze­sen 108 területre.

Hosszú időn keresztül terveztem ezt, de akkor me­rült fel bennem az ötlet, amikor töprengésem elveze­tett addig a kérdésig: miért van ilyen rossz állapotban bolygónk környezete, miért olyan zavarodottak az emberek, és civilizációnk miért olyan, amilyen? A kérdéseken elmélkedve, arra a következtetésre ju­tottam, hogy mindezért egyfelől a tudományos világ gőgje és lelkiismeretlensége, másfelől a hatalom ma­gatartása közösen felelős, amely engedi és ösztönzi egy ilyen társadalom kialakulását.

Persze, vannak olyan tudósok, akiknek saját aka­ratuk van, és saját tudatosságuknak megfelelően dol­goznak. De ha a társadalom állapotát nézzük, be kell látnunk, hogy igazán kevesen vannak azok, akik az emberi faj fennmaradásának és bolygónk megtisztítá­sának a szándékávaltevékenykednek.

Nem ez jellemzi például azokat a tudósokat, akik mindig a rendelkezésére állnak a víz klór általi szeny­nyezése mellett kitartó japán hatóságnak, amely rom­lásba viszi a társadalom egészét.

Természetesen nem kizárólag a tudósok a felelő­sek a problémákért. A társadalom alapjai olyannyira meggyengültek, hogy egy maroknyi tudós többé már

nem képes megváltoztatni azt a sajnálatos irányt, amelyben haladunk.

Hogyan változtathatnánk irányt, és mit tehet­nénk, amely jelentősen javíthatna a tudományos viiá­got átható, nyomasztó állapoton? Úgy gondolom, a tudományos világ körülményeinek és rendszereinek megváltoztatásával kellene kezdenünk.

Olyan kutatóintézetről álmodom, ahol a helyi kö­zösség összefog a tudósok támogatására, akik a saját területükre összpontosítanak, de más területek iránt érdeklődő tudósokkal is kapcsolatban vannak, így szélesítik egymás látókörét, és az alapján építhetik fel kutatásuk menetét. A közösség segítene a szükséges pénzügyi és egyéb feltételek megteremtésében is, amelyekről maguk a kutatók nem tudnak gondoskod­ni. Biztos vagyok benne, hogy így olyan felfedezések és eredmények születnének, amelyek valóban a boly­gó és az emberi faj jövőjét szolgálnák.

Magam előtt látom, amint a kutatók reggeli és ebéd közben összejönnek a központi étkezőben beszélgetni, és este beszámolnak kutatási eredményeikről.

Természetesen rengeteg akadályt kell legyőzni, hogy ez az álom valósággá válhasson, de úgy érzem, az első lépést már megtettük.

Bármilyen szándékaink legyenek is, kijelentésünk fontos lépés. Ezt többéves üzleti tapasztalatom alap­ján bátran kijelenthetem. Gyermekkorom óta mindig

elmondom az embereknek, hogy mire gondolok, és mit szeretnék tenni, és mindig azt mondták, túl sokat beszélek. Azonban pusztán azáltal, hogy kimondunk valamit, magunk felé tereljük az energiát. Különösen akkor áramlik felénk az energia, és segít célunk eléré­sében, amikor másoknak mondunk ki valamit.

Szándékaink kifejezését a szándékok megvalósulá­sa fogja követni. Természetesen nem felelőtlen kije­lentésekről van szó - mindenképpen azt kell kimon­danunk, amit valóban érzünk. Szavunk ígéret, így ha mondunk valamit, az elkötelezettség határozottságá­val kell mondanunk. Ha szándékainkat megosztjuk másokkal, gyakran nem sejtett forrásból kaphatjuk meg a szükséges segítséget.

A szavaknak egyéni és egyedi rezgése van, és lát­hattuk, hogy energiájuk miként hat a világegyetemre. Az ajkunkat elhagyó szavaknak saját erejük van, amely az egész világra hatást gyakorol. Azt is mond­hatjuk, hogy a természetről tanító szavak a Teremtő szavai.

Ismerek valakit, aki saját testével bizonyította a szavak hatalmát és jótékony hatását. Nobuo Shioya olyan ember, akit büszkén hívok mesteremnek. Száz­egy éves, de a háta egyenes, és szemmel láthatóan erős és egészséges. Még mais évente többször áll egy­két órán keresztül, amikor előadást tart. Mindennap gyakorolja a golfütést, és hetente egyszer kijár a golf­

pályára. Képessége egészsége megőrzésére csoda­számba megy.

Shioya mester azt állítja, egészségének titka egye­di légzéstechnikájában rejlik. Módszere abból áll, hogy tüdejét teleszívja levegővel, amely az egész tes­tet ellátja oxigénnel, és közben arra gondol, hogy a vi­lágegyetem energiája köré gyGlik, és éltető energiát ad neki. Ez a módszer a kijelentés erejére is felhívja a figyelmet. Shioya mester azt javasolja, hogy a légzés­gyakorlat elvégzése után a következő kijelentést te­gyük: „A világegyetem végtelen ereje össze fog gyGlni, és valódi békét teremt a világban." Ez a kijelentés egyfajta ima, de a legfontosabb az, hogy az erős hatá­rozottság a kijelentésben fejeződik ki.

Shioya mester azt mondja, vannak olyan rejtélyes részecskék, amelyeket napjaink tudományos eszközei nem képesek észlelni, mivel azok a harmadik és a ne­gyedik dimenzió határán léteznek. A meggyőződéssel kimondott szavak olyan erővel rendelkeznek, amely összetereli ezeket a rejtélyes részecskéket, és ezáltal sok minden lehetségessé válik a háromdimenziós vi­lágban.

1999 szeptemberében magam is megérezhettem a szavak erejét, amelyről Shioya mester beszélt. Azon a napon úgy háromszázötven ember gyűlt össze a Biwa-tó partján, amely Japán legnagyobb tava. Azért hívtam össze az embereket, hogy megpróbáljuk meg­

tisztítani a tavat. Egy régi japán mondás szerint, ha a Biwa-tó vize tiszta, akkor Japán minden vize tiszta. Az összejövetel másik célja az volt, hogy az új évszá­zad hajnalán békéért imádkozzunk az egész világ szá­mára.

Shioya mester vezetésével, aki ekkor kilencvenhét éves volt, a tömeg a világbékéért tett kijelentésben egyesítette erejét, amely eggyé tette hangunkat és szí­vünket. Énekünk hangja betöltötte az egész tó kör­nyékét,és gerincünkben egy különleges érzés bizser­gett.

Az esemény után alig egy hónap telt el, amikor va­lami különös történt a Biwa-tóval. Az újságok arról számoltak be, hogy a minden évben elviselhetetlen szagot árasztó rothadó algák abban az évben nem je­lentek meg.

Aki nincs tisztában a szavak szellemének elveivel, minden bizonnyal furcsának találja ezt az esetet, de mi tudjuk, hogy a szavak szelleme olyan erővel ren­delkezik, amely a lét egészére hatással lehet, és szinte azonnal megváltoztathatja a világot. Biztos vagyok benne, hogy a világbékéért meggyőződéssel elmon­dott ima által felkeltett szavak szelleme pillanatok alatt megtisztította a vizet. A másik fontos tényező az volt, hogy háromszázötven ember gyűlt össze, és éne­kelt együtt. Ennyi ember egyesített akarata olyan erő­vé vált, amely megváltoztatta a világegyetemet.

Ezt az elvet néha Einstein relativitáselméletének (E - mc2) segítségével szoktam elmagyarázni. Az egyenletnek van még egy fontos jelentése. Az E - mc2 szokásos értelmezése, hogy az energia megegyezik a tömeg és a fénysebesség négyzetének szorzatával. Azonban c-t fénysebesség helyett tudatnak is értel­mezhetjük. Mivel m a tömeget jelöli, a tudatukat összpontosító embereket is jelentheti.

Ezt az értelmezést egy vietnami születésű, pszi­choimmunológiával foglalkozó tudós, Hoang Van Duc magyarázta el nekem. Több mint tíz évvel ez­előtt, amikor meghívtam, hogy vegyen részt egy ta­nácskozáson, amelyet Japánban tartottam, egy kötet­len beszélgetés alkalmával megemlítette, hogy az E - mc2 egyenlet c-je nem a fénysebességet, hanem a tudatot jelöli. Ez a szemlélet mély benyomást tett rám, és sokáig a hatása alatt voltam; később, amikor a rezgésről gondolkoztam, és arról, hogy miként kelle­ne élnünk az életünket, hirtelen eszembe jutottak ezek a szavak.

Csaknem egy évszázad telt el, amióta Einstein megismertette a világot ezzel az egyenlettel. Nem tud­hatjuk, hogy Einsteinben felmerült-e a lehetőség, hogy c a tudatot is jelölheti, de mivel a világegyetem­ben minden viszonylagos, nem állíthatjuk, hogy hiba volna az egyenletet ilyen módon értelmezni.

Az ember képességeinek állítólag mindössze 30 százalékát használja, ha azonban képesek lennénk akár csak 1 százalékkal is emelni ezt az arányt, akkor ez a mennyiség - az egyenlet értelmében - négyzete­sen növekedne, és megkétszerezné az energiamennyi­séget. Ha az emberek tudatossága a világon minde­nütt ugyanabban az időben nőne meg, hatalmas ener­giatöbbletre tennénk szert.

Ha szívünket mindenki iránt érzett szeretettel és hálával töltjük meg, ez csodálatos erővé válik, amely szétterjed az egész világon. Pontosan ez az, amit a víz­kristályok próbálnak közölni velünk.

Bár leírtam, hogy egy csoport ember őszinte imá­ja és gondolatai miképp tisztították meg egy tó vizét, aki látta a kristályokról készült fényképeket, nem le­pődhet meg azon, hogy gondolataink megváltoztatják a vizet. Évekkel ezelőtt szerettem volna egy lépéssel közelebb jutni elméletem tudományos alapokra he­lyezéséhez, de nem igazán tudtam, mit tegyek. Akkor találtam meg, amit kerestem, amikor egy nap fella­poztam egy újságot. A főcím, amelyen megakadt a te­kintetem, azt írta, hogy az ultrahang képes lebontani a vízben található dioxint. A cikk egy olyan új eljárás­ról szólt, amelynek során a vízre 1100 kHz frekven­ciájú ultrahangot irányítanak, és az így keletkező ap­ró légbuborékok szétdurranva lebontják a dioxint és más mérgező anyagokat.

A cikket olvasva igen izgatottá váltam. Tudtam, hogy végre megtaláltam a módját, miként elemezzem a szavak szellemének energiáját. Amikor a három­százötven ember összegyűlt a Biwa-tó partján, hogy a világbékéért énekeljen és imádkozzon, akár 2000 kHz frekvenciájú ultrahangot is gerjeszthettek. Az ultrahang tartománya az emberi fül számára érzékel­hetetlen, tehát az emberek hangja nem hozhatta lét­re. Azonban az azonos, de különböző oktávú hangok rezonanciájának elve alapján lehetséges, hogy adot­tak voltak a feltételek az ultrahang létrejöttéhez.

A szavak szellemének ereje önmagában is csodála­tos, de ha az ultrahangos víztisztító technológiát öt­vöznénk a rezgéseljárással, soklcaljelentősebb ered­ményeket érhetnénk el.

Például az ipari-vegyi anyagokkal szennyezett vi­zet az ultrahangos kezelés után második lépésben rezgéssel leherne tisztítani. Ha a szennyezett vizet 1100 kHz frekvenciájú ultrahang éri, a légbuborékok szétpukkanása lebontja a vegyi anyagokat; s bár a ve­gyi anyagok lebomlanak, még mindig a vízben van­nak. A mérgező anyagokat úgy tüntethetjük el a víz­ből, hogy azokkal ellentétes frekvenciájú információt közlünk a vízzel.

Ezek az eljárások külön-külön alkalmazva talán nem járnak kielégítő eredménnyel, de egyesítésükkel esetleg teljesen megtisztíthatjuk a vizet minden káros

szennyeződéstől. Az is lehetséges, hogy ugyanezzel a módszerrel a testünkben lévő káros anyagoktól is megszabadulhatunk.

Mit tartogat a jövő a vízkristályok kutatása terén? Hogy választ adhassunk erre a kérdésre, tudnunk kell, mekkora tudományos elismerést kap majd ez a kutatás. Amikor külföldi előadásaimon bemutatom a fényképeket, különféle kérdésekkel árasztanak el. Például: Milyen különbség figyelhető meg a kristá­lyok kialakulásában, amikor a víznek digitális és ana­lóg zenét játszunk le? Milyen az élő zene hatása? A kérdések megválaszolásához tovább kell folytatnom a kutatást, és különböző feltételek mellett még több kísérletet kell elvégeznem.

Fontos kérdés még a kísérletek megismételhetősé­ge. Számos alkalommal azt tapasztaltuk, hogy a kris­tályok kialakulása a megfigyelést végző tudatától függ. Amikor a vízmintákat petricsészébe helyezzük ­rendszerint ötven mintával dolgozunk -, a bánásmód­tól és a kutatók gondolataitól függően különböző kristályok jönnek létre. Az ötven vízminta állapota pillanatról pillanatra változik.

Gyakorlatilag lehetetlen ezeket a tényezőket oly mértékben befolyásolni, hogy kijelenthessük, a felté­telek tudományos szempontból azonosak. Azonban a rendelkezésre álló legpontosabb tudományos eljárá­sok alkalmazásával arra törekszünk, hogy a lehető

legközelebb kerüljünk az azonos feltételek megterem­téséhez.

Egyebek mellett igyekszünk kiküszöbölni annak a lehetőségét, hogy a kutatók gondolatai változást okoz­zanak a vízben. Erre azért van szükség, mert szeret­nénk elkerülni, hogy amikor valaki tudja, hogy a víz­nek azt mondták, köszönöm, ennek a gondolata által szebb kristály jöjjön létre, mint abban a vízben, amelynek azt mondták, te ostoba. A minták tárolására szolgáló csészéket az ábécé betűivel jelöljük meg, és az eredmények megtekintéséig nem áruljuk el, me­lyik milyen vizet tartalmaz. Bízunk benne, hogy ezzel a módszerrel a lehető leghatékonyabban sikerül ki­szűrni a kutatók gondolatainak hatását.

Az ötven minta mindegyikéhez grafikont készí­tünk, amely a mintákban kialakuló, szépnek, hat­szögletűnek, tökéletlennek stb. tekintett kristályok számát mutatja. Mindegyik minta számára megálla­pítunk egy együttes tényezőt, és számokkal osztályoz­zuk a kristályokat. Így világos képet kapunk az egyes mintákban képződött kristályok jellegzetességeiről, majd a kristályokat a szép, hatszögletfx és a többi ka­tegóriába soroljuk. Ezt követően választjuk ki az adott mintajellegzetességeitleginkább képviselő kris­tályt, és azt fényképezzük le.

A vízkristályok a megfigyelők gondolatai, sőt egészségi állapota függvényében változnak. Ennek tu­

datában a mintákat néhány tapasztalt kutató figyeli meg. Kutatásunk célja, hogy felfedjük a legkifinomul­tabb hírvivőben rejtőző üzeneteket.

Az egyik terület, amely számára a víz kutatása ta­lán különösen hasznos lehet, a földrengések előrejel­zése. Úgy tartják, a víz minden más anyagnál koráb­

ban érzékeli a közeledő földrengést.

Magam előtt látom azokat az időket, amikor na­ponta veszünk mintát a talajvízből, és a kristálykép­ződés változásainak megfigyelésével észlelni fogjuk a földkéregben végbemenő változásokat. Ha földren­gésre kerül sor, összehasonlíthatjuk az azt megelőző­en, illetve azt követően vett vízmintákban létrejövő kristályokat. Ha a földrengés bekövetkeztéig adatokat gyűjtünk a kristályokról, megtalálhatjuk a hasonlósá­gokat, végül az így szerzett információ birtokában előre jelezhetjük a jövőbeli földrengéseket.

Mivel anyai nagyszüleimet és egyik nagynénémet 1923-ban egy szörnyű földrengés alkalmával vesztet­tem el, és látva, mekkora pusztítást és szenvedést oko­zott a Kobe városát 1995-ben sújtó földrengés, meggyő­ződéssel állíthatom, hogy hatalmas adomány lenne az emberiség számára, ha a vízkristályok segítségével képesek volnánk előre jelezni a e természeti katasztró­fákat.

Nagyon is lehetséges, hogy ezzel a módszerrel egy nap más pusztító veszélyeket, viharokat, áradásokat,

járványokat vagy akár egy ellenséges ország titkos tá­madási tervét is megjósolhatjuk.

Azon is gondolkozom, hogy kidolgozzak egy mód­

szert, amely tudományos eszközök és tudás meglété­től függetlenül lehetővé teszi mindenki számára a kristályok fényképezését. Úgy tfinik, új anyagok al­kalmazásával ez a nem túl távoli jövőben lehetséges is lesz. Olyan hővezető anyagokat vizsgálunk, amelyek hússzor hatékonyabbak a szokásos hővezető anya­goknál, és lehetővé teszik, hogy a vizet szobahőmér­sékleten is megfagyasszuk; többé nem egy különleges, -S °C (23 °F) hőmérsékletfire hűtött helyiségben kell elkészítenünk a fényképeket. A kutatók jelenleg egy olyan eszköz kifejlesztésén dolgoznak, amelynek se­gítségével bárki szinte bárhol fényképezhet kristályo­kat.

Azt hiszem, a vízkristály-technológia a jövőben az egész emberiség kincse lesz. Ám ez kétélG fegyver is lehet. Ha megfelelően használják, a víz végtelen di­csőséget és boldogságot hozhat az emberiség számára, de egy ilyen technológiát fel lehet használni nyereség­vágyból és ártó szándékkal is.

Testünket túlnyomórészt víz alkotja, ezért az élet nem maradhat fenn nélküle. Nem feledkezhetünk meg azonban arról sem, hogy a víz civilizációkat moshat el, és pusztítást is okozhat. Minden azon mú­lik, hogy mit rejt a lelkünk. Az emberi lélek boidogsá­

got teremthet a világban, de szenvedést is hozhat. Ezt a vízkristályok félreérthetetlenül megmutatják.

Hogyan találhatjuk meg az utunkat? Folyamato­san hangsúlyoztam a szeretet és a hála fontosságát. A hála a szeretettel teli szív teremtője. A szeretet ve­zeti a hála érzését a helyes irányba. Ahogy azt a víz­kristályok megmutatják számunkra, a hála és a szere­tet az egész világra kiterjedhet.

Mindnyájunknak fontos küldetésünk van: újra tisztává kell tennünk a vizet, és olyan világot kell te­remtünk, amelyben könnyű és egészséges az élet. Küldetésünket akkor teljesíthetjük, ha először megbi­zonyosodunk arról, hogy szívünk tiszta és szennyező­déstől mentes.

Az évszázadok során az emberiség vég nélkül ki­zsákmányolta a Földet, és egyre jobban beszennyezte - aminek történetét a víz feljegyezte. Most a víz be­szélni kezdett hozzánk. A vízkristályokon keresztül elmondja, amit feltétlenül tudnunk kell.

Új történelmet kell alakítanunk, méghozzá a mai naptól kezdve. A víz figyelmesen és csendben nézi, hogy milyen irányt választunk - te milyen irányt vá­lasztasz ebben a pillanatban -, és mindnyájunkat szemmel tart.

Csak arra kérlek, hallgasd meg, és fogadd magad­ba, amit a víz közölni szeretne az egész emberiséggel és személy szerint veled is.

U T Ó S Z Ó

II szintén remélem, hogy tovább folytathatjuk a víz és a világegyetem csodákkal teli felfedezését.

Ámulattal töltött el, amikor először hallottam arról, hogy a mai napig folyamatosan érkezik víz bolygónk­ra a világegyetem távoli részeiből. Arra gondoltam, ha továbbra is ilyen ütemben érkezik víz a Földre, ha­marosan elárasztja a bolygót.

Az emberi faj ősidőktől fogva ki van szolgáltatva a víz romboló erejének. A világ szinte minden kultúrája ismer egy özönvíztörténetet, és tudományos bizonyíté­kok is alátámasztják, hogy a Földet valamikor teljes egészében víz borította. Nem zárhatjuk ki, hogy a Noé­ról és az özönvízről, Atlantisz és Mu szigetének tenger­be veszett civilizációiról szóló legendák valóságosak.

A mondás, miszerint a történelem ismétli önma­gát, végső soron igaz, és még most is fennáll annak a veszélye, hogy a világűrből érkező víz újra elárasztja bolygónkat. Ez talán ezer vagy tízezer év múlva fog bekövetkezni, de talán nem túl korai már most lépé­seket tenni a katasztrófa elhárítása érdekében. Még ma is gyakran érkeznek hírek áradásokról a világ minden részéről.

Miközben ezen a lehetőségen rágódtam, egyszer csak teljesen más gondolatom támadt. A világegyetem minden létező jelensége között párhuzamot vonha­tunk. A mikrovilág a makrovilág hű mása, és a világ­egyetem egy hatalmas mandala (amely szanszkritul 'kört' jelent). Ez a gondolatmenet ahhoz a következte­téshez vezet, hogy a világegyetem minden történése a saját testünkben is végbemegy.

Az emberi testben keringenie kell a víznek, és megállapíthatjuk, hogy a mindenségnek is erre van szüksége. Ha a nagy mennyiségű víz csupán egyetlen irányba, a Föld felé áramlik, a világegyetemben a víz keringése előbb-utóbb holtpontra jut. A víz a Földre érkezik, majd véget nem érő, csodálatos utazásátfoly­tatva, visszatér a világűr mélyére. Bolygónk vize egy nap majd elindul kozmikus utazásának bolygónkon kívüli szakaszába.

Mit jelenthet számunkra, hogy folyamatosan érke­zik víz a Földre? Talán nem csak a Föld a vízrögök célja. Bizonyára léteznek még más állomásaik is, de nem ismerünk egyetlen olyan bolygót sem, ahol a víz befogadásához adottak volnának a feltételek. Ha a Naprendszert az emberi testhez hasonlítjuk, azt hi­szem, a Föld a vese szerepét tölti be.

A vese minden nap kétszáz liter vizet szűr meg, majd megtisztítva a test többi szervéhez küldi tovább. Ha így nézzük, nem elképzelhetetlen, hogy a Föld lét­

uTószó

fontosságú szerepe a Naprendszerben keringő víz megtisztítása, majd visszajuttatása a világegyetembe.

Kinek a felelőssége a Földre érkező víz megtisztí­tása? A miénk, az emberiségé. És ez azért van így, mert mi magunk is vízből vagyunk. Mivel ide sziilet­tünk, a mi feladatunk a Föld vizének megtisztítása.

A víz világegyetemben megtett hosszú és csodála­tos útján elmélkedve azon kapom magam, hogy olyan dolgokról gondolkozom, mint az emberiség eredete és jövője. Ha azonban figyelembe vesszük, hogy víz alkot minket, sok ilyen titokra fény derül. Testünk 70 száza­léka víz, és meglehet, hogy a vízben lévő információ nagy szerepet játszik személyiségünk kialakulásában.

Több olyan esetről hallottam, hogy autóbaleset­ben vagy más okból súlyos sérülést szenvedett embe­rek vérátömlesztés közben olyan helyek emlékképét látták, ahol sohasem jártak, vagy olyan múltból vol­tak emlékeik, amely számukra idegennek tűnt. Olyan esetek is előfordultak, amikor a vérátömlesztés sze­mélyiségváltozástidézett elő.

Lehet, hogy az életünk során tapasztalt események a víz által feljegyzett emlékekké válnak, amelyek meg­őrződnek testünkben, és talán ezt nevezziikléleknek.

A lélek, az újraszületés és a szellemek létét illető­en még sok a megválaszolatlan kérdés, de úgy érzem, eljön a nap, amikor sok ilyen kérdésre választ talál a tudomány - a víz segítségével.

Honnan ered a lelkünk? Felmerült a lehetőség, hogy a távoli űrből, a vízzel utazva érkezett.

A következő kérdés pedig, hogy mi vár a lélekre? Mivel mi magunk vagyunk a víz, egyszer minden em­lékünk és tapasztalatunk elindul a világűrbe. És mi­előtt erre sor kerülne, a mi feladatunk, hogy tiszta vízzé váljunk ezen a Földön.

Ez akkor lehetséges, ha előbb és mindenekelőtt teljes életet élünk. Tudatunk tisztítja meg a vizet, és ezáltal a szépség és az erő üzenetét küldjük minden életnek.

Nem volna-e csodálatos, ha a világot a leggyönyö­rűbb vízkristályokkal boríthatnánk be?

Hogyan foghatnánk hozzá? A válasz a szeretet és a hála. Kérlek, vess még egy pillantást a kristályok szép­ségére. Ha a világon minden egyes ember képes a sze­retetre és a hálára, a világ ősi szépsége újra visszatér.

Rövidke életünket ezen a bolygón éljük, hogy utunk majd a mindenségbe térjen. Nem tudom biztosan, mindez hogyan történik, de ezt a világegyetem törvé­nyeire bízhatjuk. Persze ezen az utazáson nem jelen­legi fizikai formánkban veszünk részt, hanem víz vagy pára alakjában.

Amikor lelkem készen áll az indulásra, teljes szívem­ből oda akarok majd kiáltani mindenkinek, mondván:

- Induljunk, és lássuk a mindenséget! Gyerünk a Marsra!

Kortárs gondolatok a vízről

J É Z U S S E B E I

mikor Jézus föltámadt, a hét első napján, este­felé megjelent a tanítványoknak. Bár az ajtó

zárva volt - mert félelmükben bezárkóztak -, ő mégis belépett, megállt középen, és így köszöntötte őket: „Békesség nektek!"

Tudjuk, hogy a tizenkét tanítvány közül az egyik, Tamás nem volt éppen közöttük, s amikor társai el­mesélték neki, hogy „Láttuk az Urat!", ő kétkedve mondta: „Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem helyezem ujjamat a szegek helyére, és oldalá­ba nem teszem a kezem, nem hiszem!"

Híres kijelentés ez.

A történet úgy folytatódik, hogy nyolc nap múlva Jézus újra megjelent a tanítványok előtt, s ekkor így fordult Tamáshoz: „Nyújtsd ide az ujjadat és nézd ke­zemet! Nyújtsd ki a kezedet és tedd oldalamba! S ne légy hitetlen, hanem hívő!" És amikor Tamás fölkiál­tott: „Én Uram, és Istenem!",egy másik örökérvényű mondat hangzik el Jézus szájából: „Hittél, mert láttál. Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek!"

A hitetlenség görögül: apistis. A hit: pistis.

Semmi köze az elhívéshez.

A pistis éberséget jelent, szellemi látást, s azt, hogy a látásnak ezt a képességét az ember hűségesen őrzi magéban.

Apistis pedig az, amikor az ember csak a „két sze­mének" hisz, s csak azt tartja valóságosnak, amit lát, szagol és megtapinthat.

Ez a történet jutott eszembe, amikor dr. Masaru Emoto csodálatos vízkristályait - érzelmi és gondola­ti erőink vízbe fagyott mandaláit - nézegettem.

Ezek a képek láthatóvá teszik a láthatatlant.

Akik szellemileg lárnak, nincs szükségük ilyesmi­re, de számunkra, lelki vakok számára roppant tanul­ságosak e csodálatos gondolatgyémántok, és megfa­gyott érzelmi ékszerek, mert meg lehet tapintani őket, és érzékileg, két kocsonyás, látó szemünkkel is megpillanthatjuk mindazt a titkot, amely egy maga­sabb ideavilágban létezik.

Az egészben nincs semmi csoda.

Nemcsak a víznek, a hópehelynek és az ásványi kristálynak, de kivétel nélkül mindennek, ami itt nk­lunk, ebben a kcíromdimerzziós téridő világban van és történik, ilgen szellenti gondolati előképe van.

Minden látkatónak láthatatlan mintája van.

Egy sejtnek, egy virágnak, egy hangyának, egy em­bernek és az ember minden lelki és szellemi akciójá­

nak,így minden érzésének, gondolatának, vágyának, zenéjének és imádságának titkos ideaképe van, „ener­giamintája"; rejtett számtörvénye és mértani formája.

Lényegében ilyen láthatatlan erőminták alakítják sorsunkat is. Ha sikerülne lefotóznunk, látnánk, hogy az ősi kínaiJi-king - amelynek alapján aJóskönb­vet írtam - 64 ilyen ideát, tartalmat, sorsmintát, lát­hatatlan erőszerkezetet rejt, s mivel itt most dr. Emoto segítségével saját szemünkkel láthatjuk a lát­hatatlant, egyáltalán nem csodálkozunk, hogy a Ji­king jósjelei, a hexagramok, éppen úgy a 6-os szám misztériumát hordozzák, mint ezek a lélek és szellem által átvarázsolt, hatágú csillagot formázó vízkristá­lyok. A láthatatlan sorsminták, a jósjelek (kuák) is ilyen hatágú Dávid-csillagok: hat vonás, hat jin-jang erő alkot egy megvalósítandó életfeladatot. Minden átváltozás hatról hatra lép - egyik hatágú csillagból a

másikba változunk át.

Ahogy minden nemes érzés és gondolat is hatágú formát ölt a vízben!

Ugye, milyen csodálatos?

És amit nem a 6-os ural - néhány varázslatos kivé­teltől eltekintve -, mint látjuk: zavaros, rendezetlen, mocskos, kaotikus. Olyan, mint egy elvetélt magzat vagy beteg gondolat, olyan, mint az ihlet nélküli fe­csegés, a kusza vágy vagy az aljas gondolat - nem tud maradandó művé, valósággá kristályosodni. Formát­

lan, mint a bélsár. A szeretet: szép és rendezett; a romlás, a félelem és az önzés: csúnya és alaktalan.

Minden mágikus gondolat, amelyben rend van, pozitív érzés, jó szándék és megvalósulni akaró, ma­gasabb rendű igyekezet, a 6-os szám titkát hordja ma­gában. Geometriában pedig a Dávid-csillag megnyug­tató, szép formáját.

Érdemes végignézni e képeket: bármilyen érzés vagy gondolat kristályosodik ki, ha rend van benne, hit, szeretet, jóság, áldás, hála, békesség vagy „angya­li gondolat", akkor kivétel nélkül mindegyik gyönyö­rű vízgyémánt. Csakis hatszögletűvé tud alakulni, so­hasem lehet öt-, nyolc- vagy rizszögű.

Azokban a vízképekben, amelyeket a szenny, a zűrzavar és a káosz ural, nincsenek teremtő számok. A pocsolya olyan formátlan tenyészet helye, amelyet az isteni teremtő erő nem tudott megtermékenyíteni:

pocsolya volt, s az is marad.

Ilyen zavaros pocsolya volt Tamás lelke is mindad­dig, amíg hozzá nem ért Mesterének sebeihez. És ek­kor megszületett benne a hit. A meggyőződés. A bizo­nyosság. Ebben a pillanatban hirtelen kikristklgoso­dott a lelke. Ha Emoto doktor lefotózta volna Tamás lelkét a megvilágosodás előtti és utáni állapotában, azt látnánk, hogy az első kép egy koszos, zűrzavaros mocsár, a második egy gyönyörű, halványkék, hat­szögletű kristály.

És ekkor a világon először vált volna láthatóvá az a munka, amelyet egy Mester végez a tanítványa lel­kén. Ez lényegében egy kristálbosító foltiamat. A Mes­ter szeretete, jósága, sugárzó harmóniája és bölcs szi­gora ilyen gyönyörű és ragyogóan színes kristállyá formálja tanítványának szétszórt, kusza és zavaros lelkivilágát.

Ahogyan egy röntgenkép megmutatja, hogy cson­tunk ép-e, vagy törött, egy ilyen „lelki Emoto-kép" (amely tudomásom szerint még nem létezik) tévedhe­tetlenül megmutatná, hogy létrejött-e bennünk a rend és a harmónia. Megmutatná, van-e valódi hi­tünk, vagy nincs, s ha van, milyen erős. Megmutarná, van-e bennünk jóság, béke és főleg: szeretet.

Aki valóban szeret, annak ilyen Dávid-csillagban rendeződnek a lelki erői, s aranysárga, vagy égszín­kék csillag fénylik a szívében, sugárzik a homlokáról. De nézzük tovább a csodát.

Ha valaki a víz titkát keresi, feltétlenül olvassa el Hamvas Béla Scientia Sacra című művében az Analó­gia című könyv hatodik fejezetét.

Nem véletlen, hogy éppen a hatodik fejezet szól erről.

A víz metafizikájáról ír ebben, a vízről mint a lé­tező világ kezdetéről, s azt írja benne, hogy „a víz szá­ma: a hat". Vagyis Hamvasnak nem volt szüksége megpillantani ezeket az anyagi vízből épült, színes lé­

lekcsipkéket, nem kellett Tamásként megtapintania s két szemével megfigyelnie a csodát, mert Hamvasnak a szó valódi értelmében hite volt, azaz Pistis-tudata: látta a láthatatlant.

„Tiszta szellemi módon a szám jelzi az anyagi ter­mészet és az idea kapcsolatát azon a ponton, ahol az idea anyagivá lesz. A számelmélet azt tanítja, hogy a víz száma: a hat."

A Teremtő hat nap alatt teremtette a világot - a hetediken már megpihent.

A teremtésnek hat üteme van: 1. Fény. 2. Vonzás. 3. Taszítás. 4. Egyesülés. 5. Meggyulladás. 6. Víz.

A víz a légnemű felrobbanásakor keletkezik, még­pedig kétféle módon: van láthatatlan „felső és égi víz", s van az „alsó, anyagi víz", amelyet szemünkkel látunk, ujjunkkal érzünk.

Ami itt lényeges, az éppen a karos szám, amely minden ősi szimbolikában ugyanazt jelenti, s amelyet itt, most sikerült lefényképezni: pozitív érzéssel és gondolattal áthatott vízkristályok formájában, mint mandala áll előttünk.

A teremtés mágiája válik itt láthatóvá. Az ember ugyanis érzéseivel és gondolataival éppúgy teremt, mint szellemi Atyja.

Ezek után nem véletlen, hogy Hamvas életének legnagyobb művét, a Scierttia Sacrkt a hatos szám má­

gikus szerkezetében alkotta meg; hat kötetből áll, s minden egyes kötet hat fejezetből.

Ha valaki e művet olvassa, éppolyan tiszta, gyö­nyörködtető renddel, harmóniával és szépséggel talál­kozik, mintha Emoto vízkristályképeit nézné, ame­lyek e¢ytől egyig azt bizonyítják, hogy ami a világon szép, harmonikus és igaz, az csakis a hatos szám ural­mában, a hatágú csillag geometriai formájában jöhet létre.

Minden egyéb alakzat ocsmány és torz.

Torz pedig azért, mert ilyenkor az ember nem az égi mintát valósítja meg. Nem a szép kozmoszt, ha­nem a zavaros káoszt. Belerondít, összehazudja, tönkreteszi, elszürkíti vagy kloákaszínűre mocskolja a valóságot. Rend helyett a formátlan zűrt varázsolja a világba. S mivel ezek a csúnya képek nem egyebek, mint megfagyott érzéseink és gondolataink, belegon­dolni is rémisztő, hogyan láthatnak bennünket azok a „hittel" rendelkező mesterek, akiknek nincs szüksé­gük vízfotókra, mert látják a gondolatainkat. Ezek az alakzatok ugyanis nem a vízben vannak, hanem a lel­künkben. A víz csak fölveszi gondolataink mágikus formáit - csak tükrözi azokat.

Dr. Masaru Emoto a lelke röntgent találta fel.

Ezentúl nem lehet hazudni!

Ezentúl minden pap, püspök és érsek, minden író, tanító vagy önmagát „mesternek" tartó ember, aki,

mondjuk, a szeretetről vagy a békességről papol, elő­ször Emoto laboratóriumában kell, hogy vizsgát te­gyen! Akinek a Dávid-csillaga nem szép, tiszta és sza­bályos, mint egy ragyogó, hatágú diadém, az se pap, se püspök, se tanár vagy író nem lehet ezek után. Nem is szólva arról, hogy a minisztertől, karmester­től, rendezőtől vagy politikustól - akinek az érzései és a gondolatai nem ilyen „Dávid-csillagok" - minden közösséget meg kell óvni, mert csak zavart és pos­ványt teremt magából, maga köré.

A vízkristályok erre is jók: alkalmassági vizsgára. Ez viccesen hangzik, pedig komolyan gondolom. Ha már hitetlen Tamásként nem látjuk azt, ami

lelki és szellemi, ha az kell nekünk, hogy a két sze­münkkel megnézzük, és ujjainkkal megtapintsuk az Igazságot, akkor Emoto eljárása forradalmasíthatja az emberiség történetét, amely évezredek óta nem más, minta hazugság, az önáltatás és a becsapás szüntelen tragikomédiája.

Mostanáig mindenki azt hazudhatott - még önma­gának is! -, amit csak akart, mert az élet legnagyobb dolgai láthatatlanok.

A szeretet nem látható. Az igazság nem látható. A béke nem látható.

A boldogság nem látható A jóakarat nem látható.

A hála nem látható.

A harmónia nem látható.

Hogy egy ima hamis-e, vagy valódi: nem látható. Hogy valakinek a hite valódi-e: nem látható.

Ez most egy csapásra megszűnik!

A víz ezentúl nemcsak keresztelésre szolgál majd, hanem arra is, hogy kiderüljön: valóban keresztény-e valaki, vagy sem.

Ha valakinek ronda a kristálya, az nem szeret. Más szóval vallása csak formális; bármit is képzel vagy hitet el önmagáról, a szó igazi értelmében nem keresztény.

Ahogyan egy röntgenkép kimutatja a test rejtett baját, betegségét és titkos romlását, úgy Emoto víz­kristályai is hűségesen visszatükrözik és kimutatják mindazt, ami lelkünkben valóban él.

Ezentúl, ha azt mondod valakinek: „szeretlek!", lehet, hogy azt kéri majd: mutasd meg, légy szíves, a vízkristályodat.

Ha nem hatszögletű, s nem tiszta színnel, hal­ványkéken vagy aranysárgán ragyog: baj van.

Minél őszintébb a gondolatod, és tisztább az érzé­sed, annál szebb és csodálatosabb fényekkel szikrázik majd minden ékszernél és drágakőnél gyönyörűbb, hatágú vízcsillagod.

Hordoz ez a vízkristály azonban nagyobb titkot is. Nemcsak az érzéseket és a gondolatokat tükrözi,

hanem elrejt magában egy mélyebb, végső igazságot is. Benső mosolb című könyvemben leírtam, sőt, A szív misztériuma című meditációs videokazettám­ban is igyekeztem bemutatni valamit, amit most kivé­tel nélkül minden egyes képen viszontlátok. Amikor először megpillantottam ezeket a felvételeket, olyasfé­le borzongást éreztem, mint amilyet Tamás érezhe­tett, amikor ujjaival a szellem Jézus sebeihez ért. A megbizonyosodás érzése futott át rajtam.

Arról írtam, hogy Isten mindennek és mindenki­nek a középponcában lakik.

Valaminek a „szíve" azt is jelenti, hogy a „közép­pontja".

Középpontja van egy atomnak, egy virágnak, egy naprendszernek, egy szélörvénynek és egy hurrikán­nak, de középpontja - „szíve" - van egy érzésnek s egy gondolatnak, s természetesen egy emberi tesrnek s emberi léleknek is.

Itt lakik a Titok.

Minden, ami lesz, innen lesz, s ide is tér vissza. Ez az a pont, amelyet meditációnk során meg kell keres­nünk, és át kell élnünk, mert itt van lényünk szíve.

S íme, most azt látjuk, hogy minden olyan vízkris­tálynak, amely egy tiszta gondolatból vagy nemes ér­zésből született, valóban középpontja van.

A káosznak azonban nincs!

A zűrzavarnak, aljasságnak, gonoszságnak, rága­lomnak és mocsoknak nincs.

Ezek középpont nélküli alakzatok! Nincs centrumuk.

Úgy is mondhatnám: nincs Istenük.

Egy ember, akit belülről Istene vezérel, egy közös­ség, amelynek jó királya van, egy zenekar, amelynek jó karmestere van, egy család, amelynek titkos közép­pontja van, minden kis és nagy kozmosz, amely egy láthatatlan középpontból születik, körötte forog, tá­gul, bomlik, s főleg hozzá, a szívéhez viszonyul hűsé­gesen,olyan megnyugtató és gyönyörűséges rendben él, mint ezek a hatszögletű szeretet- és boldogságkris­tályok.

Nem az a legnagyobb titkuk, hogy hat csúcsuk, ha­nem az, hogy egyetlen rejtett középpontjuk van. Dávid csillagában az „elrejtőzött Isten", a „deus

abconditus" pontosan ott lakik, ahol a csúcsával fdlfe­lé álló szellemi, és csúcsával lefelé álló anyagi három­szög, vagyis a hatágú gyönyörű diadém láthatatlan és pontos középponca van.

Ezt most kivétel nélkül minden rendezett vízkris­tályban a saját szemünkkel is látjuk.

vevő, szinte nem is kristályosodó, hanem anyagtalan leplet, áttetsző puha foltot, halvány területet, amely gyenge és selymes, mint a szűzhártya vagy a csecse­mők bőre.

Ez a finom terület rejti az isteni középpontot. Innen született a sűrű kristály és a teremtő gondo­lat - ebből lett, és ide tér meg újra, ha a megnyilvánu­lás világából visszahúzódik.

A csúnyának, a káosznak, a betegnek és a gonosz­nak azonban nincsen középpontja!

Figyeld meg, mert roppant érdekes: a Sátánnak nincs szőve. Ahogy egy széthulló közösségnek, egy rom­lott népnek, egy elzüllött társadalomnak, egy szét­bomlott családnak vagy zűrzavaros léleknek sincs.

Ezek „szívtelen", centrumtalan alakzatok. Egy ha­lottnak sincs szíve, ezért szétbomlik. Nincs ami (aki! ) összetartsa. Egy tömegnek nincs szíve, csak a nép­nek: ameddig él. Ha egy nép elveszti a szívét, előbb­utóbb tömeggé válik, majd hordává, csőcselékké zül­lik - végül szétszóródik, és megsemmisül.

Olyan ország azonban, amely „Isten országához" hasonlatos, ilyen gyönyörű kristályrendben él. És ez csak más szó arra, hogy egy ilyen országban nem a gyűlölet, nem a megosztó rablómorál, az önzés és az

Nem magát a középpontot - mert az láthatatlan és aljasság, hanem a szeretet uralkodik.

soha anyagi szinten meg nem nyilvánuló -, hanem a Tudd, hogy bármit érzel vagy gondolsz, zavaros helyét. A körét. A lakószobáját. Az isteni titkot körül- pocsolyát vagy szép rendet varázsolsz magad köré.

Káoszt vagy harmóniát.

Varázslód azonban nem maga az érzésed és a gon­dolatod, hanem az, AKIT nem látsz, s AKI lelked tit­kos középpontjában él.

Nem az érzelmek és a gondolatok rezgései a dön­tők, hanem az, AKI rezget.

AKI érez és gondolkodik benned, AKI irányítja lelki energiáidat, s amikor vízkristályt bűvöl, először centrumot teremt a formátlan vízben, s innen tágul hat ütemben, hat irányba, szép és ragyogó csillagko­ronává.

Vaggls nem az energia a legvégső ok, hanem a Szel­lem.

AKI a zűrzavaros, csúnya, aljas és „csillagtalan" világban nincs jelen.

Mindenkit arra biztatok, tekintse ezeket a képeket meditációs objektumoknak.

Müller Péter

A V Í Z E L E M M Á G I Á J A

Mialatt ezt a kitűnő és lenyűgöző könyvet olvas­tam, átjárt a víz elem varázslata. Megmerül­tem általa a kimeríthetetlenben.

Élet csak ott van, ahol víz is van. Nem kisebb hatalom a víz, mint a LÉT magzatvize, a kozmosz ősanyja. Mint a négy elem egyike, isteni teremtőerő, s amit al­kot, az vakmerően gyönyörű. Szüntelenül tevékeny. Ósszezúzó és új formákban visszatérő varázserő. Analógiák, jelképek csillagóceánja. Világokat megva­lósító mítosz. Építő és romboló, erőműveket fenntar­tó természeti csoda. Minden átalakulás, kultúra, ke­letkezés, elmúlás és újraszületés nemzője. Az analógi­ák örök törvénye szerint eredetileg minden életforma víz volt, így a halandók is. A víz a végtelen ideák nyersanyaga, kölcsöne. Tevékenységének se kezdete, se vége. Az örökké létező megújulás, amelynek ener­giája legyőzhetetlen. Folyékonyból szilárd valóságot sűrít; párává, köddé válik, és jéggé dermed. Folytono­san újjászülető, változó.

Emeljünk elektronmikroszkóp alá egyetlen hó­pelyhet. Csipkeötvözetű szépsége, formagazdagsága

elbűvölő. Hatszögletű kristályformájában ott rejlik a lét legfontosabb tétele, a szeretet misztériuma. Száma a hatos. Nincs olyan művészet, nincs olyan szenve­dély, teremtő csoda, amely fölött ne e halhatatlan tör­vény uralkodna szüntelen ismétlődéssel. A hatágú csillag.

A világmindenség négy eleme - a tűz, a föld, a le­vegő és a víz - közül a víz a legnagyobb hatalom. Amint a négy elem megjelenik, a léttitok isteni bur­jánzásba kezd. Harcuk és együttműködésük szüntele­nül mozgó energiává alakul a természetben éppúgy, mint az emberi lelkekben, amelyek látomások, álmok és misztériumok esszenciáját sűrítik tapasztalattá.

A víz maga a transzmutáció, az átalakulás képessé­gének csodája. Ha a biosz kivonja belőle az Istenek tüzét, áttörhetetlen jéggé dermed, amely minden ter­het elbír. Nincs olyan remekmű zenében, hangban, színben, amelyhez ne társulna a harmadik elem, a le­vegő: a szellőtől az orkánig, a csendtől a lélekmadár himnuszáig és a természet alkotta festői mesterműve­kig nincs olyan, amelynek megalkotásában ne venne részt a levegő.

A víz, a tűz és a levegő elem szüntelen működése, hullámzása ad erőt a földnek, az élőlényeknek, szüle­tésüktől a sírjukig, sőt még tovább, hiszen anyag nincs, csak rezgésenergia, így halál se létezik. Ami van, soha el nem vész, csak átalakul: a változás külön­

böző rezgésformák áthullámzása egymásba. Ezt már igazolta a kísérleti tudomány, s most Emoto gyönyö­rű vízkristályképei is bizonyítják.

Gratulálok az írónak!

Szepes Mkráa

A M I N D E N S É G F E L F E D E Z É S E

mikor felébred benned a kíváncsiság, hogy mi is lehet az anyagi világ mögött, eleinte köny­

vekben, titkos misztériumokban keresed a tudást. Nem is tehetsz másképp - de ha valóban találsz egy kis bölcsességet, hamar rádöbbensz, hogy a papír, a tanítások és a mesterek semmit sem adharnak neked.

Mert... ...mert más tudása nem a tiéd... ...mert más igazsága nem a tiéd... ...mert más élete nem a tiéd.

S noha kétségbeejtő és félelmetes rádöbbenni ar­ra, hogy egymagad állsz a Mindenség közepén, kezde­ti zavarod hamar elmúlik, ha a hit és a tagadás helyett elkezded figyelni önmagad. Ha el mered dobni mások véleményéből felépített világképedet, rádöbbensz majd, hogy a Valóság titkai nincsenek elérhetetlen messzeségben tőled: ha létezik egy olyan energia, amely mindent áthat, és mindent alkot; ha létezik a túlvilág és sok más rezgésszámú dimenzió; ha létezik a lélek és Isten, akkora bizonyosságért nem kell

messzire menned. Mert...

...mert ott van a körülötted lüktető anyagban... ...mert ott van a szürke hétköznapjaidban...

...mert ott van a kezedben.

S ha már elég bölcs vagy, hogy a sajkt intelligenci­áddal és a sajkt érzékeiddel fedezd fel a Mindenséget, hamar észre fogod venni, hogy a Mindenség felfedezé­sének egbik legkézenfekvőbb úja a víz.

S noha az én szavaim sem pótolhatják a te tapasz­talatodat, hogy a lehetőségekhez képest a legtöbbet tudjam átadni, két - anyagi és szellemi - oldalról vilá­gítom meg a víz teljességének Teljességét.

A víz minden élet bölcsője. Az anyaméhben ez az elem alkotja a körülötted lévő világot, majd miután megszületsz, alkot téged is, hiszen tested jelentős szá­zalékban nem más, mint víz. S noha felnőttként már annyira megszoktad a jelenlétét, hogy ritkán paza­rolsz rá gondolatot, ha szomjazol, nem tudsz másra gondolni. Szilárd táplálék nélkül ideig-óráig elvegetál­hatsz, folyadék híján azonban oly szárazzá válsz, mint a föld rögei, amelyek közé kerülsz.

Fizikai életed során észreveheted, hogy világod és tested vize kölcsönhatásban áll: a keleti orvostudo­mány már évezredek óta tanítja, hogy az apály-dagály milyen változásokat idéz elő az emberi szervezetben, sőt, Európa legősibb kultúrái is ismerték a gyógyvizek különleges erejét. S a víz nemcsak a testedre, hanem a lelkedre is hatással van: amikor az óceán partján ülsz,

látszatra semmi közöd sincs a hullámokhoz, mégis né­hány perc alatt kimossák belőled a feszültséget, és ha hagyod, a tajtékok Lényed olyan messzeségeibe repíte­nek, amelyekről még csak nem is álmodtál.

Nos, a víz kiterjedtebb valósága ezek után már könnyedén észrevehető, megélhető. Sejtjeid, izmaid és az agytekervényeid valójában hullámoznak, rezeg­nek. Érzéseid és gondolataid nem mások, mint tóba dobott kavicsok: szíved és a szellemed változása azon­nal tükröződik a testedben. Mi több, mivel a tested és a világ vize összefügg, mi több, mivel lényed erre a vi­lágra vízben testesült meg, Tudatod teremtő ereje visszatükröződik a Mindenség hullámaiban. Hogy értsd, miről is beszélek...

A víz és a teremtés első tudatos élményét tizenegy évesen éltem meg. Nyár volt, izzott a levegő, ám ki­fogyhatatlan energiánknak hála, egész nap képesek voltunk focizni. Ebéddel és aggódó anyákkal nem tö­rődve játszottunk, kurta pihenőket csak szomjunk te­remtett - s mivel kedvenc pályánk a házunk mellett volt, gyakran megesett, hogy a konyhánkban szorong­va, egymás kezéből „csavartuk ki a csapot".

Nos, egyszer, amikor a sokadik pohár vizet döntöt­tem magamba, hirtelen eszembe jutott a reggel ivott ka­millatea íze. Még a hideg is kirázott: nem szerettem a kamillát, de a mamám ragaszkodott a reggelenkénti egy csészéhez, mert valahol azt hallotta, hogy egészséges...

Úgyhogy ott, amikor két félidő közben kortyolgat­tam a vizet, a torkomban hirtelen megjelent a kamil­la íze. Eleinte nem törődtem vele - akkoriban már az emlékezetem élénk és plasztikus volt -, de amikor egy cimborám megitta a poharamban lötykölődő maradé­kot, fintorogva tette le.

- Mit iszol te szerencsétlen?! - hördült fel a tízéve­sek komolyságával, és akkor rádöbbentem, hogy nem az emlékeim játszottak velem. A vizet változtattam meg.

Még ott, ültő helyemben több íz teremtését is ki­próbáltam. Társaim legnagyobb megrökönyödésére keserű, édes és sós „vizet" is képes voltam produkál­ni, de miután egy kis gyakorlással a csapat kedvenc üdítőjét is le tudtam utánozni, „tudományom" elis­merésre talált. S mivel abban a korban figyelmünket valóban lényeges dolgok - játékok, mesék és a lányok hajának húzgálása - kötötték le, hamar feledésbe me­rült az eset, ám néhány évvel később, amikor már tu­datosan éltem meg önmagamat és a világot, ez az él­mény nagy felismeréssel ajándékozott meg.

Mert nem megértettem, hanem megéltervt és megér­tettem, hogy a Mindenség épp úgy viselkedik, mint a víz: ha meg akarod markolni, elfolyik, ha uralni aka­rod, megszilárdul vagy eltűnik. A víz Víz, nem tud más lenni, nem tud megváltozni, de épp megváltoz­tathatatlansága adja örök változásának képességét - s akárcsak az Élet, a víz is egbszerre hullámzik körülöt­

ted és benned, ezért Egységben, de mégis Egyénként létezel. S noha megváltoztatni nem tudod, együttmG­ködhetsz vele. Ha elfelejted az elméd szülte erősza­kot, te és a víz együtt teremthettek harmóniát, egész­séget és békét...

Magadban és az egész világban.

A. J. Christian